Az angol első osztályú labdarúgóbajnokság, azaz a Premier League (PL) kétségkívül minden idők egyik, ha nem a legsikeresebb sportterméke. Csak a közvetítési jogok több milliárd fontos bevételt hoznak évente a ligának, de maguk a klubok is hatalmas összegeket kaszálnak szponzori pénzekből: egy PL-csapat mezszponzorának lenni például legalább évi 5 millió, de akár évi 70 millió fontot is kóstálhat (jelenlegi árfolyamon tehát nagyjából 2 és 30 milliárd forint között mozognak a szerződések).
A bajnokság népszerűsége egyrészt természetesen abból fakad, hogy kiváló játékosokból álló, kiváló edzők által felkészített csapatok csapnak össze fordulóról fordulóra egymással, de az imidzs fontos része a kiegyenlítettség érzése is. Angol csapatok szurkolói is előszeretettel mondják, hogy a szigetországban nem úgy megy, mint a többi nagy európai bajnokságban, ahol egy-két-három nagy csapat nyeri a kiírások 95 százalékát, az együttesek egy része pedig anyagi lehetőségek szempontjából annyira elmarad a nagyoktól, hogy legfeljebb pofozóbábuként szolgálhat számukra.
Arról, hogy ez mennyire igaz vagy sem, sokat lehetne vitatkozni, az viszont tény, hogy van valós alapja ennek az állításnak. A PL ugyanis nagyon kiegyenlítetten osztja el a befolyó hatalmas bevételeket – elsősorban a közvetítési jogok értékesítéséből származó fontmilliárdokat – és ez meglátszik a „kisebb” angol csapatok anyagi lehetőségein, átigazolásokra költött összegein is. A 2022-23-as szezon végén például a bajnok Manchester City csak 51 millió fonttal kapott többet a közösből, mint az utolsó helyen végzett Southampton (210, illetve 159 millió font volt a kifizetett összes pénzdíj a két csapat esetében).
Példa nélküli dominancia
Csakhogy az utóbbi években ugyan a Bajnokok Ligáját vagy bármilyen európai kupaszereplést érő helyekért vagy éppen a kiesés elkerüléséért valóban kiélezett, sokesélyes, változatos küzdelem zajlott, és esetenként a bajnoki címért is az utolsó fordulókig tartott a versenyfutás, a győztes szinte mindig ugyanaz lett: a Manchester City.
A Pep Guardiola irányította csapat az elmúlt hét évből hatszor diadalmaskodott, az utóbbi négy alkalommal pedig sorozatban tudott nyerni – ilyenre korábban még nem volt példa a PL történetében. A csapat az utóbbi hét év egyetlen, bajnoki cím nélkül zárult idényében is második lett, szorosan ott lihegve a bajnok Liverpool nyakán. Még jobban mutatja a City dominanciáját az a tény, hogy mind a Liverpool, mind az Arsenal esetében előfordult, hogy szinte tökéletes teljesítménnyel, klubrekordokat döntögetve meneteltek végig a szezonon – de ez is csak a második helyhez volt elég, a City ugyanis évről évre „rutinból” hoz korábban csodaszámba menő számokat mind a szerzett pontok, mind az aratott győzelmek, mind a gólkülönbség tekintetében.
Tény, a Manchester City a pályán és a pályán kívül is egy szinte tökéletesen összerakott gépezet. Guardiola híres arról, hogy a legapróbb részletekig kidolgozott taktikával küldi ki csapatát a meccsekre, a klub viszont a legapróbb részletekig Guardiola keze alá dolgozik az átigazolásoktól az edzéslétesítményeken át az utánpótlásnevelésig.
Fotó: Depositphotos
Az egyetlen szépségflastrom eddig a tulajdonosi háttér volt: a klub ugyanis 2008 óta a City Football Group Limited vállalaton keresztül végső soron az Egyesült Arab Emírségek uralkodócsaládja, pontosabban Manszúr sejk tulajdonában van. Márpedig az Egyesült Arab Emírségek és a nyugati demokráciák alapértékei finoman szólva nem teljesen fedik egymást, és a kritikusok szerint az egész City-projekt nem is elsősorban a futballsikerek eléréséről vagy pláne a nyereséges működésről, hanem az emírség nemzetközi megítélésének javításáról, azaz „sportmosdatásáról” szól.
Azonban ez sokáig legfeljebb csak etikai kérdéseket vethetett fel, ugyanis úgy tudhattuk, hogy a City felvásárlása és működése is megfelelt mind a jogszabályoknak, mind a PL szabályzatának. Lehetett morogni a klub pénzének eredetén, de a csapatot a pályán, elvileg egyenlő feltételek mellett le lehetett volna győzni, csak éppen általában nem sikerült.
