Az elmúlt időszakban megjelent közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy immár a Tisza népszerűsége veri a Fideszét. Bár a választásokig még egy bő év van, 2010 óta Orbán Viktor nemcsak a választásokon, de a közvélemény-kutatásokban is rendre dominált. Így várható volt, hogy az újabb ciklust remélő kormányfő be kíván vetni választás előtt „szavazatvásárló” intézkedéseket (ahogy azt tette a 2022-es voksolásokat megelőzően – a szerk.). Előzetesen arra lehetett számítani – például a lakosság ilyen irányú szondázása miatt is –, hogy az egy számjegyű, vagyis a 9 százalékos szja megvalósítása felé mozdulhat a kormány. Valószínűleg a kormány is felismerte, hogy ez a változás a Fidesz fő támaszának számító idősödő, alacsonyabb iskolázottságúak zsebében nominálisan jóval kevesebb pénzt hagyott volna , mint a Tisza Pártot támogató (magasabb iskolázottságú, magas jövedelmű) polgároknak.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor
Feltámadt az infláció, ami az embereknek és így a kormánynak is baj
Az általános szja-csökkentés helyett a forrásokat így inkább egyrészt a nyugdíjasokra, másrészt a gyermekes családokra fordítja a kormány. Az idősek kapcsán az évértékelőn elhangzott ígéret egyelőre biankó csekknek tűnik, ami persze a végén éppen úgy lehet támogatás, mint üres kommunikáció panel. Annak persze komoly üzenetértéke van, hogy miközben a kormány állítólag legyűrte az inflációt, Orbán Viktor most áfavisszatérítést ígér, amit nem nehéz a kudarc beismerésének látni. Hogy az infláció elleni küzdelem a lózungokkal ellentétben korántsem lefutott, azt jelzi, hogy Nagy Mártonnak az elmúlt napokban tett fenyegető kijelentései után most a miniszterelnök is üzent a kereskedőknek, arra utasítva őket, hogy fékezzék meg az árak emelkedését.
Ez egyébként több szempontból is kétszínű viselkedés. Hiszen azon túl, hogy az EU-ban Magyarországon a legmagasabb az áfa mértéke, még 4,5 százalékos pluszsarcot is beszednek a kiskereskedőktől. De amikor az újra meglóduló infláció terítékre kerül, akkor Orbán Viktor valahogy megfeledkezik arról, hogy ezt az állam közvetlenül is gerjeszti (például az inflációkövető adókkal), de közvetve is a távközlési szektor révén, ahol a közreműködésével mérsékelt versenyhelyzet nagyon komoly áremelkedést generált. (A Digi, a Vodafone vagy éppen az Antenna Hungária és a 4iG közötti – részben – állami résztulajdonnal megvalósuló felvásárlásai után.) Miközben a nyugati világban a telefon- és netköltségek a rezsi részeinek számítanak, ez a magyar kormányt egyáltalán nem zavarja, állandóan visszatérő kommunikációs elem, hogy a lakosságot megvédik a rezsisokktól.
Orbán Viktor ígérete, mely szerint a nyugdíjasok számára a zöldségek, a gyümölcsök és a tejtermékek esetén az év második felében egy bizonyos havi összeg erejéig visszatérítik majd az áfát, várhatóan nem oldja meg a nehéz anyagi helyzetben lévő idősek problémáit, inkább egy jól kommunikálható intézkedés, és az inflációérzékelés kapcsán lehet szerepe. Igaz, pont a tej és a tejtermékek januárban messze az általános inflációt meghaladó mértékben drágultak, így ezt akár sok idős megélheti majd segítségként.
Kockázatok és mellékhatások
Az áfavisszatérítés hirtelen ötletnek tűnik, amely inkább kommunikációs panelként jól mutat, de finoman szólva sincs kimunkálva. Nem kell hozzá adószakembernek lenni, hogy érezzük annak visszásságát, a nyugdíjasok számlákat gyűjtenek, amit aztán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szakemberei ellenőriznek, annak érdekében, hogy eldönthessék, az érintettek jogosan igényelhetik-e vissza az áfát. A problémákra az évértékelőt követően a Magyar Könyvelők Országos Egyesület is felhívta a figyelmet vasárnapi közleményében. A visszaigénylés adminisztrációja nemcsak a nyugdíjasok, de a közigazgatás szempontjából is komoly erőforrásigénnyel járna. Arról nem beszélve, hogy a magyar találékony, és úgymond intézményesített nagymamák lennének, akik az egész család számára próbálnák visszaigényelni az adót. De olyan kérdéseket is felvet az ötlet, hogy mi lenne például az őstermelőkkel, akiknél a nyugdíjasok vélhetőleg nem vásárolnának, mert az alanyi adómentesség miatt ők nem számítanak fel áfát. Ha pedig egy átlagos fogyasztás alapján kapnak pénzt az idősek (ahogy a Központi Statisztikai Hivatal – KSH – fogyasztói kosara alapján lentebb lapunk számol), akkor esetleg az egy főre jutó összeg lesz majd alacsony.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, mibe kerülhet ez az intézkedés az adófizetőknek, akkor átlagokkal és hivatalos statisztikákkal érdemes véleményünk szerint számolni. Tekintve, hogy az átlagnyugdíj jelenleg kevesebb mint 240 ezer forint, a KSH fogyasztói kosarában pedig a tej, tejtermék, tojás hozzávetőleg 4, míg a zöldség-gyümölcs hozzávetőleg 3 százalékot tesz ki, statisztikailag egy-egy nyugdíjas 17 ezer forint körüli összeget költhet havonta ilyen termékekre. Vagyis egy nagyjából 4 ezer forintos visszatérítés lehet logikus döntés. Ilyen összeggel és 2,4 millió nyugdíjassal számolva havonta 10 milliárd forintos pluszköltséget jelentene mindez a költségvetés számára. Ha ezt az év második felében vezetik be, akkor pedig az az idei évben 40-50 milliárdos pluszterhet okozhat az államnak. Ennek a kigazdálkodása nem kellene, hogy problémát jelentsen a kormány számára.
