Ha valaki nem a propagandára, hanem a tényekre koncentrál, akkor azt láthatja, hogy a magyar gazdaságpolitika kínos vesszőfutást produkált az utóbbi években. Előbb a 2022-2023-as időszakban az Európai Unió legmagasabb inflációját sikerült összehozni, majd az utóbbi két évben a gazdaság stagnált. Mindezt úgy, hogy a költségvetés hosszú évek óta masszív, 3 százalékot jócskán meghaladó hiányt produkál.
Ha mindez transzparens kommunikáció mellett zajlana, azt a látszatot kelthetné, mintha a kormány, ha nem is uralja, de legalább érzékeli a folyamatokat. Ezzel szemben Nagy Márton egyetlen „eredménye” az, hogy tökéletes kontraindikátorként szolgál, mióta bársonyszéket kapott, nem volt olyan releváns gazdasági adat, amit több hónapra előre pontosan tudott volna prognosztizálni. Így aztán amikor a gazdasági csúcsminiszter januárban arról beszélt, hogy a magyar gazdaság repülőrajtot vesz, amit segít majd a Trump-hatás, akkor a vájtfülűek elkezdhettek azzal számolni, hogy a gazdaság a vártnál sokkal gyengébb évkezdetet produkál, és az amerikai elnök ténykedése komoly károkat okoz majd hazánknak is. A nehézségek pedig már látszódnak, de a magyar kormány egyelőre még reménykedik.
A vámháború már Orbán Viktor ingerküszöbét is elérte
Ennek jele, hogy a kibontakozó vámháborúval immár a magyar miniszterelnök is kénytelen szembenézni, amely egyébként óriási csapást jelenthet az egyébként is hatalmas nehézségekkel küzdő ipar számára. A nálunk előállított ipari termékek egy része ugyanis német közvetítéssel az amerikai piacon köt ki. Ez nincs kőbe vésve, hiszen Mexikó és Kanada esetén is bejelentették, majd felfüggesztették a vámokat, de áprilistól Európa is készülhet ezekre.
Nem véletlen mondta Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitóján, hogy az USA által az Európával szembeni vámok negatív hatást gyakorolnak a teljes európai gazdaságra és ezen belül a magyar gazdaságra is. Igaz, azt is kilátásba helyezte, hogy egy külön magyar megállapodás csökkenti ennek a negatív hatásait. Azt ugyanakkor nem látni, hogy ezt milyen megoldással képzeli el, hiszen az EU-s szabályok miatt nem lehet külön vámmegállapodásunk az USA-val. Ha esetleg létre is jönne ilyen, az sem oldaná meg egyébként a helyzetet, hiszen az csak a termékek azon részét mentesítené, amelyeket direkt módon exportálunk. A gond az, hogy a teljes magyar kivitelnek csak a 4 százaléka megy az Egyesült Államokba, ahogy azt fent jeleztük, az oda kerülő magyar hozzáadott értéket is tartalmazó termékeknek csak egy kis részét exportáljuk közvetlenül.
Ráadásul Donald Trump két hónapos ténykedése alatt nagyon sok évtizedes axiómát rúgott fel, így az elnök tevékenysége és gazdasági hatása a vámokon messze túlmutat.
Recesszióba taszíthatja Amerikát
A vámok és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika együtt kifejezetten toxikus elegyet alkot. A vámok ugyanis szinte biztosan magasabb inflációt okoznak az USA-ban, ez pedig azzal jár, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed hosszabb ideig magasan tartja majd a kamatokat. A közgazdasági alapszabályok szerint egy ilyen lépés hűtheti ugyan az inflációt, de közben a gazdasági aktivitást is visszafogja. Ezt tetézi, hogy a teljesen kiszámíthatatlan lépések miatt egyes soft adatok azt jelzik, hogy mind az üzleti döntéshozók, mind a lakosság hangulata romlott. Ennek piaci leképződése az szokott lenni, hogy a lakosság kevesebbet költ, a vállalatok pedig visszafogják a beruházásaikat, ami tovább erősítheti a recesszió kockázatát.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
Ezt a forgatókönyvet kezdték el egyre inkább árazni az amerikai tőzsdék. Így hétfőn felerősödött az immár három hete tartó eladási hullám, amely kifejezetten erősen sújtotta az elmúlt évek kedvelt befektetési célpontjait, a technológiai vállalatokat. A hétfőn látott közel 4 százalékos zuhanás után a techcégeket reprezentáló tőzsdeindex, a Nasdaq 100 indexe már közel 15 százalékos veszteséget szenvedett el február közepe óta. A hétfői esést az váltotta ki egyébként, hogy egy hétvégi interjúban Donald Trump elnök sem zárta ki, hogy az amerikai gazdaság időlegesen recesszióba süllyed.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Amennyiben ez bekövetkezne, az nagy eséllyel világszerte visszavetné a gazdasági bővülést és akár globális visszaesést is hozhatna. Az olyan nyitott gazdaságok számára, mint a magyar, ahol kulcsfontosságú a külkereskedelem, kifejezetten nagy csapás lenne egy amerikai recesszió.
