2019. szeptember 5. 05:37

Az európai egységes minimálbér nem újkeletű felvetés, most viszont Ursula von der Leyen személyében olyan vezető került az Európai Bizottság élére, aki támogatja a közös bérkategóriát.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megerősítette, hogy támogatja az európai minimálbér bevezetését – közölte hétfőn Dobrev Klára, az Európai Parlament DK-s alelnöke. Hozzátette, von der Leyen arról tájékoztatta őt, hogy már a hivatali idejének első 100 napjában olyan javaslatot fog tenni, ami biztosíthatja, hogy az EU minden munkavállalója igazságos minimálbért kapjon. Ez az összeg nagyjából az átlagbér 60-70 százalékának megfelelő összeg lenne.

Jelenleg a magyar 149 ezer forintos minimálbér a legutóbb regisztrált bruttó bér közel 41 százalékát teszi ki, vagyis amennyiben az EB elnökének javaslatát elfogadják, az minimum 46 százalékos minimálbér-emelést eredményezne idehaza.

A bruttó 149 ezer forintot 218 879-re kellene emelni, hogy megfeleljen a 60 százalékos kritériumnak. Ez azt jelenti, hogy 99 085 forint helyett 145 555 forintot vihetnének haza azok, akik a kötelezően adandó legkisebb bérért végzik a munkájukat. Vagyis hirtelen majdnem 47 ezer forinttal több pénzből gazdálkodhatnának egy hónapban, ami érdemben járulhatnak hozzá az életszínvonaluk emelkedéséhez.

Ez már csak azért is fontos lenne, mert bár az elmúlt néhány évben a hatéves bérmegállapodás következményeként jelentősen nőtt a minimálbér, az a statisztika meghatározása alapján arra sem elég, hogy az érintett nagyon szűkösen megéljen belőle. Ehhez ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal tavalyi évre vonatkozó adatai alapján minimum 105 700 forintra lenne szükség.

Hasonló következtetésre lehet jutni akkor, ha a létminimum-értékekhez viszonyítjuk a nettó minimálbért. Ugyan a létminimum-adatokat már 2014 óta nem közli a statisztikai hivatal, a Policy Agenda minden nyáron lehozza felmérésének eredményét. Eszerint a legutóbbi 3 évben hiába emelkedett 33 százalékkal a nettó minimálbér, a létminimum összege pedig mindössze 7,7 százalékkal, előbbi elmaradása olyan mértékű volt, hogy a mai napig nem sikerült elérnie a létminimum értékét. 2018-ban ugyanis 3050 forinttal még mindig kevesebb volt a nettó minimálbér a megélhetéshez szükséges minimális értéknél, ami tavaly 94 820 forint volt (a tavalyi nettó minimálbér 91 770 forint volt).

 

 

A magyar minimálbér az egyik legalacsonyabb az EU-ban

Az elmúlt évek minimálbér-emeléseivel nemzetközi viszonylatban semmire sem mentünk, legalábbis ez derül ki az Eurostat adataiból. Idén ugyanis egy helyet lejjebb csúszva a negyedik legkisebb a magyar minimálbér azon tagállamok sorában, melyekben valid fogalom a kötelezően adandó legkisebb bér.

Euróban számolva a magyar 464 eurónál

  • Romániában (446 euró),
  • Lettországban (430 euró)
  • és Bulgáriában (286 euró) keresnek kevesebbet az érintettek.

Valamivel előnyösebb a kép akkor, ha az Eurostat egy másik statisztikáját nézzük, mely azt mutatja meg, hogy a minimálbér a bruttó átlagbér hány százalékának felel meg.

Euróban számolva 41 százaléka a magyar bruttó átlagnak a minimálbér, amivel a tagállami rangsorban már szinte a középmezőnyhöz tartozunk. A cseheknél, észteknél és szlovákoknál ugyanilyen mértékű az arány. A németeknél 40, a belgáknál és Luxemburgban 38-38, a franciáknál pedig a bruttó átlagbér 30 százalékát teszi ki a minimálbér.

 

A legutóbbi adatok szerint ha nem vesszük túlságosan szigorúan a 60 százalékot, akkor 6 tagállamban szinte semmilyen következménnyel nem járna az európai minimálbér bevezetése. Ebből a szempontból a görögök állnak a legjobban, a minimálbér az ottani bruttó 91 százalékát éri el.

  • A briteknél ez az arány 62,
  • a portugáloknál 60,
  • a hollandoknál és Horvátországban 58-58,
  • a spanyoloknál pedig 56 százalék.

A dolgozóknak jó, a munkaadókra nézve kritikus lehetne

A kötelező minimálbér-emelés miatt rendre nagy viták szoktak lezajlani a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek között az eltérő érdekekből fakadóan. Míg a munkavállalók minél nagyobb emelésben érdekeltek, addig a munkaadói oldal annak költségvonzatára is gondol. Ha egy ilyen jelentős mértékű emelés egy lépcsőben zajlana le, az nagyon sok kisebb céget sodorhatna a tönk szélére - a munkaadói járulékok esetleges további csökkentése ellenére is. Hiába száguld ugyanis a magyar gazdaság, a bérköltségek emelkedése egy kisebb cég számára kigazdálkodhatatlan lehetne. Ez pedig könnyen magával hozhatná a szürke- és feketefoglalkoztatás újbóli növekedését, valamint ha kevésbé jól prosperáló, munkaerő-igényes ágazatról van szó, akár a teljes szektor bukásához is hozzájárulhatna. Ilyenre volt is már példa a magyar történelemben a 2000-es évek elején. Az akkori minimálbér-emelés olyan költségnövekedést eredményezett a textiliparban, aminek végül az ágazat lett a legnagyobb vesztese és nagyon sok vállalkozás került a csőd szélére.