Rengeteg irányból el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy vajon miként fogja átalakítani a magyar gazdasági, társadalmi, politikai rendszert a Tisza Párt kétharmados kormányzása. Egy dolog azonban biztos, az új kormánynak pénzre lesz szüksége, márpedig gyorsan, hiszen az államkassza soha nem látott mínuszban (legalábbis a március végi helyzetet tekintve), miközben az ígéretek szerint Magyar Péter megtartja az Orbán-kormány nagyjából összes népjóléti/pénzosztó intézkedését az adókedvezményektől a 13. havi nyugdíjig – és még hozzá is tesz: áfacsökkentés, nyugdíjasoknak járó 200 ezer forintos SZÉP-kártya, és még sorolhatnánk.
Nem véletlen, hogy a kampány és az új kormány programjának is az egyik legfontosabb kérdése volt és lesz, hogy miből? Magyar Péterék erre jellemzően nagyjából azt válaszolták, hogy a korrupció megszüntetése, a közpénzjellegét elvesztett közpénzek visszaszerzése, illetve az uniós források hazahozatala fedezni fogja a kiadásokat.
Akárhogyan is fog sikerülni az elszámoltatás, a vagyonvisszaszerzés, az biztos, hogy hosszú folyamat lesz, a korrupció felszámolása pedig ugye definíció szerint plusz pénzt nem hozhat, csupán a pénzek további elcsorgását akadályozhatja meg.
Egyedül nem megy
Így aztán kulcsfontosságú kérdés lesz az, hogy mikor és mennyi uniós forrást kaphat meg Magyar Péter kormánya. Jelenleg ugyebár különböző indokokkal összesen nagyjából 35 milliárd eurónyi, azaz jelen árfolyamon mintegy 12 ezer milliárd forintnyi uniós forrás elérhető, ebből pedig nagyjából 20 milliárd euró az, amely hozzáférhető lenne, de be van fagyasztva.
De hogyan lehetne ezeket felszabadítani? Ironikus módon azzal járna jobban Magyar Péter, ha ebben a kérdésben igaz lenne mindaz, amiről a (volt) kormánypárti propaganda beszélt: azaz hogy a Magyarország elleni uniós eljárások, forrásmegvonások, forrásbefagyasztások csupán politikai nyomásgyakorlás eszközei, és semmilyen valós alapjuk nincsen. Ebben az esetben ugyanis „Ursula von der Leyen és Manfred Weber, Magyar Péter brüsszeli gazdái” egy tollvonással, az új kormány hivatalbalépésének másnapján felszabadítanák az összes forrást.
Fotó: Európai Parlament
Igaz, az a narratíva úgy folytatódott, hogy ennek fejében a Tisza-kormánynak igazodnia kell a brüsszeli fősodorhoz Ukrajna, migráció, gender és más ügyekben.
Tény mindenesetre, hogy a Financial Times múlt hétfői cikke szerint az Európai Bizottság 27 feltétel teljesülését várja az új kormánytól a források feloldása előtt, majd ezt kedden hivatalosan is megerősítették. Ebben azonban valójában semmi újdonság nincs, ezek pontosan azok a jogállamisági mérföldkövek, amelyeket az Orbán-kormánynak is feltételül szabtak – persze elképzelhető, hogy ahogy Lengyelország és a Tusk-kormány esetében, úgy a Tisza-kormány esetében is kicsit elnézőbb lesz az Európai Bizottság, és bizonyos nehezebben végrehajtható reformok ügyében már a szándékot is díjazni fogja, nem csak a már ténylegesen végrehajtott, visszamérhetően teljesült reformokat.
Magyar Péter „közmédiás” szereplése során arról beszélt, hogy alapvetően négy feltételt szabtak „Brüsszelben” a zárolás feloldasához:
- Az első a korrupcióellenes intézkedések köre: ide tartozik az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, egy új korrupcióellenes hivatal létrehozása, valamint az Integritás Hatóság jogköreinek jelentős megerősítése.
- A második terület az igazságszolgáltatás és a nyomozóhatóságok függetlenségének erősítése, amely régóta kulcskérdés a Bizottság értékelésében.
- Harmadik elemként a szabad sajtó helyzetét emelte ki, külön hangsúlyozva, hogy meg kell szüntetni a propaganda célú, tiltott állami támogatásokat.
