Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter sokáig a 4 százalékot meghaladó GDP-bővülést sem zárta ki, igaz, az utóbbi hetekben már hallottunk ennél mérsékeltebb előrejelzést is. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) prognózisa kijózanítónak tűnhet, hiszen a napokban publikált Inflációs jelentés szerint csupán 2-3 százalékkal bővülhet idén a magyar gazdaság. Figyelembe véve, hogy ekkora növekedés úgy jöhet össze, hogy 2023-ban érezhető visszaesésnek lehettünk tanúi, ami nem elsősorban a GDP 0,9 százalékos csökkenésében öltött testet, hanem a lakossági fogyasztás összeomlásában.
A kiskereskedelem az 1995-ös Bokros-csomagot követő gazdasági recessziót idéző módon zuhant, a magyarországi életszínvonal pedig már csak a bolgárral tud lépést tartani. Immár a korábban óriási szegénységben élő románok is jobban élnek, mint a magyarok.
Ha már életszínvonal és kiskereskedelem, akkor érdemes kitérni arra is, hogy az Európai Unión belül kiugróan magas magyar infláció állt elsősorban a fenti folyamatok mögött, hiszen a pénzromlás üteme jócskán meghaladta a bérek emelkedéséét, az ennek következtében csökkenő reálbérekből pedig kevesebb termékre futotta az üzletekben. Egy másik gazdasági összefüggés, hogy a vágtató infláció – a kedvező nemzetközi folyamatok mellett – azért is kezdett mérséklődni, mert a kereskedők a vevők megtartása érdekében árversenybe kezdtek.
A vásárlóerő eltűnése is csökkentette az inflációt
A már idézett MNB-s tanulmány szerint a gyengébb gazdasági teljesítmény idén is dezinflációs hatással járhat. Mint írják: „a hazai reálgazdaság rövid távon gyengébb ciklikus pozíciója dezinflációs hatású”. Ezt az egyesek számára esetleg túl szakmai megjegyzést érthetőbbé teszi a szakértők azon várakozása, mely szerint idén 2-3 százalék közötti növekedés lehet, ami a fent jelzett korábbi kormányzati prognózisnál sokkal szerényebb. A jegybank szakértői nem fejtik ki, de a vártnál kisebb lesz a növekedés, ami azt jelenti, hogy a különböző termékekre és szolgáltatások iránt alacsonyabb lesz a kereslet, vagyis, akik ezeket értékesíteni szeretnék, azok valószínűleg csak a korábban tervezettnél alacsonyabb áron tudják ezt megtenni. A logikai lánc végén pedig ez alacsonyabb inflációt jelent.
Az MNB a fentiek miatt egyébként a korábbi előrejelzését módosította és éves átlagban idén 3,5-5,0 százalék közötti infláció vár, ami alacsonyabb inflációs pályát jelent a decemberi prognózishoz képest. Megjegyzik, az élelmiszerek visszafogott árváltozását a csökkenő globális élelmiszer-alapanyagárak mellett az erősebb versenyt generáló kormányzati intézkedések is támogatják.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Nem dőlhetünk hátra?
A fentiek alapján akár úgy tűnhet, hogy az elmúlt évek legnagyobb gazdasági kihívása, az infláció kezelése nem okoz problémát, ám azért ez nem ennyire egyszerű. Számos olyan nemzetközi hatás van, amelyek a magyar infláció alakulását is befolyásolják. Ezek közül az energiaárak tűnnek talán a legfontosabbaknak, de egy olyan kis nyitott gazdaság számára, mint a magyar, a szállítási díjaknak is lehet szerepe.
Az MNB Inflációs jelentésében kiemeli, hogy a közel-keleti geopolitikai konfliktusok továbbra is jelentős kockázatot jelentenek. A Vörös-tengeren történt, kereskedelmi hajókkal szembeni támadások veszélyeztetik a termelési láncok folytonosságát, a szállítások ideje megnőtt és a szállítmányozási díjak emelkedni kezdtek. A tanulmány ugyan nem tér ki rá, de ez akár a növekedés szempontjából is kockázatot jelent, hiszen a magyarországi üzemekben jelentős részben importált alapanyagokat dolgoznak fel, majd a késztermékeket exportáljuk. Az ellátási láncok problémái pedig a tavaly egyébként is gyenge évet záró ipar számára érdemi kockázatot jelent.
Ami az energiaárakat illeti, azok kapcsán az elemzés kitér mind az olaj-, mind a gázpiacra. Az elmúlt időszakban az olaj hordónkénti ára 85 dollár körül ingadozott, míg az európai gázárak a tavaly október közepétől kezdődő tartós csökkenés után márciusban némileg emelkedtek, ugyanakkor változatlanul alacsony szinten állnak. Érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a 85 dolláros (esetleg annál is drágább) olajár tartós lesz, az a hazai inflációt is felfelé húzhatja, már csak azért is, mert az MNB ugyan emelte a várakozását, így is csak 82,5 dolláros átlagárral számolnak.
Az energiaárak mellett a forint árfolyamára is figyelni kell az MNB szakértői szerint. Mint arról lapunk is folyamatosan beszámolt, a forint árfolyama több hullámban gyengült az elmúlt negyedévben. A december végi és január elejei erősödést január második felében gyengülés követte, majd az ezt követő hetekben kisebb ingadozások mellett lényegében nem változott a forint euróval szembeni árfolyama. Február végétől a forint újból gyengült, aminek hátterében részben a globálisan meghatározó jegybankoktól várt kamatpályák felfelé tolódása, részben országspecifikus tényezők álltak. A forint elmúlt hetekben megfigyelhető gyengülése az importált infláció emelkedésének irányába mutat.
Kockázatok tehát vannak, amelyek közül az MNB csak a "kiszámítható" tényezőket vette figyelembe, azokat nem elemezte, ami a magyar politikai sajátosságokból fakad. Ugyan a költségvetés helyzete meglehetősen siralmas, hiszen a büdzsé az év elején óriási hiányt halmozott fel, ennek ellenére a döntéshozók továbbra is aktív szerepet vállalnának akár a gazdaságösztönzés terén (a Nagy Márton által is favorizált magasnyomásos gazdaság például igényli ezt), akár az infláció kezelése terén. A probléma ezekkel az, hogy sokszor az egyébként jószándékú intézkedések is rosszul sülhetnek el, amire a közelmúltból jó példa az árstopok rendszere. Az élelmiszerek drágulását megállító intézkedések ugyanis a kormány szándékai szerint az inflációt is vissza kellett volna, hogy fogják. Ám az MNB egy korábbi tanulmánya ennek az ellenkezőjét állította, szerintük ugyanis összességében komoly inflációs többletet okoztak ezek a lépések.
