A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatközlése láttán lehetne megint poénkodni az utóbbi hónapokban velünk úton-útfélen szembejött kormányzati szlogeneken. Mondjuk azt írni, hogy a gazdaság nemhogy repülőrajtot vett, ahogy azt Orbán Viktor előrejelezte, hanem éppen ellenkezőleg: el sem startolt, illetve csak távolodott a rajtgéptől. Csakhogy már régóta nincs kedvünk viccelődni, miután a gazdasági lecsúszás a mi bőrünkre megy.
Most éppen azt kaptuk az arcunkba, hogy az ipari termelés volumene 2025 januárjában 3,9 százalékkal lett kisebb az egy évvel korábbitól. Ami nemcsak azért elkeserítő, mert ugye a kormányfő szavaiból pozitív adatra lehetett következtetni. Hanem azért is, mert már a tavalyi bázis is elég mély volt, ennek ellenére még attól is „sikerült” lejjebb kerülni.
2024 januárjában 4,1 százalékos lett a mínusz, ami azt jelenti, hogy két év alatt 8 százalékos volt a visszaesés. De ha még egy évvel visszamegyünk, akkor azt látjuk, hogy 2023 januárja meg -3,3 százalékot hozott, ami már több mint két számjegyű zuhanás. Az azóta eltelt 24 hónapban mindössze egyszer, tavaly februárban láttunk pozitív adatot, bár az 1,4 százalékos bővülés sem egetrengető.
Noha a KSH próbált valami vigasztalót nyújtani – vélhetően a csak a sikerpropagandára hajlamos kormány és különösen annak nemzetgazdasági minisztere nyomására – azzal, hogy kihangsúlyozta, a szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 0,8 százalékkal nagyobb volt a 2024. decemberinél, ez csak azt jelenti, hogy az éves szintű visszaesés lassult, de az még így is jelentős mértékű mínusz.
Erre rímel Virovácz Péter gyorsértékelése is. Az ING vezető közgazdásza arra hívja fel a figyelmet, hogy „az év végi leállásból újrainduló ipar ennél jóval nagyobb lendületet szokott venni az év elején. Ami az év/év indexet illeti, közel 4 százalékos a visszaesés mértéke. Az összképet még borúsabbá teszi, ha tudjuk, hogy a KSH nagyon erős negatív revíziót hajtott végre a korábbi hónapok adataiban, így a korábban 2 százalékosra becsült decemberi hó/hó visszaesés immáron 3 százalékos. Tehát ehhez képest kell értelmezni a januári korrekciót, ami így tényleg gyengének tekinthető. A 2021. év átlagos havi teljesítményéhez viszonyítva az ipari kibocsátás volumene 5,7 százalékos elmaradást mutat. Legutóbb ennyire mélyen az ipari termelés a 2020-as Covid lezárások miatt volt.”
A gyenge gazdasági mutatók okai is szóba kerültek a szerdai Klasszis Klub Live-ban a lapunk állandó szerzőjével, Bod Péter Ákos volt jegybanelnökkel, közgazdásszal, egyetem tanárral folytatott beszélgetés során:
Azt már mi tesszük hozzá, hogy azért sem szabad komolyan venni a statisztikai hivatal „veszteségenyhítő” törekvéseit, mert a szöveges értékelése még a számainál is elkeserítőbb összképet mutat. A januári siralmas teljesítmény kiváltó okairól ugyan szokás szerint majd egy hét múlva oszt meg részleteket a KSH, a mostani információk azonban a decemberinél rosszabb helyzetet tükröznek. Míg 2024 utolsó hónapjában a feldolgozóipari alágak közül még csak a járművek, valamint a villamos berendezések gyártásának volumene esett vissza, addig januárban ezeken túl már a decemberben még növekvő élelmiszer, ital és dohánytermék előállítása is csökkent. Csupán a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása maradt mindkét hónapban pozitív tartományban.
Úgy tűnik, a tények ellenére Nagy Márton tárcája továbbra sem gyakorol önkritikát. Az Orbán-kormány régi rossz szokása szerint csak és kizárólag másokban, külső körülményekben látja a hibát. Ahogy a Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye fogalmaz: „a hazai ipar teljesítményét továbbra is külső tényezők húzzák vissza. Az Európai Unió versenyképességi problémái és Németország gazdasági válsága korlátozza az exportvezérelt magyar gazdaságot, így az ipar teljesítményét”.
Csakhogy a járműgyártás, illetve ehhez kapcsolódóan az akkumulátorgyártás zuhanása még a külső kereslet mérséklődéséből adódó visszaesést is meghaladja – mutat rá Regős Gábor. Ebben a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint szerepet játszik az európai márkák térvesztése mellett az elektromos autózásra történő lassú áttérés, melyben e modellek magas árai, a kifutó támogatási programok, illetve a még nem elég fejlett infrastruktúra játszik szerepet.