- Negyedikként az akadémiai szabadság helyreállítását nevezte meg: ennek részeként az egyetemek és kutatóintézetek autonómiájának „visszaadásáról” beszélt.
De valójában ezek mind részei azoknak a bizonyos mérföldköveknek és kondicionalitási feltételeknek, tehát nagyjából ugyanott tartunk: komplex jogalkotási feladatok, az előző kormány által létrehozott intézmények felszámolása, újak létrehozása, esetleg szintén az Orbán-kormány által kinevezett személyek eltávolítása kellene ezekhez, és persze idő, amíg mindezek végrehajthatók, hatásaik lemérhetők lehetnek.
Tik-tak, ketyeg az óra
Ahogy azonban lapunknak Balogh Csaba, a GKI Zrt. vezető kutatója is elmondta, az idő kulcskérdés lehet, hiszen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF, közismertebb nevén Helyreállítási Alap) esetében 10,43 milliárd eurót (3823 milliárd forintot) augusztus végéig fel kellene használni, ebben tehát biztosan szüksége lesz az új magyar kormánynak nemcsak a Bizottság kooperációjára, hanem jóindulatára is.
„Normál üzletmenetben” ugyanis erre már semmi esélye nincs az új magyar kormánynak, hosszabbítást pedig egyelőre más, lemaradásban lévő tagállamok sem kaptak. Vannak azonban lehetőségek, ahogy Magyari Péter remek összefoglalójából részletesen is kiderül: a kohéziós pénzek és pályázatok, illetve az RRF pénzek és pályázatok ide-oda címkézése, valamint a pénzek közvetlen elköltése helyett pénzügyi eszközök (például fejlesztési társaságok) létrehozása. Ezek nem csupán Magyarország számára kiagyalt kiskapuk lennének, mindenesetre nyilvánvaló, hogy a fentebb említett jóindulatra szükség lesz ahhoz, hogy gördülékenyen mehessenek a dolgok, és lehívható legyen a pénzek minél nagyobb része (Magyari számításai szerint egyébként ez nagyjából az RRF-keret kétharmada, 6,5 milliárd euró lehet.)
Lépni kell
Ezt a jóindulatot pedig három, viszonylag könnyen megoldható, eddig vitás kérdés gyors rendezésével lehetne elnyerni. Az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós hitelcsomag blokkolásának feloldása, az eredetileg február végén elfogadni szándékozott 20. uniós Oroszország elleni szankciós csomag megszavazása, valamint a migrációs paktum valamilyen formában történő elfogadása, és ehhez kapcsolódóan a jelenleg is ketyegő, napi egymillió eurós bírság jogalapjának megszüntetése.
Nem véletlen, hogy Magyar Pétert már rögtön a győzelme másnapján tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján is kérdezték ezekről, és az sem véletlen, hogy elég világos válaszokat adott e témákban.
A 90 milliárdos hitel ügyében Magyar jelezte, hogy a Tisza-kormány fel fogja oldani annak blokkolását, de leszögezte, hogy a hitelhez továbbra sem fog hozzájárulni Magyarország:
„Egyetértek azzal személyesen, hogy kimaradjon Magyarország ebből a dologból”
- közölte, hozzátéve, hogy Magyarország nagyon nehéz pénzügyi helyzetben van, most az a feladata, hogy hazahozza az uniós pénzeket, amiket nem kapott meg. „Nekünk az most nem fér bele, hogy még újabb hiteleket vegyünk föl, így is a háromszorosára nőtt Magyarország államadóssága 2010 óta” – mondta.
Magyar Péter igazából nagyon kényelmes helyzetben van ezzel: Orbán Viktor egyezett bele a hitel folyósításába, és ő volt az, aki felvállalta a konfliktust, hogy ebből Magyarország kimaradjon – csak aztán a választás közeledtével és a Barátság kőolajvezeték leállásával fegyvert csinált egy valójában technikai lehetőségből a kifizetés blokkolására. Igazából az uniós vezetők sem várják, hogy Magyarország beszálljon a programba, az idő Ukrajnát is szorítja, így Magyar Péter el tudja játszani a mesebeli okos lány szerepét Brüsszelben és Kijevben: hoz is valamit, meg nem is, de a babérokat learatja. Miközben még a vérmesebb Fidesz-szavazók sem igazán mondhatnak arra semmit, hogy tartja magát az Orbán Viktor által kialkudott megállapodáshoz.