155 vádpont
Ezért is robbanhatott bombaként, amikor 2023 februárjában a PL bejelentette, hogy egy többéves vizsgálat eredményeképpen a bajnokság szabályainak 115 rendbeli megsértésével vádolja a klubot. A procedúra szeptember 16-án, hétfőn lép újabb szintre. A felek egy háromtagú, független döntőbizottság előtt adhatják elő a saját álláspontjukat. A meghallgatások a tervek szerint tíz héten át, tehát november végéig tartanak majd, ítélet viszont csak 2025 első felében várható.
A vádakról hivatalosan keveset lehet tudni, a PL csak egy listát tett közzé, de nem részletezte az egyes feltételezett kihágásokat. E szerint a City
- 9 Premier League szezonon keresztül, vagyis 2009 és 2018 között 54 alkalommal pontatlan pénzügyi információkat szolgáltatott
- ugyanezen időszak alatt 14-szer pontatlan adatokat adott a játékosoknak és edzőknek nyújtott kifizetésekről
- 2013 és 2018 között 5 alkalommal megszegte az UEFA pénzügyi fair-play (FFP) szabályzatát
- 2015 és 2018 között 7 alkalommal megsértette a Premier League profitabilitási és fenntarthatósági szabályzatát (PSR)
- 35-ször nem működött együtt a PL 2018 decembere óta folytatott vizsgálatával
Ha össze akarnánk foglalni, akkor nagyjából arról van szó, hogy a klub tudatosan és tendenciózusan meghamisította a saját pénzügyi eredményeit és könyvelését annak érdekében, hogy megfeleljen mind a Bajnokok Ligáját kiíró UEFA, mind az angol bajnokságot kiíró PL túlzott költekezést tiltó szabályainak, azaz az UEFA esetében a Financial Fair Play (FFP), a PL esetében a Profit and Sustainability Rules (PSR) előírásainak.
Különböző forrásokból, illetve az UEFA korábbi, a klub kétéves kizárásával, majd fellebbezés után ennek felfüggesztésével végződő eljárásából lehet konkrétabban is tudni, milyen machinációkkal is vádolják a City Football Groupot. Túlárazott, illetve csak papíron létező szponzori szerződések, játékosok és edzők valós fizetésének elrejtése, a könyvelés utólagos módosítása – sorolhatnánk.
A klub minden vádpontban ártatlannak tartja magát, és harcosan „áll elébe” a most induló tárgyalásnak. Mint már említettük, ez egyszer már tulajdonképpen bejött, hiszen az UEFA szankcióinak érdemi részét is felfüggesztette a lausanne-i székhelyű Nemzetközi Sportdöntőbíróság, azaz a CAS. (Ez most nem fordulhat elő, a CAS ugyanis a nemzeti bajnokságok ügyében nem illetékes - ha bármelyik fél fellebbez, azt is valamilyen angol választott testület fogja elbírálni.)
Nem lehet igazságot tenni?
Akármi is lesz azonban ez eljárás vége, az alapvetően megrengetheti az angol focit, és ezen keresztül az egész sportvilágot.
Tegyük fel, hogy a Cityt bűnösnek találják a vádpontok jelentős, érdemi részében. Mint láthattuk, a vádak nem mondjuk az elmúlt évre, hanem egy jóval korábbi időszakra, a 2009-től 2018-ig terjedőre vonatkoznak. Ha a bírák azt állapítják meg, hogy a City ebben az időszakban szisztematikusan kijátszotta a szabályokat, azaz „csalt”, akkor az a teljes Manszúr-éra összes bajnoki címének jogosságát (az elsőt a 2011-12-es kiírásban nyerte a City) kétségbe vonja. A 2018 után szerzettekét azért, mert ha feltételezzük is, hogy azóta minden rendben van a City pénzügyeivel, akkor is az ebül szerzett bajnoki címek, európai szereplések után járó pénzdíjak, a sikerek nyomán gyűjtött szurkolók és szponzorok segítségével tarthatta el magát – immár valóban – a klub.
Ha azt nézzük, hogy az idén tavasszal lezárult idényben a PL pontlevonással és pénzbüntetéssel sújtotta a PSR-szabályok megsértéséért az Evertont és a Nottingham Forestet, akkor valami hasonló büntetés merülhetne fel a City esetében is – de milyen mértékben és melyik szezonokra? Ha visszamenőlegesen vonnak le pontokat a csapattól, akkor akár több szezonban is új bajnokot kellene hirdetni, de hogyan kárpótolják azokat a csapatokat és szurkolóikat az elmaradt dicsőségért és ünneplésért (még ha a győzelemért járó pénzt meg is kapják azok a klubok)? És mi van akkor, ha a levonás a BL-helyek kiosztását is érintené? Visszamenőlegesen nem lehet újrajátszani egy BL-szezont, és újraosztani a pénzjutalmakat.
