A héten tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az adatait a keresetek alakulásáról. Ezek szerint a bruttó átlagkereset 708 300 forintra emelkedett, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 63 ezer forintos, azaz 9,8 százalékos növekedést jelent. Az adatok megjelenése után elemzők segítségével is a számok mögé néztünk, ezt itt olvashatja el:
Kevesebb szó esik azonban azokról a magyarokról, akik minimálbérből tartják fenn magukat, amelynek összege 2025 januárja óta havi bruttó 290 800 forint, míg a garantált bérminimum összege ennél valamivel több, 348 ezer forint. Mégis mire elég azonban mindez? A hét ábrájában ezúttal ezt vettük górcső alá.
Kitörni a szegénységből
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) részletes adatokat tett közzé arról, hogy a szervezet egyes országaiban heti hány óra, minimálbérrel fizetett munkával tudna kitörni a szegénységi küszöb alól (ez az OECD definíciója szerint a mediánbér 50 százaléka, amely 2024-ben Magyarországon 258 497 forint volt a KSH adataival számolva), egy olyan kétgyermekes család, amelyben mindkét szülőt az adható legalacsonyabb juttatással foglalkoztatják. 2024-ben mindez a következőképpen alakult a Visegrádi Négyek országaiban, valamint az OECD átlagában:
Az, hogy közel heti 60 óra munka szükséges a szegénységi küszöb elhagyására, erőteljes aggályokat vet fel a hazai minimálbér elégségességével kapcsolatban. Az adat megmutatja, hogy a szegénységben élő családoknak sokkal nehezebb dolguk van, ha tartósan változtatnának a helyzetükön, mint régiós társaik többségének, és egy átlagos OECD-országban is könnyebb leküzdeni a létbizonytalanságot.
