Viszonylag egyszerű, forintban megválaszolható kérdést tett fel Pintér Sándor belügyminiszternek Hadházy Ákos. A független országgyűlési képviselő arra volt kíváncsi, 2023 októberében mennyi az egy főre jutó havi létminimum az alábbi élethelyzetekben:
- egy egyedül élő felnőtt állampolgárra vonatkozóan,
- egy háztartásban élő, egy felnőtt és két kiskorú gyermekre vonatkozóan, valamint
- egy háztartásban élő, két felnőtt és két kiskorú gyermekre vonatkozóan.
Hadházy kérdésében arra is kíváncsi volt, mik azok a tételek, kiadások, költségek, amelyeket a „létminimum” számításába meghatároznak az érintettek részére.
A képviselő emlékeztetett, a létminimumot 2015-ig számolta ki a KSH, akkor azonban „szakmai okokra hivatkozva” felhagytak ezzel a gyakorlattal.
A választ Pintér Sándor belügyminiszter nevében Rétvári Bence parlamenti államtitkár adta meg, aki nem volt képes konkrétumot megfogalmazni. Az államtitkár a KSH-ra hivatkozva azt írta, 2015 és 2022 között
- a gyermektelen háztartásokban 20 százalékkal,
- az egyszülős háztartásokban 45 százalékkal,
- a két felnőttet és egy gyermeket nevelő háztartásokban 46 százalékkal,
- a két felnőttet és két gyermeket nevelő háztartásokban 43 százalékkal,
- a három vagy több gyermeket nevelőknél pedig 32 százalékkal
csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség mértéke.
Rétvári válaszából
nem derül ki tehát, mekkora havi jövedelem összeg szükséges ahhoz, hogy valakit ne fenyegessen az elszegényedés kockázata.
Ám a parlamenti kérdés megválaszolva, pipa, mehetünk haza.
Így álltunk 2021 végén
Lapunk viszont két hónapja számolt be arról,
2021 végén a magyarok 12,5 százaléka még mindig ebbe a veszélyeztetett társadalmi csoportba tartozott.
Az Eurostat módszertana szerint a létminimum összege a mediánbér 60 százaléka, ami 2021-ben havi nettó 125 570 forint volt. (2022-ben 145 185 forint, ám a tavalyi év adatait még nem publikálta az Eurostat.) Ez az érték – egy mémmé vált mondatot idézve – „nem jó, de nem is tragikus”, az uniós átlag 16,5 százalék, míg a régióban jobbak vagyunk Romániánál (21,2 százalék), illetve Szlovákiánál és Lengyelországnál (13,7-13,7 százalék) is, Csehországtól (10,2 százalék) viszont lemaradunk.
Cikkünk bemutatta azt is, 2021-es adatok szerint egy hirtelen jött kiadás óriási pofont jelentene a magyar háztartásoknak, a magyarok 33,9 százalékának életében ez komoly fennakadást okozna. Az uniós átlag itt 31,5 százalék, míg a régióban nálunk csak Szlovákiában rosszabb a helyzet, az ott élők 47,9 százaléka ezt a pénzügyi sokkot nehezen heverné ki. Ebben a rangsorban is Csehország áll az élen (17,5 százalék), az „ezüstérem” holtversenyben a lengyel és román nyakakba kerülne 27-27 százalékkal.
Szintén gondban van az, aki már lecsúszott. 2021-ben a legszegényebbek bevételei a magyar mediánbértől 19,6 százalékkal maradnak el. Itt viszonylag jól állunk, mert az EU-s átlag 23,1 százalék, a lekisebb a jövedelmi különbség Szlovákiában, valamint Csehországban (18,3, illetve 18,4 százalék). A régióban a legrosszabb a helyzet Romániában, ahol a legszegényebbek jövedelme 32 százalékkal marad el a mediánbértől.
Nyugdíjasfronton még rosszabb a helyzet
Azzal, hogy az Orbán-kormány megszüntette a svájci indexálást, a nyugdíjemelést pedig kizárólag az inflációhoz kötötte, még szélesebbre nyitotta az ollót a bérjövedelmek és a nyugdíjak között. Egy alacsonyabb, 5-6 százalékos infláció mellett nyújtott, két számjegyű béremelés ugyanis nem mutatkozott meg a nyugdíjakban.
Emiatt 2022-ben míg országosan „csak” 13 százalék volt az országos relatív jövedelmi szegénység, azaz azok aránya, akiknek nettó jövedelme nem érte el a mediánbér 60 százalékát, nyugdíjas honfitársaink között ez az arány már 14,3 százalékra, több mint 285 ezer főre ugrott. A svájci indexálás megszüntetésének bűnét mi sem mutatja jobban, mint hogy ez az arány idős honfitársaink körében 2010-ben még „csak” 4,5 százalék, számuk pedig 77 ezer fő volt.
