Donald Trump elnök ugyan nem tudott egy nap alatt békét teremteni, és az a módszer is megütközést keltett a nyugati világban, ahogy az ukránokat kényszerhelyzetbe hozta. A másik oldalról viszont tény, hogy Kijev mozgástere olyan mértékben leszűkült, hogy nem volt más lehetőségük, mint az amerikai javaslat elfogadása. Ezt ugyan a háborút kirobbantó orosz fél nem fogadta el, ám a szakértők egy része szerint előbb-utóbb Vlagyimir Putyin kénytelen lesz kompromisszumot kötni, a mostani helyzet inkább arról szól, hogy az oroszok minél kedvezőbb feltételeket csikarjanak ki. Igaz, ez a helyzet, akár hetekig, hónapokig is eltarthat, így továbbra sem tudni, hogy mikor ér véget a szomszédunkban zajló esztelen öldöklés. Ugyanakkor az utóbbi hetekben akár a szabályzó szervek, akár a piaci szereplők mozgolódásba kezdtek, ami változásokat eredményezhet az európai földgázpiacon.
Fotó: MTI / EPA / Ukrán elnöki sajtószolgálat
Lazíthat az EU
A legfrissebb hírek szerint például az Európai Bizottság lazítana a betárolási feltételeken, a most érvényes előírások szerint ugyanis a fűtési szezont megelőzően 90 százalékos szintet kell elérni. Ez amennyiben megvan, akkor biztonságot nyújt az adott télen, ha viszont a készletek leesnek, akkor a tárolók feltöltési kötelezettsége spekulációs hullámot indíthat, ez pedig az árakban is tükröződik. Az idei hidegebb télen részben a nagyobb fogyasztás, részben az azt követően várható nagyobb kereslet miatt láttunk komolyabb áremelkedést. A fizikai keresletet megtolva ugyanis a spekulánsok is beszállnak ilyenkor vevőként a piacra. A tavaszi és őszi időszakban 30-40 euró/MWh között hullámzó európai tőzsdei ár így az év végén meglódult, és február közepén 60 euró közelében tetőzött. Az azóta eltelt időszakban komolyabb korrekciót láthattunk, és újra 40 euróhoz közelített a jegyzés, ám a Bizottság szeretné elkerülni a komolyabb áremelkedést, ezért a hétvégén megjelent információk szerint könnyíteni akarnak a betárolási szabályokon.
Napvilágot látott a javaslat tervezete, amelyet pénteken későn terjesztettek az uniós országok elé, és a Reuters beszámolója szerint az uniós országok azt fontolgatják, hogy az előírt mennyiséget ugyan nem, ám az időpontot módosítják. A most érvényes követelmény szerint minden év november 1-jéig kell a gáztárolókat legalább a teljes kapacitás 90 százalékára kell feltölteni. Az előterjesztés szerint viszont megengednék, hogy ezt a szintet október 1. és december 1. között tetszőleges időpontban teljesítsék a tagországok. A javaslatot a lengyel kormány nyújtotta be, de a pletykák szerint széles koalíció áll a beadvány mögött, mivel számos ország aggódik, hogy a mostani, politikai, gazdasági és biztonsági bizonytalanságok közepette az esetlegesen megugró energiaár tovább súlyosbítaná a helyzetüket.
Békéért üzlet?
Az amerikai-orosz tárgyalások kapcsán az európai közvélemény azt szerette volna, ha ezek az ukrán helyzetre fókuszálnak, ám úgy tűnik, hogy Donald Trump sokkal szélesebb körű megállapodásra törekszik. Bár konkrétumokat nem tettek közzé, de a tárgyalásokról kiszivárgó információk szerint az oroszok nem csak az elfoglalt ukrán területekre vágynak, de a szankciók könnyítését is remélik, így esetleg vissza tudnak térni az európai energiapiacra is.
Az oroszok ugyanis néhány végletekig lojális országot kivéve (mint Magyarország) komoly piacveszteséget szenvedtek el.
