Meglehetősen ellentmondásos képet kapunk, ha megnézzük, mit is okoznak valójában hazánk számára Orbán Viktor politikai barátainak lépései. Akik minimális szinten követik a világ eseményeit, azok értesültek Donald Trump kereskedelmi háborújáról, és ahogy arról lapunk is több alkalommal beszámolt, az EU-t sújtó amerikai vámok egyik nagy vesztese éppen Magyarország lehet. Valamilyen szinten hasonló helyzetbe kerültünk a zsidó állam vezetőjével, Benjamin Netanjahuval is, aki miatt a közelmúltban a magyar kormány még egy tekintélyes nemzetközi szervezetből, a Nemzetközi Büntetőbíróságból is kiléptette hazánkat. Az Izrael állam által Irán ellen indított támadás a jelek szerint ugyanis nehézségeket okozhat a magyar gazdaság számára. (Az írás nem kívánja elemezni a két fél közötti viszonyt, illetve azt, hogy az izraeli támadás mennyire jogos. Csak a háború okozta gazdasági következményeket fogjuk górcső alá venni.)
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Azok a fránya energiaárak
Miközben a közel-keleti régió a határainktól fizikailag nagy távolságban található, a háborúnak számos közvetett és közvetlen gazdasági következménye lehet hazánkra nézve. Ezek közül talán a legfontosabb az energiahordozók piacán kitörő pánik. Magyarország ugyanis szénhidrogénekben szegény ország, a kormány által erőltetett iparpolitika ugyanakkor energiaintenzív gyártóvállalatokat csábított hazánkba. Ez pedig – több más szempont mellett – azért is problémás, mert ezen cégek energiaellátása érdemi importot igényel. Ha pedig az energiahordozók vagy akár az elektromos áram ára megugrik, az a magyar gazdaság számára is problémát jelent.
Márpedig az olaj ára jelentősen megugrott az izraeli támadás hírére, illetve viszonylag magas maradt, miután Teherán komoly válaszcsapásokkal válaszolt. Az Európában irányadó Brent típus a korábbi hetek 65 dolláros szintjéhez képest pénteken 78 dollárig erősödött. Ezt követően hétfő délután 72 dollárig esett vissza, de kedden és szerdán megint erősödött, és a jegyzés 75 dollár felett stabilizálódott.
Ennek hátterében az áll, hogy Irán, nemcsak mint fontos olaj- és földgáztermelő érintett a mostani konfliktusban, de megpróbálhatja elzárni az energiahordozók szállítása szempontjából kulcsfontosságú ellátási útvonalat (Hormuzi-szoros) is, ami a napokban egyre komolyabb kockázattá vált. Ha ez valóban megtörténne, az szinte biztosan 100 dollár feletti olajárat hozna.
Tekintve – ahogy azt már említettük –, hogy Magyarország energiaellátása importfüggő, az árak tartósan magasabb szintje negatívan érinti a gazdaságunkat több szempontból is. Így egyrészt megnövelheti az inflációt, amellyel már most is komoly gondja van a kormánynak, hiszen még a bevetett adminisztratív eszközökkel (árrésstopok) sem tudják a kívánt szintre leszorítani a drágulás mértékét. Érdemes hangsúlyozni, hogy az üzemanyagok ára az inflációs alapmutatóban betöltött szerepén túlmutat, hiszen a lakosság inflációérzékelése szempontjából kifejezetten fontos. Nem véletlenül reagál érzékenyen a magyar politikai vezetés a benzinárak változására érzékenyen.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szükséges, hogy az orbáni paternalista politika egyik alappillére a rezsicsökkentés, miközben az oroszoktól vásárolt földgáz árazása is piaci benchmarkhoz, a holland gáztőzsde árához van kötve, ami a háború hírére szintén emelkedett. Ha pedig feljebb mennek az árak, az növeli a költségvetési kiadásokat, miközben már az első négyhavi adatok alapján eldőlt, hogy a tervezett hiánycélokat képtelen tartani a kormány. Ha pedig akár azért, mert a háztartások energiaköltségei nőnek, akár azért, mert a vállalatok ezt a költségelemet áthárítják a végfogyasztókra, csökken a reáljövedelem, az a GDP eddig még viszonylag jól teljesítő lábát, a belső fogyasztást valamennyire visszafoghatja.