Adómentes anyukák
A nagy durranás persze a gyermeket nevelő anyák jövedelemadó-mentessége lehet. Nem véletlen, hogy ezt maga Orbán Viktor is világszenzációként harangozta be. Ami persze csak részben igaz, hiszen a négygyermekes anyák esetén már érvényben van az adómentesség, sőt korábban, 2023-ban már felmerült, hogy a háromgyerekes édesanyákra is kiterjesszék ezt, amelyből akkor végül semmi sem lett.
Utólag az valószínűsíthető, hogy a 2024-es költségvetés összeállításakor a kormány azzal kalkulálhatott, a következő évi választást (a tavaly júniusi európai parlamentit – EP) a romokban heverő ellenzékkel szemben könnyedén megnyeri, így az ingatag lábakon álló költségvetést nem akarták tovább terhelni. Ma már tudjuk, hogy a tervezett költségvetési hiányt így sem tudta kordában tartani a kormány, miközben Orbán Viktornak új kihívója lett a hazai politikai porondon. Ráadásul a Magyar Péter vezette Tisza Párt az EP-választáson messze a legerősebb ellenzéki párttá vált. Ezért most, amikor a kormány szempontjából ég a ház, ismét elővették a korábbit tervet, sőt 19-re lapot húznak, hiszen az adómentességet megkapnák a kétgyermekes anyák is. Ez viszont költségvetési szempontból komoly vállalást jelent.
A már említett 2023-as tervek idején a szakértők azzal számoltak, hogy a valamivel kevesebb mint 200 ezer háromgyermekes anya nagyságrendileg 200 milliárd forint adókiesést jelentene, ám amiatt, hogy egy részük igénybe veszi a családi adókedvezményt, az akkori költségvetési hatását hozzávetőleg 150 milliárd forintra tették. A már emlegetett infláció megugrása és a bérek emelkedése miatt ez a költség azóta növekedett, idén ez már 200 milliárdos terhet jelentene a költségvetés számára. Mivel azonban csak az év végén lépne életbe, mi egy negyedévvel számoltunk, így ez is 50 milliárd forinttal terhelheti meg az idei évet.
Az igazán nagy falat egyébként a kétgyermekes anyák adómentessége lesz, hiszen ezen nők száma közel 700 ezer fő, és a munkaerőpiac állapotától (minél kisebb a munkanélküliség, annál nagyobb a költségvetési hatás) függően ez akár 700 milliárd forintos költségvetési vonzattal járhat. Ugyanakkor a kétgyerekes anyák csak jövőre kapnák meg az adómentességet, ami időt ad a kormánynak a fedezet előteremtéséhez. Más kérdés, hogy ekkora mozgástér jövőre sem lesz, így ezt csak valami más kiadás terhére lehet majd megtenni. Lehet persze azzal érvelni, hogy „ha kevesebbet lopnak, akkor meglesz rá a fedezet”, de azért a helyzet ennél bonyolultabb.
Összegezve, a hangzatos ígéretek 2025-ben nem fogja fejre állítani a büdzsét, az a nagyságrendileg 100 milliárd forint, ami jelentkezik a tartalékok terhére, teljesíthető. Ugyanakkor 2026-ra 1000 milliárd forintot meghaladó terhet jelentene, ami jelenleg nem tűnik kigazdálkodhatónak. Már csak azért sem, mert tekintve Donald Trump külpolitikáját, az európai országok kénytelenek lesznek drasztikusan növelni a védelmi kiadásaikat. A másik oldalon viszont Orbán Viktor egy esetleges választási vereség esetén kényszerhelyzetbe hozná Magyar Pétert, aki vagy fenntartja ezeket a nehezen finanszírozható intézkedéseket, vagy ha megszünteti, akkor az elégedetlenséget válthat ki. Ez már csak azért is nehéz kérdés lenne, mert közben a Tisza Párt eddig elhangzott (gazdasági) ígéretei is komoly erőforrásigénnyel járnak.