Teljes visszarendeződésre persze nem kell számítani, de a szankciók esetleges lazításával szinte biztosan nagyobb mennyiségben megjelennek az orosz energiahordozók Európában. A szakértők szerint pedig a 2022-ben eljátszott bizalom miatt akkor tudnak majd az orosz vállalatok eredményesek lenni, ha (a mostani tőzsdei szinteknél) alacsonyabb árakat kínálnak.
Meddig tud spórolni Európa?
Az elemzők szerint persze már önmagában az áreséshez vezethetne, ha a kínálat növekedne, hiszen az EU-ban továbbra is fontos célkitűzés, hogy a földgáz használatát az előző ötéves átlaghoz képest 15 százalékkal csökkentsék (a jelenleg élő előírás 2024 márciusa és 2025 március közötti időszakra vonatkozik). Ez korábban sikerült részben az energiahordozók ára, részben a megújulók előretörése és persze a gyenge konjunktúra miatt is.
A nagy sokk 2022-ben volt, amikor a fűtési szezont megelőzően elképesztő magasságokba szökött az Európában irányadó földgáz (TTF tőzsdei ár) jegyzése. Emiatt az egész kontinensen sokkal visszafogottabb volt a fogyasztás, még az árak konszolidációját követően is. A statisztikák szerint a 2019 és 2021 közötti időszak átlagához képest az európai országok (az EU és az Egyesült Királyság) 2022-ben 525 TWh-val (vagyis 11 százalékkal), 2023-ban 880 TWh-val (vagyis 18 százalékkal), 2024-ben pedig ismét 880 TWh-val (vagyis 18 százalékkal) fogyasztottak kevesebbet.
Magyarországon egyébként a 2021-es, 11 milliárd köbméteres összfogyasztáshoz képest tavaly 8,5 milliárd köbméter földgáz fogyott.
A kereslet visszafogása mellett az európai országok majd mindegyike képes volt kiváltani az orosz gázt, ahol ez nem történt meg – Magyarországon vagy Szlovákiában – , ott is elsősorban politikai okok álltak ennek hátterében, még ha az illetékesek egészen mást is mondtak. A vezetéken érkező orosz gázt az elmúlt években jórészt a cseppfolyósítva szállított földgáz, az LNG váltotta ki, ezek a szállítmányok a közel-keleti országok mellett jórészt az Egyesült Államokból érkeztek. Emiatt egyébként az amerikai piacokon jegyzett gáz ára is emelkedett annak idején. Majd mind Amerikában, mind az európai piacokon volt egy komolyabb konszolidáció. Igaz az EU-ban tavaly a tavaszi mélypontot követően lassú, de tartós emelkedés volt. Az Egyesült Államokban pedig idén láthatunk egy nagyon látványos erősödést, amit a geopolitikai zűrzavarok mellett Donald Trump színre lépése váltotta ki, hiszen sokan azzal számoltak, hogy az Egyesült Államok és az EU közötti vámháború elkerülhető lesz, ha a közösség országai még több amerikai terméket, például LNG-t vásárolnak.
Emiatt egyébként a két kontinens árai között meglévő jelentős árkülönbség érezhetően szűkült, bár az Egyesült Államokban még mindig sokkal olcsóbb az energiahordozó. Érdekes lesz látni, hogy az EU kitart-e a korábbi célok mellett, az ugyanis tartós és masszív megtakarításokat vár a jövőben is a földgázfogyasztásban. Azt a célt tűzték ugyanis ki, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkentse a közösség az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Ennek az erőfeszítésnek része a földgáz iránti kereslet csökkentése: az 55 százalékos cél elérése azt jelenti, hogy 2030-ra 2825 TWh-ra kellene csökkenteni a gázigényt.