Újabb jelzés a védelmi képességek növelésére
Donald Trumpot cikkünkben az általa indított vámháború kapcsán már említettük, de az amerikai elnök emellett felmondta azt a status quot is, amely szerint az Egyesült Államok a NATO tagjainak egyfajta védőernyőt biztosít. Helyesebben fogalmazva, az amerikai elnök ennek „nagyon megemelné az árát”: a védelmi szövetség által előírt 2 százalékos GDP-arányos szint helyett 5 százalékos költést várna el a tagoktól, hol kimondva, hol kimondatlanul így támogatva az amerikai hadiipari vállalatokat.
Az újabb háború pedig ismét csak megerősíti, hogy az amerikai védelem ilyen bizonytalansága mellett Európának érdemi fejlesztéseket kell végrehajtania.
Ez jelentős kiadási többletet jelenthet
- modern fegyverrendszerek beszerzése, új katonai beruházások;
- katonai infrastruktúra fejlesztése, logisztikai bázisok, kiképző központok;
- toborzási és képzési költségek emelkedése révén.
A helyi hadiipari vállalatok esetleges bevonása ugyan növeli az EU GDP-jét, de import esetén fellép az a probléma, hogy ezen kiadások nem termelnek közvetlen gazdasági megtérülést, így más állami szektorok (például oktatás, egészségügy, közlekedés) rovására valósulhatnak meg. Talán nem kell ecsetelni, hogy a magyar állam a teljesítőképessége határán van a közszolgáltatásokat illetően, elég csak a hétvégente tragikomédiába hajló vasúti közlekedést említeni. A védelmi kiadások adóemeléssel történő finanszírozása a választásokhoz közeledve megint csak problémát jelentenek. Hasonló probléma lenne azzal is, ha kötvénykibocsátással finanszíroznák mindezt, hiszen így a fellépő kamatköltségek okoznának később nehézséget.
Bedőlt híd leszünk Kelet és Nyugat között
Orbán Viktor, de különösen Szijjártó Péter magyarázta sokszor a szövetségesek által ferde szemmel nézett orosz és kínai barátságok kapcsán az országunk híd szerepét. Ez azonban hatékonyan csak a globalizáció ideális folyamatai mellett (amilyen utoljára a Cvoid-világjárvány előtti időszakban volt) valósulhat meg. Az azóta bekövetkezett változások, különösen a Donald Trump lépései által felerősített blokkosodás éppen ellentétes azzal, mint amit a magyar külpolitika és külgazdaság szeretne.
Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a mostani háború hatására fokozódik a globális blokkok közötti szembenállás: az Egyesült Államok és Izrael szorosabbra fűzik a szövetségüket, míg Iránhoz továbbra is orosz és kínai támogatás kapcsolódik. Ez erősítheti a deglobalizációs trendeket, amelyek már a Covid és az ukrajnai háború óta megfigyelhetők.
Magyarország egy kis nyitott gazdaság, így a növekedés motorja nálunk az exportorientált gazdasági tevékenység. Éppen ezért a deglobalizáció negatív gazdasági hatással van Magyarországra. Emiatt ugyanis a német ipari kereslet csökkenése (például autóipar) a magyarországi termelést és a hazai beszállítói ágazatot is negatívan érinti. De a bizonytalanságok akár a forint árfolyamára, akár a hozamszintekre is negatív hatással lehetnek, ami mind-mind további fejfájást okozhat akár Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek, akár Orbán Viktornak. Nem tudjuk, hogy a harcok mikor jutnak nyugvópontra, ám most úgy tűnik, hogy a kormány mozgástere továbbra is korlátozott, miközben a választások megnyerése érdekében meg kellene nyitnia a pénzcsapokat és látványos osztogatásba kellene kezdenie.
Összefoglalva tehát, bár Magyarország nem közvetlen részese az izraeli-iráni háborúnak, a konfliktus hatásai kiterjednek az energiaárakra, az állami költségvetésre és a globális gazdasági rendszerre is. A következő hónapok kulcsfontosságúak lehetnek: ha a konfliktus elhúzódik, az hatással lehet a magyar gazdaság minden szegmensére – az ipartól a háztartásokig. Illetve a nemzetközi folyamatok befolyással lehetnek a jövő évi választásokra is.
