Kedden részletesen foglalkoztunk a Barátság kőolajvezeték leállásával. Abban az írásban is felvetettünk néhány megválaszolhatatlan kérdést. Az olajvezeték elzárása ugyanis egy olyan lépés volt, amely végeredményben egyik érdekelt félnek sem használt, így nehezen magyarázhatóak az okok.
Természetesen az orosz és az ukrán fél - ahogy a háború kitörése óta mindig - ismét egymásra mutogatott, kinek a hibája miatt történt a leállás. Az oroszok a nyugati szankciókat okolták, arra hivatkoztak, hogy amiatt nem tudták az aktuális fizetési kötelezettségüket teljesíteni. Egyúttal az EU mellett az ukránokat is hibáztatták, hiszen szerintük ők nem voltak kellően belátással ebben a szituációban.
Kinek az érdeke?
Az orosz érvek ugyan jól hangzanak, de szinte biztosan nem fedik a valóságot. Egyrészt, mert az olaj- és a gázszállítás pénzügyi lebonyolításában érdekelt bankok nem kerültek szankciós listára. Emellett a pénzügyi intézmények működése alapján elképzelhetetlen, hogy az egyik irányba működnek a tranzakciók, a másikba viszont nem. Az orosz érvelés ugyanis nem szólt arról, hogy a nyugati vásárlóik nem teljesítettek volna, amiből következik, hogy az olaj ellenértékét tudják fogadni, így a tranzitdíjat is ki kellene tudni egyenlíteniük. Ahogy az elmúlt hónapokban ezzel egyébként nem is volt probléma.
Ha megvizsgáljuk az ukránok szemszögéből a kérdést, akkor felvetődhet, hogy a magyar kormánnyal nem éppen baráti viszonyt ápoló kijevi vezetés e módon tett keresztbe Orbán Viktornak. Ez akár valid érv is lehetne, de a Barátság vezeték déli ágán nemcsak Magyarország található, hanem ezen keresztül látják el Csehországot és Szlovákiát is, márpedig ezekkel az államokkal eddig Ukrajna kapcsolata harmonikus volt. Prága, ha nem is volt annyira vérmes, mint a lengyelek, folyamatosan és határozottan kiállt az ukránok mellett, ahogy a szlovákok is többször konfrontálódtak Putyinnal. Kérdéses tehát, hogy miért büntetne Kijev két „baráti” államot, csak hogy Budapestnek beintsen.
Ráadásul van ennél sokkal fontosabb érv is! Miután az oroszok szétlőtték az ukrán olajfinomítókat, az ország kizárólag importból tudja fedezni a szükségleteit, márpedig az olajszármazékok Nyugat felől érkeznek, részben az olajvezetékről lekapcsolt három államból. Ha tehát a cseh, magyar és szlovák finomítók nem kapnak alapanyagot, akkor nem kerülhet üzemanyag az ukrán tankokba, tüzérségi eszközökbe, de a békés területeken a traktorokba sem. Ha tehát valóban Kijev hibája, hogy nem jön olaj, akkor a lépéssel magukat jobban büntetik, mint az oroszokat vagy a magyarokat.
A leglogikusabb forgatókönyvnek tehát az tűnik, hogy az oroszok mondvacsinált okból nem fizettek, e provokációra reagálva pedig az ukránok elzárták az olajvezetéket.
Így az oroszok elérték azt, hogy az aratási időszakban, illetve az esetleges ukrán ellentámadási tervek közepette az üzemanyaghiány nehézséget okozzon az országban. Tény, hogy Oroszország számára ez bevételkiesést jelent, ugyanakkor az orosz olajexporton belül ez az irány az egyik legjelentéktelenebb, a Barátság vezeték északi ágán ugyanis nagyságrendileg kétszer annyi olajat továbbítanak, mint a hazánkat is ellátó déli vezetéken. Azt is érdemes leszögezni, hogy a szankciók miatt az oroszoknak kevésbé fáj ennek a bevételnek az (átmeneti) elvesztése, hiszen a bevételeket nem tudják elkölteni. Feltételezhető, hogy az energiahordozó nem is „marad a nyakukon”, hanem azt értékesítik Ázsiába.
A Mol bizakodó
A Mol egyeztetést folytatott az ukrán és az orosz féllel a Barátság vezeték újraindításáról, és átutalta az ukrajnai szakasz használatért fizetendő tranzitdíjat - közölte a társaság szerdán. Azt írták: "A díjkötelezettség átvállalásával a Mol gyors megoldást nyújtott a problémára: az ukránok ígérete szerint néhány napon belül újraindulhat a kőolajszállítás, amely pár napja a banki oldalon felmerülő technikai akadályok miatt állt le".
A magyar vállalat tájékoztatása szerint a gyors intézkedést az ellátási helyzet tette indokolttá: a Barátság kőolajvezeték déli szakaszán keresztül érkezik a kőolaj Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba is, és bár a Molnak Magyarországon több hétre elegendő saját tartaléka van, regionális nagyvállalatként a környező országok ellátásbiztonságáért is felelősséget vállal.
A Mol érvei jól hangzanak, de számukra a felelős vállalati hozzáállás mellett legalább ennyit nyom a latban, hogy profitorientáltak is.
A Barátság vezetéken érkező olaj pedig jóval olcsóbb jelenleg, mintha a szabadpiacról kellene az energiahordozót beszerezni. A Brent és az orosz Ural olaj között ugyanis a háború kezdete óta 30-35 százalék a különbség, ezt a pénzt elvileg a magyar vállalat „teszi zsebre”.
Gyakorlatilag persze ennek csak a töredékét, hiszen az árfolyam különbözete biztosítja azt, hogy Magyarországon a lakosság továbbra is hatósági áron tudjon tankolni, ami jelenleg is 200 forint kedvezményt jelent a piaci árakhoz képest. De az állam számára is nagyon fontos az orosz olaj, az árkülönbözet nyereségéből ugyanis az egyik legnagyobb szeletet a költségvetés hasítja le a Molra (is) kivetett extraprofit-adó révén. Ebből az eredetileg tervezett 25 százalékos kulcs mellett nagyságrendileg 300 milliárd forintos adóbevételt prognosztizáltak. Másfél hete viszont, amikor a piaci árat kiterjesztették a cégautókra is, ezt 40 százalékra emelték, ami számításaink szerint még legalább plusz 100 milliárdos extraadó-bevétellel kecsegtet.
