A kormány pánik üzemmódba kapcsolt, és majdnem tizennégy hónappal a következő választások előtt Orbán Viktor komoly ígéretekkel indította az évet, amelynek fő kedvezményezettjei a gyermeket nevelő nők és a nyugdíjasok. A miniszterelnök által belengetett adómentesség és áfavisszatérítés összesen bőven 1000 milliárd forintot meghaladó tételt jelentene, igaz, a már az év elején elszálló költségvetés hiányát 2025-ben csak minimálisan, 100 milliárdos tétellel srófolná. Ugyanakkor a további terheket négy évre osztanák el, így a kétgyermekes anyák adómentessége is befér majd a költségvetésbe.
A politikai logika azt diktálta, hogy erre belátható időn belül Magyar Péter is reagáljon, és a közvélemény-kutatások szerint legnépszerűbb pártvezér a hétvégén ki is terítette a lapjait. Bár az általa meghirdetett konzultáció, amely a „Nemzet hangja” néven fut, a közvélemény és a támogatók szondázására és tájékoztatására szolgál, valahol mégis a párt programjának is tekinthető.
Lapunk a helyszínen készített interjúban az ígéretek finanszírozhatóságára is rákérdezett, amire Magyar Péter nagyvonalúan úgy nyilatkozott, hogy a bejelentések egy része valóban terhelné a költségvetést, más része viszont bevételt hozna majd, így összességében a megvalósításuknak nem kellene, hogy pénzügyi akadálya legyen.
Ezzel szemben a propagandamédia már államcsőddel riogat, ami két szempontból is megmosolyogtató. Egyrészt az ígéreteket ellenzékből aligha lehet megvalósítani, tehát ahhoz, hogy ezek realizálódjanak, előbb Orbán Viktor kormányának bukása szükséges. Nem tudjuk, hogy a Rogán Antall irányította gépezet csak megszokásból reagált ilyen élesen vagy ők ismernek olyan pártpreferenciákra vonatkozó adatokat, amelyeket a közvélemény nem. De abból a szempontból is érdekes, hogy a magyar közéletben egyébként „tök ismeretlen” Palóc André számításaira hivatkoztak. Ha az úriember az olvasóinknak nem mond túl sokat, akkor eláruljuk, ő a Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője. Azé a minisztériumé, amely a siralmas hazai gazdasági folyamatokért felel, és amelynek vezetője 2023-ban és 2024-ben sem találta el a főbb gazdasági mutatók alakulását. Éppen ezért is véljük úgy, hogy érdemes kritikával kezelni Palóc André kijelentését, mely szerint Magyar Péter ígéreteinek költsége 3000 milliárd forintot tesz ki, ami egyenlő az államcsőddel.
Érdemes azzal kezdeni Magyar Péter ígéreteinek vizsgálatát, hogy az ötleteket nem biztos, hogy egy csapásra fogja megvalósítani az ellenzéki párt egy választási győzelem esetén, ahogy, felmérve a költségvetés állapotát, az orbáni ígéretek beváltása is négy évbe telne.
Az egy számjegyű szja tényleg odaverne
Rátérve a konkrétumokra, érdemes a legnagyobb tétellel kezdeni, ez pedig a jelenleg 15 százalékos szja 9 százalékra történő csökkentése. Egy ilyen lépés nagyságrendileg 1400 milliárd forintos kiesést jelentene a költségvetés számára. Ugyanakkor azt nem tudjuk, hogy a Tisza Párt a két- vagy többgyermekes anyák szja-mentességét megtartaná-e.
Amennyiben Orbán Viktor ígéretét nem húznák keresztbe, akkor a költségvetés szempontjából a további szja-csökkentés már jóval kisebb, 300-400 milliárdos pluszterhet jelentene. De ezt az adócsökkentést (ahogy az anyák esetében is) szét lehetne húzni egy teljes kormányzati ciklusra, kezdve az alacsony jövedelműekkel. Így összességében ugyan komoly bevételkieséssel járna a lépés, ám a megvalósítása nem okozna megoldhatatlan akadályt.
14. havi nyugdíjjal érne fel a SZÉP-kártya
A Magyar Péter által felvetett ötletek közül jól számszerűsíthető az évi maximum 200 ezer forint értékben bevezetésre kerülő nyugdíjas SZÉP-kártya költsége is. Igaz, ebből a Tisza első embere már hétfőn faragott, amikor a magasabb ellátmánnyal rendelkezőknek kisebb juttatást ígért. Azt írta, hogy „differenciáltan vezetnénk be a nyugdíjas honfitársaink számára a SZÉP-kártya juttatást, amit élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lehetne fordítani. A sok százezer létminimum alatt élő nyugdíjasnak évi 200 ezer forint extrajuttatás járna, míg a létminimum és 500 ezer forint közötti nyugdíjellátásban részesülő honfitársaink évi 100 ezer forintot kapnának SZÉP-kártyán.”