Nincs gyorsított pálya
Érdekesebb a helyzet az ehhez némileg kapcsolódó ukrán uniós csatlakozás ügyében. Magyar Péter erről azt mondta, nem támogatják Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását. Arra hivatkozott: teljes képtelenség, hogy egy háborúban álló országot fölvegyen az EU. Úgy vélte: a tagállamok jelentős többsége ezt nem tartja lehetséges forgatókönyvnek, és ugyanazt vallja, mint ő, hogy minden tagjelöltnek ugyanazon az eljáráson kell végigmennie.
Tulajdonképpen itt sem kell az 1989-es Orbán Viktorig visszanyúlnia, hiszen a most leváltott miniszterelnök még 2022-ben is hangsúlyozta: „Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja a EU-tagjelölti státuszt, és mielőbb le kell bontani a bürokratikus akadályokat Ukrajna tényleges uniós csatlakozása előtt is.” Az ukrán uniós csatlakozással szembeni „nem, nem, soha” álláspontra is csak az elmúlt évek egyre súlyosbodó háborús pszichózisában helyezkedett az Orbán-kormány.
És Magyar Péter – ahogy mondta is – ezzel valóban nem fog egyedül maradni az unióban, így aztán ebben az ügyben nem várható igazi konfliktus a „brüsszeli fősodorral”.
Nem lép olajra az orosz gáz
De mi lesz a helyzet az orosz olajjal és gázzal? És az elfogadásra váló legújabb szankciós csomaggal? Az, hogy az unió az orosz olaj és gáz teljes kivezetésére törekszik, az egyik legfontosabb valódi ellentét volt Brüsszel és Magyarország között.
Az energiabiztonság az egyik legfontosabb terület, és diverzifikációval lehet a legolcsóbban beszerezni a kőolajat és a földgázt. Ugyanakkor hangsúlyozta: a földrajzot nem lehet megváltoztatni, Oroszország itt marad, Magyarország itt marad, és a diverzifikáció nem azt jelenti, hogy leválnak az olcsó orosz olajról – fejtette ki múlt hétfőn Magyar Péter.
Ez már eléggé ütközőpályának tűnik a tagállamok többségével és az Európai Bizottsággal is, de azért ne felejtsük el, hogy az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása éppenséggel Európában is újratervezésre kényszerítette a döntéshozókat. Az Európai Bizottság március végén határozatlan időre elhalasztotta az orosz olajimport végleges betiltására irányuló javaslat benyújtását.
És ugyan a pénteki hírek szerint Irán éppen megnyitja a szorost (a szombatiak szerint pedig éppen újra lezárja), például a katari LNG-gyártó kapacitások helyreállítása akkor is évekbe telhet, ha mostantól tényleg egyetlen drónt sem lőnek ki egymásra a felek – ami azért erősen kétséges a jelen helyzetben. 2027 vége pedig még messze van, nemcsak az iráni, de az ukrán háború viszonylatában is. Mindenesetre Magyar Péter úgy tűnik, kap még legalább néhány hónapot, mielőtt döntést kell hoznia azügyben, hogy valóban beleáll-e a konfliktusba az Európai Bizottsággal és a tagállamok többségével szemben az orosz olaj és gáz további vásárlásának kérdésében.
Az eredetileg a háború kitörésének négyéves évfordulójára időzített, de az Orbán-kormány ellenállásán elbukott, Oroszország elleni 20. uniós szankciós csomag ügye viszont várhatóan nem vezet komolyabb konfliktushoz a Tisza-kormány és Brüsszel között. Ha ugyanis kivesszük ebből az energiaügyi kérdéseket, akkor nem maradnak nagyobb horderejű dolgok benne – azt pedig talán kijelenthetjük, hogy Orbán Anitának vagy Magyar Péternek nem lesz személyes, Szergej Lavrovval leegyeztetendő ügy bizonyos orosz személyek szankciós listáról történő levetetése.