Fejre álló biztonságpolitika
A gazdasági problémák egyébként egy olyan időszakban fenyegetnek, amikor az elnök a hosszú évtizedek óta fennálló szövetségi rendszereket megkérdőjelezi, azzal fenyegetve, hogy magára hagyná Európát. Az már Trump első elnöksége alatt állandó téma volt egyébként teljesen jogosan, hogy a NATO-tagállamok döntő többsége potyautas, hiszen nem teljesítették a GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadást. Ezt már a többség elérte, ám úgy tűnik, ennél sokkal több kell. A katonai szakértők szerint ugyanis az ukrajnai háború megmutatta, hogy nem elég gyorsreagálású egységeket tartani, hanem például komoly tüzérségre is szükség van, de a drónok jelentette új kihívásokra sincsenek az európai seregek kellően felkészítve. Ezen képességeket persze a Krím annektálása, vagyis 2014 óta ki lehetett volna építeni, ha az uniós politikusok nem kényelmesednek bele az Amerika által nyújtott biztonságba.
Trump fenyegetése miatt azonban most az egész EU pánik üzemmódba kapcsolt, százmilliárd eurókkal pörgetve meg a védelmi képességek kiépítését. El lehet fogadni az elnök érvelését, mely szerint az USA számára Oroszország nem jelent érdemi fenyegetést, az EU számára viszont Moszkva továbbra is komoly kockázat. Ha tehát az amerikai védelemre nem számíthat a kontinens, akkor azt magának kell megoldani. Bár a hírek 800 milliárd eurós védelmi csomagról szólnak, ami nagyon jelentős összeg, szerencsére az EU elég erős gazdasági alapokkal bír, így ez összességében nem fog megugorhatatlan akadályt jelenteni. Persze ez más területekről elvonhatja a figyelmet és a forrásokat.
Drágul a finanszírozás
Ha az EU többet költ védelmi célokra, az értelemszerűen minden tagra pluszterhet fog róni, még ha az elszámolások lazítására sort is kerítenek. Így várhatóan a költségvetési hiányba ezek a pluszkiadások nem számítanak bele, azonban a forrásokat így is elő kell teremteni. Mindez pedig jelentős mennyiségű államkötvény kibocsátását jelenti.
Ez az oka annak, hogy a múlt héten egy korábban nem látott helyzettel szembesültek a piacok, a német kötvények hozamai ugyanis egy nap alatt 25 bázispontot ugrottak, és ezzel párhuzamosan Európa-szerte drágult az államadósságok finanszírozása. A forint ugyan nem reagált erre, de a sok sebből vérző magyar költségvetés számára ez nem sok jót jelent. A dráguló finanszírozás ugyanis további költségeket jelent, ami vagy újabb hitelfelvétellel jár, vagy bizonyos állami kiadások visszafogását hozhatja.
Orbán Viktor ugyan nyilvánosan biztosan nem fogja Trumpot kritizálni, de nyilván nehézséget okoz számára, hogy az elnök miatt az országot pluszkiadások terhelik, miközben a magyar miniszterelnök a választások előtt több mint egy évvel már a csillagokat is leígérte az égről. A választási mézesmadzag az idei költségvetést még nem, de a 2026-ost már nehéz helyzet elő állítja. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a büdzsé kapcsán nyugodtak lehetünk: a hétfői adatok szerint a februári számok kiábrándítóan alakultak és két hónap alatt sikerült a tervezett éves hiány 42 százalékát kimeríteni.
Mi lesz a keleti nyitással?
A magyar külpolitika gazdasági szempontból évek óta értelmezhetetlen. Az exportorientált magyar gazdaság számára ugyanis a globális értékláncok és -kereskedelem volt a fejlődés motorja. Ezzel szemben Orbán Viktor és Szijjártó Péter pont olyan irányban mozgott, ahol olyan szövetségeseket választottak, akik a dezintegráció, deglobalizáció felé vinnék a világot. Hogy teljes legyen a káosz az Európa Parlamentben az EU-ellenes Patrióták csoportjának tagjai, akik a szövetségi rendszer felrobbantását tűzték a zászlójukra, miközben a két magyar vezető elítéli a blokkosodást.
Nehéz elképzelni, hogy Orbán Viktor nem látja az ellentmondást, sokkal valószínűbb, hogy abban bízott, a végtelenségig el tud lavírozni az EU-USA-Oroszország-Kína koordinátarendszerben. Donald Trump színre lépésével viszont nemcsak a Kelet-Nyugat ellentéttel kell immár számolni, hanem a transzatlanti szövetség is borulni látszik. Gazdasági szempontból a legkisebb kockázata az uniós szövetségi rendszer erősítésének lenne, Orbán Viktornak viszont úgy tűnik, esze ágában sincs ezt tenni, és egyedüliként szembemegy a többséggel. Lehet, hogy a személyes érdekeinek ez megfelel, de a magyar polgároknak, és a gazdaságnak aligha szolgálja az érdekét. Ezzel ugyanis további uniós források mellett befektetéseket is bukhatunk. Az elmúlt években nagy számban idetelepülő kínai vállalatoknak ugyanis nem a magyar, hanem az uniós piac vonzó. Ha megkérdőjeleződik a közösségi létünk, az számukra is figyelmeztető lehet.
Az olcsóbb munkaerő ugyan vonzó, de a nyugat-európai cégek sem feltétlen fognak olyan országban gondolkozni a fejlesztéseknél, amely úgy tűnik, folyamatosan konfrontálódik a tagállamok kormányaival és a brüsszeli vezetéssel. A magyar kormány ugyan azzal érvel, hogy ők nem akarnak kilépni az EU-ból, a folyamatok viszont azt mutatják, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin ténykedése miatt most megvalósul a régóta emlegetett kétsebességes Európa, és Magyarország, ahogy a történelem során annyiszor megint rossz szövetségeseket választ és a periférián marad.