A Központi Statisztikai Hivatal tíz éve felhagyott a létminimum összegének publikálásával, ám a Policy Agenda azóta is számolja. Tavaly megdöbbentő számokat közöltek, amikor azt írták, hogy akár 900 ezer nyugdíjas élhet a létminimum alatt.
Magyar Péter pontosítása értelmezésünk szerint összegszerűen azt jelentheti, hogy nagyjából a 120 ezer forintos nyugdíjig járna az évi 200 ezer forintos plusztámogatás, 120-500 ezer forint között évi 100 ezer, míg félmilliós nyugdíj felett nem adnának pluszpénzt. Így is nagyságrendileg 300 milliárd forintos kiadást jelentene az ötlet megvalósítása, ugyanakkor ez az a támogatás, amit nehezen lehetne több évre széthúzni.
Arra viszont lenne mód, hogy ezt az Orbán Viktor által bedobott áfavisszatérítés helyett vezessék be. Két okból is. Egyrészt, mert ez szociálisan sokkal előre mutatóbb lenne, hiszen itt a rászorulók nemcsak ígéretet, hanem kézzelfogható segítséget kapnának. Az áfavisszatérítés esetén, ha nem egy össznépi csalásban vesznek részt a nyugdíjasok, hanem a saját fogyasztásuk alapján igénylik vissza az adót, jól csak a magas összegű ellátmányban részesülők járnának, míg a kisnyugdíjasok csupán néhány havi 2-3 ezer forintot spórolnának. A másik ok, pedig az, hogy az egészséges termékek esetén Magyar Péter is kezdeményezte az áfacsökkentést.
Egy kérdés, ahol a gyakorlat sem ad iránymutatást
A Tisza ugyanis felteszi azt a kérdést: „Egyetért-e ön azzal, hogy az egészséges élelmiszerek áfakulcsa maximum 5 százalék legyen?” Ami ugyan nem nulla százalékos áfát jelentene, mint a most belengetett áfavisszatérítésnél, cserébe viszont mindenkinek járna. Mivel jelenleg a burgonya áfakulcsa ekkora, a többi terméke rakódó teher viszont 27 százalék, ez a teljes lakosság számára kisebb terhet jelentene. Hogy a költségvetési hatás mekkora lenne, azt viszont gyakorlatilag képtelenség előre megmondani.
Ennek az az oka, hogy azokban az országokban, ahol a zöldségnél és a gyümölcsnél drasztikus áfacsökkentést láttunk, nem általános a tapasztalat. Spanyolországban ugyanis az állam bevételkieséssel szembesült, ellenben Németországban, ahol csak időleges volt a lépés, összességében bevételnövekedést hozott. Egy másik szempontot, az árak csökkenését vizsgálva is az a megállapítás született, hogy a kereskedők ugyan az áfacsökkentés egy részét lenyelik, ám a termékek 75-80 százalékánál érződik áresés.
Valószínűsíthetően egyébként a magyarországi helyzetben is eleinte negatív lenne az áfa szempontjából a szaldó, az általunk kalkulált összeg éves szinten 300-400 milliárdot jelentene.
Noha a szakértők szerint jelentős fehéredésre és ebből fakadóan csak kis költségvetési hatásra kellene számítani. Az ágazat szereplői szerint a 27 százalékos áfát kijátszva a zöldségekkel és gyümölcsökkel trükközők milliárdokat tesznek zsebre. Amellett, hogy az áfacsökkentés a gazdaságot fehérítené, javítaná a hazai kínálat versenypozícióit, aminek viszont a társasági adónál, valamint a munkát terhelő adóknál és járulékoknál pozitív költségvetési hozadéka lenne. Arról nem is beszélve, hogy az egészségesebb étkezés óriási gazdasági haszonnal kecsegtetne, a magyar társadalom számára ugyanis komoly anyagi terhet jelent a túlsúlyos polgárok magas száma.
Az uniós kutatások mindegyike szerint a lépés hatására többen fogyasztanának egészségesebb élelmiszereket, ami végső soron a társadalom jólétéhez járulna hozzá. Azon közel 10 ezer honfitársunk számára pedig, akik ilyen módon elkerülnének krónikus betegségeket – például szívbetegségek, stroke és cukorbetegség –, felbecsülhetetlen értékű lenne e lépés. Jellemző, hogy az Egyesült Királyságban készült prognózis azt feltételezte, hogy egy nagyobb áfacsökkentés hatására a különböző hatások eredője 0,6 százalékos GDP-növekedést eredményezne. Összevetve azzal, hogy a magyar gazdaság csak óriási költségvetési hiány mellett tudott ilyen bővülést felmutatni tavaly, ez a lépés összességében igen progresszív lehetne.