Regős szerint kellemetlen meglepetés, hogy az élelmiszeripar termelése is csökkent, hiszen itt az előző hónapban még éves alapon növekedést láttunk. Ez azért is érdekes, mert
a kiskereskedelmi adatok alapján az élelmiszerkereskedők forgalma 4,7 százalékkal nőtt egy év alatt, tehát itt vagy az export maradt el a korábbitól, vagy a magyar háztartások vásároltak több külföldi élelmiszert – fogalmaz az elemző.
Visszatérve az NGM-hez, pozitívumot csupán a jövőt illetően tudnak mondani (az könnyű). Azt hangsúlyozták, „a kormány célja, hogy növelje a gazdasági teljesítményt, ennek érdekében elindítja a „100 új gyár” programot, ami érdemben járul hozzá a hazai ipar fellendüléséhez”. Emellett elpufogtatják a már ismert ígéreteket. Így van szó a 21 intézkedésből álló Új Gazdaságpolitikai Akciótervről, amely kiemelten támogatja a hazai mikro-, kis- és középvállalkozásokat (kkv), a Demján Sándor programról, amely 1400 milliárd forintnyi forrással, ezen belül vissza nem térítendő támogatással, kedvezményes hitelekkel, tőkeprogrammal segíti a magyar kkv-k termelékenységének javulását, ezáltal hozzájárulva az ipar megerősítéséhez is. S végül az sem maradhatott el, hogy az olyan gigaberuházások, mint a CATL, a BYD, a BMW, a SEMCORP vagy az EcoPro újabb lendületet adhatnak a magyarországi ipar számára.
Vagyis a hónapok óta zuhanó jármű- és akkumulátorgyártásra alapozza az Orbán-kormány az ipari növekedést. Amely ráadásul épp a napokban kapott egy rossz hírt, miszerint az Európai Bizottság engedett az európai autógyártók nyomásának, és egy helyett három évet adott nekik az új CO2-kibocsátási célok teljesítésére a személygépkocsik és kisteherautók esetében.
A mostani KSH-adatok fényében Virovácz szerint „aligha meglepőek a friss hírek, miszerint néhány hazai gyártóüzemben hamarosan érdemi leépítések kezdődnek. A friss ipari felmérések, bizalmi indikátorok egyébként összességében egy gyengülő képet festettek az iparról az elmúlt hónapokban. Bár a friss BMI valamelyest javult, egyrészt ezen mutató megbízhatósága továbbra is erősen kérdéses, másrészt a foglalkoztatásra vonatkozó komponens romlott, ami előrejelezheti a készülő leépítéseket. Mindezek alapján egyelőre nehezen körvonalazódik a trendforduló az iparban. Ugyanakkor a vámháború – bármilyen meglepő is – hozhat némi átmeneti élénkülést. Az európai gyártók ugyanis érdekeltek lehetnek a termelés gyors felfuttatásában és az exportkészletek bővítésében, mielőtt még Trump meghúzza a ravaszt és élesíti a vámokat az Európai Unióval szemben is. Egyelőre ennek hatása januárban nem érződött, de talán a következő egy-két hónapban lehet valami átmeneti élénkülés. Az már más kérdés, hogy a vámok tényleges bevezetésével egy újabb lejtmenet kezdődhet.
Borús kilátások
Mindent egybevéve az exportra termelő szektorok kilátásai nem igazán javultak az elmúlt időszakban, és amennyiben tényleg felpörög a vámháború, az negatívan érintheti végül a világkereskedelmet. Persze itthon egyedi hatásként jelentkezik majd az új kapacitások belépése, ám nagyon úgy tűnik, hogy a külső környezet miatt ezek beindulása is egyre kétségesebb. A belpiacra termelő ipari szektorok abban azért bízhatnak, hogy fennmarad a fogyasztás növekedése és kitart a lendület, amit a javuló rendelésállományok sugallanak. Ugyanakkor az exportszektorok túlsúlya miatt ez csak csepp lesz a tengerben és összességében az ipar 2025 egészében is visszahúzhatja a magyar gazdaság teljesítményét”.
Regős szerint bár összességében a gazdaságpolitika nagy hangsúlyt fektetett az iparra, ettől várták, ettől vártuk a gazdaság fellendülését, egyelőre azonban inkább a szolgáltató ágazatok húzzák a gazdasági növekedést, míg az ipar visszahúzó erőt jelent. „Sokat segíthet tehát, ha a gazdaság kevésbé épül rá a járműgyártásra és az ehhez kapcsolódó ágazatokra” – fogalmazza meg a lényeget a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, amit jó lenne, ha a kormány legalább fontolóra venne.
Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője meg azt emelte ki, hogy „bár óriási volumenek vannak tervben, a gyenge külső konjunktúra árnyéka – gondolva a jármű- és akkumulátorgyártásból érkező leépítésekre vagy a Toray beruházás újragondolásának esetére – csak mérsékelt optimizmusra ad okot idén. A kapacitásbővítések pozitív növekedési kihatása jelen állás szerint főként 2026-tól jelentkezhet.”
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