Bevándorlás: rossz, határvédelem: jó
És ezzel el is érkeztünk a migrációs ügyekhez.
Magyarország nagyon szigorú álláspontot képvisel az illegális bevándorlás kapcsán, nem fogad el semmilyen paktumot, allokációs mechanizmust
- mondta kérdésre válaszolva múlt hétfőn Magyar Péter, hozzátéve, megtartják a déli határkerítést, sőt be is foltozzák az azon tátongó lyukakat.
A Magyarországra kiszabott napi egymillió eurós büntetésről szólva azt hangsúlyozta: más tagállamok meg tudták oldani, hogy betartsák úgy az uniós szabályokat, hogy közben ne érkezzenek a területükre illegális bevándorlók.
Közölte: meg fogják találni a módot arra, hogy ne kelljen tovább fizetni az uniós büntetést, hiszen ez a pénz nagyon hiányzik a magyar büdzséből, majd felvetette, hűtlen kezelés, amit az ügyben a jelenlegi kormány tett.
Akkor szálazzuk kicsit szét a dolgokat! Noha az Orbán-kormány rendszeresen úgy tett, mintha a napi egymillió eurós büntetést azért kapták volna, mert nem hajlandók beengedni az illegális bevándorlókat, valójában erről szó sincs. A büntetést az ország az azóta egyébként megszüntetett tranzitzónák, illetve a menedékjogi kérelmek beadásának és elbírálásának módja miatt kapta. Valószínűleg ebben a kérdésben valóban lehet találni valamilyen kompromisszumos megoldást – bár tény, hogy itt már nem az adott esetben Magyar Péterrel szemben jóindulatú Európai Bizottságot, hanem az elmarasztaló ítéletet meghozó Európai Unió Bíróságát kell meggyőzni, mégpedig a bírákat ott saját korábbi ítéletük és a jogszabályok is kötik.
Migrációból felmentettek gyülekezete
Érdekesebb kérdés, hogy mi lesz a 2026 június közepén, tehát várhatóan Magyar Péter hivatalba lépése után nagyjából egy hónappal hatályba lépő uniós migrációs és menekültügyi paktummal. Ezt az Orbán-kormány élesen elítélte, miközben azzal vádolta a Tisza Pártot, hogy a paktumot szolgalelkűen végrehajtva árasztaná el migránsokkal az országot.
Mint láthattuk, Magyar elég határozottan közölte, hogy a megállapodást nem fogadják el, majd azt is leszögezte, hogy fizetni sem hajlandók a közös szolidaritási alapba – de hagyott egy kiskaput. Arról beszélt, hogy vannak országok, amelyek felmentést kaptak a paktum rendelkezései alól, és hogy bevándorlók befogadása vagy pénzügyi hozzájárulás helyett például határőrök küldésével veszik ki a részüket a közös uniós menekültügyi és migrációs erőfeszítésekből.
Kérdés, hogy pontosan milyen országokra gondolhatott itt a leendő magyar miniszterelnök. Egyelőre Lengyelország az egyetlen, amely formálisan is ideiglenes felmentést kapott a migrációs paktum végrehajtása alól, mégpedig arra hivatkozva, hogy az ország rengeteg ukrán menekültet fogadott be, Belarusszal közös határán pedig komoly migrációs és biztonsági nyomás áll fenn.
A holland kormány jelezte még formálisan, hogy ki szeretne maradni a paktumból, az Európai Bizottság pedig Bulgáriát, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Ausztriát és Lengyelországot nevezte meg korábban, mint olyan államokat, amelyek részleges vagy teljes mentességet kaphatnak a paktum rendelkezései alól, mivel „jelentős migrációs helyzettel” néznek szembe.
Nem nehéz amellett érvelni, hogy Magyarország legalább annyira jelentős migrációs helyzettel néz szembe, mint mondjuk a külső uniós határral nem rendelkező Csehország vagy Ausztria, esetleg a külső határt védő, de jelentősebb bevándorlómennyiséget eddig nem befogadó Horvátország vagy Bulgária.
Ne hallgassuk el: elég egyértelmű, hogy Magyarország e listáról való lehagyása annak a bizonyos, a magyar kormány által sokszor hivatkozott kettős mércének egy elég egyértelmű megnyilvánulása. (Persze másik olvasatból: miért legyél korrekt azzal, aki mindig, mindenhol „bot a küllők között”, és közpénzből kirakott plakátok ezrein mondja el, hogy minden rossznak te, azaz Brüsszel vagy a forrása?)