A kata újjáélesztése is kétélű fegyver
Magyar Péter már a tavalyi EP választás előtt belengette a kisvállalkozások tételes adója (kata) visszaállítását. Az ilyen egyszerű adózási formák kapcsán Európa-szerte pozitív vélemény szokott lenni, hiszen a polgárok körében népszerű, és a gazdasági fehéredést is támogatja. Ugyanakkor azt a 2022-es megszüntetésekor mindenki elismerte, hogy az inflációnak megfelelően nem történt meg a valorizációja. Az akkori felmérések egyébként azt mutatták, hogy az egyszerűsége és átláthatósága akkora előnyt jelent, hogy a többség még magasabb összegű befizetés esetén is maradna a katában.
Az adózási forma kritikája az volt, hogy bújtatott foglalkoztatást tett lehetővé. Nyilvánvaló, hogy a visszaállítása esetén ez elvileg ismét fennállhatna. Ugyanakkor, ha a gyermekes anyák adómentessége is életbe lép, akkor – kiegészülve a 25 év alattiakkal – egy széles kör számára már nem jelent majd „csalási alternatívát”. Ha ezzel párhuzamosan az elmúlt évek béremelkedéséhez illeszkedő, reális adóösszeget rendelnek, akkor nehéz elképzelni, hogy a költségvetésen ez a tétel egy stadion (néhány tízmilliárd forintos) építési költségénél nagyobb lyukat ütne.
Az utolsó gazdasági ígéret, amely a büdzsé számára költségvonzattal jár, az a gyógyszerek áfájának csökkentése. Ez a jelenlegi 5 százalékhoz képest nem olyan nagy vágás, de az alacsony jövedelműek számára ez is segítség lenne. Tekintve, hogy a hazai gyógyszerpiac nagyságrendileg 1000 milliárd forintos, ez 50 milliárdos kiesést jelentene a költségvetés számára.
Az NGM megint rosszul tippelt?
A fentiek alapján, ha a Tisza Párt Orbán Viktor választási ígéreteit negligálva hajtaná végre a saját terveit, a költség akkor is inkább valahol 2200-2300 milliárd forintos terhet jelentene, mint 3000 milliárdosat. Ha pedig a nők esetében elengedendő adót levonjuk, míg az áfavisszatérítés helyébe pedig az áfacsökkentés lépne, akkor a szaldó 1000 milliárddal csökkenne, miközben a rendszer egyes elemeinél a szolidaritás erősödne.
Magyar Péter a kiadások fedezeteként három tételt jelölt meg lapcsoportunknak nyilatkozva. Egyrészt a Nemzet hangja felmérésben is szereplő vagyonadó, ami az 5 milliárd felettieket sújtaná. Emellett kiemelte az uniós támogatások megszerzését, amelyekért állítása szerint Orbán Viktorék semmit nem tesznek. Hogy a magyar kormányfő valóban elengedte ezeket a forrásokat, azt nem tudjuk, de tény, hogy az Unióval való állandó konfrontáció és a szövetségeseink azon megélése, hogy a magyar kormány rendre hátba szúrja őket, kétségessé teszik az összegek felszabadítását. Analógiának pedig ott van Lengyelország, ahol az uniós szervezetekkel hasonlóan konfrontatív kormány bukása után a jobbközép kabinet gyors sikereket ért el a források megszerzésében. A harmadik pont pedig az adósságfinanszírozáson való megtakarítás, ahol megint csak találhatunk a régióból érveket, tekintve, hogy a jogállamiságot erősítő és a korrupciós listákon sokkal kedvezőbb helyen álló országok sokkal jobb kondíciók mellett tudják az adósságukat finanszírozni.
Összességében az látszik, hogy Magyar Péterék tervének megvalósítása is érdemi kiadásokkal járhatna, ugyanakkor – csakúgy, mint az anyáknak adandó adómentesség – szétteríthető több évre, így aligha okozna államcsődöt. Ha eközben egy új kormány bizonyítaná a hitelességét, akkor az a bevételi oldalon is érezhető javulással járna. Ha hatalomra kerülve egy kormányzati ciklusban gondolkozva hajtaná végre ezeket Magyar Péter, akkor költségvetési szempontból egyáltalán nem irreális, hanem menedzselhető tervekről beszélhetünk.