Ugyanezt a problémát sokszoroznák meg, ha a Cityt esetleg kizárnák a PL-ből – a vádak súlyossága miatt ez sem elképzelhetetlen. Az időben visszamenni lehetetlen, de hogy lehet akkor valóban „igazságot tenni”? Az angol bajnokságban minden helyezés fontmilliókkal ér többet, mint az eggyel rosszabb pozíció, a kiesett, illetve a BL-be jutott csapatok esetében pedig inkább fontban tíz- és százmilliós tételekről beszélhetünk. Egy-egy csapatnak akár évtizedes távlatban is meghatározó esemény lehet, ha kiesik az első osztályból és ezzel elveszti a „húsosfazék” melletti helyét, a „nagy” csapatok életében is évekig tarthat kiheverni egy BL-pozíció elvesztése okozta pénzügyi és sportszakmai hatásokat. És akkor még ott vannak olyan járulékos „apróságok”, mint például az olyan esetek, amikor egy másik csapat által kinézett játékos inkább a Cityhez igazolt – ember legyen a talpán, aki megállapítja, egy ilyen elvesztett lehetőség számszerűen milyen kárt okozott.
Ha tehát a Manchester City valamilyen súlyos, visszamenőlegesen is az eredményeket átíró büntetést kap, akkor nagyjából a teljes angol első-, sőt a jelenlegi másodosztály nagy részének is oka lenne kártérítést követelni vagy a klubtól, vagy a Premier League-től, vagy mindkettőtől. És akkor most abba ne is menjünk bele, hogy a City a BL-ben is más csapatokat ütött el a továbbjutástól és ezzel súlyos eurómillióktól…
De ugyanez a helyzet akkor is, ha a City csak valamilyen enyhébb, esetleg csak az ítélet meghozatalakor zajló szezonra érvényes büntetést kap. Vajon ezt megnyugodva elfogadná a többi csapat? Igaz, hogy a City nem tiszta eszközökkel érte el az eredményeit velünk szemben, de sebaj, fátylat rá, ne bolygassuk a múltat – ezt mondanák? És a szurkolók, Angliában és világszerte?
Ez a fegyver el fog sülni
Nézzük viszont a másik irányból. Megteheti a Premier League, hogy az elmúlt évek messze legsikeresebb csapatára egy taktikai atombombának megfelelő büntetést szab ki? Tegyük fel, a Cityt a másod-, harmad- vagy negyedosztályba száműzik – mint ahogy az felmerült a lehetséges büntetések között – és hozzácsapnak egy jókora pénzbüntetést, plusz ezt követően ugyebár nagyon szigorúan felügyelik a klub gazdálkodását.
Ne legyenek kétségeink, ez tulajdonképpen a klub, mint az európai futball egyik topcsapatának a megszűnését eredményezné. Ott maradna ugyanis értékelhető bevételek nélkül a világ egyik legmagasabb fizetési költségekkel üzemelő kerete. Pep Guardiola korábban azt nyilatkozta, ő azonnal távozna, ha kiderülne, a klub vezetése hazudott neki – kérdés, mit tennének a játékosok, és mibe kerülne mondjuk felbontogatni a heti akár több százezer fontos fizetésekről szóló szerződéseket.
Fotó: Depositphotos
Egy ilyen pofonból a Juventus a 2006-os Calciopoli botrány után fel tudott állni (a csapatot akkor 9 pont levonása mellett a másodosztályba sorolták vissza), de az azért még egy másik korszak volt a világfutballban, a Juventus hosszú évtizedek óta „nagy” csapat – míg a City a Manszúr-éra előtt a kiesés ellen küzdött rendszeresen –, és azért az olasz bajnokság erőviszonyait sem lehet az angoléhoz hasonlítani.
Bevállalhatja ezt a Premier League? Mekkora kárt okozna a bajnokság hírnevének és népszerűségének, ha bebizonyosodna, hogy az utóbbi hét évből hatszor győző City „pénzügyi doppinggal” nyert? De bevállalhatja-e azt, ha a Cityt felmentik vagy megússza valami látszatbüntetéssel, és a szurkolók többsége azt fogja gondolni, a gazdag csapatoknak mindent szabad, miközben a szegényebbeket büntetgetik? Ha pedig a botrány hatására elvékonyodik az angol bajnokságot tápláló pénzcsapból ömlő fontáradat, akkor azt az egész világfutball megérzi, hiszen ezek a fontmilliók aztán átigazolási pénzek formájában Brazíliától Közép-Európán át Afrikáig részei a modern focit működtető pénzáramlásnak.
Nagyon úgy tűnik, azzal, hogy a vádakat nyilvánosságra hozták és az eljárás elindult, az a bizonyos színpadi pisztoly kikerült az asztalra, és most már mindenképpen el fog sülni. A kérdés az, hogy a golyót a City, a Premier League vagy esetleg mindkettő kapja. És hogy a mindenképpen beinduló dominóhatás vajon hol fog megállni, kit hogyan talál meg.
A Manchester City szerda este kezdi meg az idei BL-szereplését az olasz Internazionale ellen.