Tehát azzal a bizonyos fentebb említett jóindulattal Magyarország valószínűleg könnyen helyet kaphat ezen a listán, és ezzel szerezhet valamiféle mentességet a paktum végrehajtása alól. Hogy ez valóban teljes lesz-e, azaz teljesül-e Magyar Péter ígérete, miszerint egyetlen bevándorlót sem „allokálnak” hazánkba és egyetlen eurót sem fizet az ország a közös szolidaritási alapba, az nyilván keményebb tárgyalások végén fog kiderülni, mindenesetre valószínűleg ebben a kérdésben sincs szó arról, hogy a Tisza-kormánynak lehajtott fejjel be kellene állnia a brüsszeli sorba, és „migránsok ezreit” letelepítenie az országban, miközben szélesre nyitja a kapukat a határon, ahogy azt a leköszönő kormány állította.
Keveset mozdul, sokat kaphat
Magyar Pétert egyes körökben azzal vádolták a választás előtt (és biztosan fogják a választás után is) , hogy valójában „Orbán Viktor light”, azaz a fontos kérdésekben lényegében ugyanazt képviseli, mint a leköszönő miniszterelnök, csak éppen a „csomagolás” vonzóbb. A fentiek fényében azt lehet mondani, hogy az Európai Unió vezetésével (ha úgy tetszik, Brüsszellel) fennálló vitás kérdésekből sokban ez tulajdonképpen így van.
Az Ukrajnának szánt közös uniós hitel, Ukrajna uniós csatlakozása, az orosz szankciók és különösen az orosz energiahordozók, vagy éppen a migrációs paktum ügyében Magyar Péter szinte ugyanazt mondja, mint Orbán Viktor. És nagyon úgy tűnik, hogy a kis különbség is elég lehet ahhoz, hogy normalizálódjon a viszony a magyar kormány és Brüsszel között, és megindulhassanak végre az uniós eurómilliárdok Magyarországra.
Akkor tehát igaz lenne, amit Orbán Viktorék állítottak? Brüsszelnek tényleg nem a magyar kormány intézkedéseivel vagy álláspontjával volt gondja, hanem politikai alapon igyekeztek zsarolni a magyar kormányfőt, végül pedig a pénzek visszatartásával a bukásához is hozzájárultak?
Fotó: Facebook/Magyar Péter
Azért azt ne felejtsük el, hogy valójában az Európai Bizottság továbbra is ugyanazokat az alapvetően jogállamisági feltételeket szabja az uniós források feloldásának feltételéül, mint az Orbán-kormánynak. Azt majd meglátjuk, hogy ezek teljesítése ügyében mennyire lesz „jó tanuló” a Tisza-kormány, és mennyire lesznek jóindulatúak az európai intézmények.
A kettős mércére visszatérve: az események másik olvasata viszont az, hogy az is látható, valójában milyen kevés lett volna az az abszolút minimum, amit teljesítenie kellett volna Orbán Viktornak annak érdekében, hogy ne mérgesedjen el teljesen a magyar kormány és az uniós vezetés viszonya. Nehéz mást feltételezni, mint hogy az Orbán-kormány belpolitikai célból, netalán Moszkvából érkező nyomásra ragaszkodott csupán ennyire mereven ebben a néhány alapvető ügyben a teljesen elutasító álláspontjához, miközben őket személyükben is támadva haragította teljesen magára az uniós csúcsvezetők egy jó részét.
Nem nehéz azt feltételezni, hogy az Európai Bizottság legalább bizonyos jogállamisági kérdésekben egy picit hajlandó lett volna félrenézni, ha Orbán Viktor ezekben az ügyekben nem ennyire nyilvánvalóan és látványosan konfrontatívan megy szembe teljesen a közös európai politikával. Ezzel pedig elvágva Magyarországot sok-sok milliárd forintnyi uniós forrástól, súlyos foltot ejtve Magyarország európai reputációján, sőt veszélybe sodorva hazánk uniós szavazati jogát, hosszabb távon pedig akár tagságát is.