Sőt 2022 májusában, Oroszország Ukrajna invázióját követően az Európai Bizottság közzétett egy ütemtervet, amely gázkereslet sokkal gyorsabb ütemű csökkentését írta elő. A REPowerEU tervben foglaltak szerint 2030-ra a gázigényt 1615 TWh-ra kellene csökkenteni. Ha ez megvalósulna, akkor az azt jelentené, hogy a keresletet kizárólag uniós termelés és vezetékes import felhasználásával (LNG nélkül) ki lehetne elégíteni. Ilyen alacsony kereslet mellett pedig valószínűleg az esetleges orosz kínálaton túl is jelentkező globális LNG kapacitásbővítés kellő kínálatot jelentene, hogy az árak olvadjanak.
Újabb gázvezetéken indul meg a transzfer?
Bár az ukrán fél már 2024 nyarától folyamatosan kommunikálta, hogy a lejáró szerződést nem fogják meghosszabbítani, így a Gazprom nem tud majd 2025-től az országon keresztül földgázt szállítani Európába. Az orosz interpretációt felerősítő szlovák és magyar politikusok mégis úgy próbálták beállítani a történteket, mintha ez Kijev hirtelen elhatározása lenne, amellyel megpróbálja aláásni az európai ellátásbiztonságot. A magyar kormány ilyen típusú kommunikációja már csak azért is érthetetlen volt, mert annak köszönhetően, hogy az Unióba hazánkon keresztül érkezik az orosz gáz, a magyar pozíció érdemben javult, és – ha nem is feltétlen etikus módon, de – számunkra anyagi előnyökkel jár a helyzet.
Az oroszok számára persze az lenne az ideális, ha sokkal nagyobb szállítási kapacitások lennének, amelyeken a politikai helyzet változásával földgázt tudnának Európába szállítani. Néhány hete a Financial Times közölt hosszabb cikket arról, hogy a Gazprom komolyan lobbizik a Trump adminisztrációnál az Északi Áramlat vezeték újraindításán. A hírek szerint a korábban is működő I. és a megépült, de végül a tesztüzemmódnál tovább nem jutó II-es vezetékek összesen négy csövéből három sérült meg, ám az Északi Áramlat II. vezeték könnyebben javítható és belátható időn belül üzembe helyezhető lenne, ha Washingtontól zöld utat kapnának.
A pletykák szerint a korábban az olcsó orosz energiahordozókra építő német vállalatok egy része nyitott lenne a keleti exportra. Reményeik szerint ilyen módon vissza tudnák állítani a versenyképességüket, amire az Amerikával vámháborúval fenyegető időszakban szükség is lenne. A másik oldalon viszont a vámokat Donald Trump részben azért kívánja kivetni, hogy az amerikai külkereskedelmi hiány csökkenjen. Korábban ezt elkerülendő felajánlotta az EU-nak az amerikai gáz, az élelmiszerek és a hadifelszerelések jelentősebb vásárlását is. Ha az orosz energiahordozókat visszaengednék az európai piacokra, azzal viszont Donald Trump pont a saját kitermelőinek teremtene konkurenciát.
Mindegy, hogy miért csak essen a gázár?
A magyar gazdaság számára is kulcskérdés a gáz ára. A hazai termelés ugyanis jelenleg nagyságrendileg 1,5 milliárd köbméter, a további 6,5 milliárd köbmétert (többségében Oroszországból) importálunk. Azt korábban Nagy Márton – még gazdasági miniszterként elárulta – , hogy a hosszútávú gázszerződésben a TTF tőzsdei ár a benchmark. Mindez azt jelenti, hogy a tőzsdei ár 1 eurós változása a magyar gazdaságnak nagyságrendileg 65 millió euró pluszt jelent.
Az elmúlt egy évben a tőzsdei minimum és maximum közötti 35 eurós árváltozás tehát több százmilliárd forintos plusz terhet jelentett. Hasonlóképpen, ha egy komoly orosz árverseny miatt a földgáz jegyzése visszaesne 2020-at megelőző 20 euró körüli árszintre, az a költségeket tekintve 6-700 milliárdos megtakarítást eredményezne.
Ami – a rögzített lakossági terhek miatt – részben a kormány számára lenne pluszpénz. De a piaci árat fizető iparvállalatok pozíciója is biztosan javulna, ha az energiaköltségeik megfeleződe.
