Orbán Viktor nem lehet könnyű helyzetben, hiszen Magyarország miniszterelnökeként azokhoz kellene húznia, akikkel egy szövetségi rendszerben vagyunk, vagyis az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Valamiféle politikai skizofrénia miatt a magyar kormányt mégis hajtja Moszkva felé a megfelelési kényszer, amely a miniszterelnök beszédében ismét csak visszaköszönt. Ráadásul olyan fordulatok is megjelentek, amelyek ugyan az állításait igyekeztek alátámasztani, de bizonyos esetekben mégsem állt fent ezek között ok-okozati összefüggés.
Persze azok után, hogy az elmúlt 12 évben a lefektetett energiapolitikai stratégiával szemben az orosz függőséget egyáltalán nem csökkentették, a mostani helyzetben a magyar politika "gúzsba kötve ugrál", hiszen esélytelen, hogy hirtelen lemondjunk az orosz energiahordozókról, az ugyanakkor fájó, hogy a kormány érdemben meg sem próbálja ezt a köteléket lazítani.
A fent említett furcsa kettősség abból a szempontból is érdekes, hogy a beszéd során sem Vlagyimir Putyin, sem a magyar kormány felelőssége egy pillanatra sem merült fel, ellenben a kialakult helyzetért azt az Európai Uniót tette Orbán Viktor felelőssé, amelytől egyébként a politikai jövője szempontjából kulcsfontosságú pénzügyi támogatást várná el. Érdekesség, hogy miközben Orbán Viktor és Szijjártó Péter külügyminiszter teljes mellszélességgel kiállnak Moszkva mellett, és rendre arról beszélnek, hogy az energetikában nincs más alternatíva, az innovációs és technológiai miniszter, Palkovics László kedden egy szakkonferencián azt mondta: jelentősen csökkent Magyarország energiakitettsége annak köszönhetően, hogy Szlovéniát kivéve minden szomszédos országgal van gázvezeték összeköttetés. Ami ugye azt sugallja, hogy így több lehetősége lenne az országnak a szükséges gázt beszerezni, más kérdés, hogy ezzel nem kíván élni.
Ennyi felvezetés után nézzünk konkrétumokat! A miniszterelnök magabiztosan azt monda: „A kormány képes biztosítani Magyarország energiaellátását. Sőt, a nyáron hozott döntéseinkkel már biztosítottuk is. Van elegendő földgáz, van villamosenergia és van kőolaj is. A gáztározókat feltöltöttük, az oroszokkal újabb szállítmányokról állapodtunk meg, amelyek folyamatosan érkeznek az országba. A betárolt gázzal Magyarország éves fogyasztásának 41 százalékát lefedeztük.”
Kereshetnénk a kákán a csomón, és akár abba is bele lehetne kötni, hogy a tárolókban lévő 4,3 milliárd köbméter gáz a 2021. évi 11 milliárd köbméteres fogyasztásnak valójában csak a 38,9 százaléka. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy a 41 százalék egy átlagérték, és jelen esetben sokkal fontosabb a fűtési és a téli időszak gázfogyasztása. Utóbbi historikusan szinte mindig eléri legalább 4 milliárd köbmétert, ám számos olyan év volt, amikor megközelítette az érték az 5 milliárdot is.
Ha pedig a fűtési időszakot, vagyis az október-áprilisi időszakot nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a fogyasztás legalább háromnegyede erre a hét hónapra koncentrálódik.
Ahogy az a fenti ábrán látható, 2021 októbere és 2022 áprilisa között nagyjából 8,8 milliárd köbméter gáz fogyott Magyarországon, így a betárolt 4,3 milliárd köbméter gáz önmagában aligha fogja biztosítani a következő hónapok ellátását. Nem véletlenül hangsúlyozta a közelmúltban lapunknak nyilatkozva Holoda Attila energiapiaci szakértő, hogy a téli ellátás három lábon kell, hogy álljon, amelyek kiegészítik egymás, és egyik sem nélkülözhető. Ez egyrészt a tárolókban lévő gáz mennyisége, másrészt a hazai termelés, harmadrészt a folyamatos import. Utóbbi kettő azért is fontos, mert az extrém hideg napokon fizikailag nem lehet annyi gázt kivenni a tárolókból, mint amennyi a felhasználás.
Hasonló egyébként a helyzet a szakértők szerint a fűtési szezon második felében is, amikor a tárolókban lévő gáz mennyisége elkezd csökkenni. Ilyenkor, amikor a tartalékok már leapadnak, és kisebb emiatt a nyomás, hasonlóképpen kevesebb földgázt lehet ezekből a hálózatba küldeni.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy jelenleg a kormányzati fanfárok ellenére az elmúlt évek legalacsonyabb szintjén állnak a tárolók.
Ha a mostani szintet a tavalyi évhez viszonyítjuk, amikor látványosan le lett merítve a tárolókban lévő készlet, akkor azt láthatjuk, hogy 900 millió köbméterrel kisebb tartalékkal vágunk neki a hidegebb időszaknak. Ez az átlagos napi 50 millió köbméteres téli fogyasztást alapul véve 18 nappal kisebb mennyiség, mint egy évvel korábban.
Ennek ellenére hosszan tartó nagyon extrém hidegnek kellene lenni, vagy más előre nem látható dolognak történni ahhoz, hogy a lakosság szintjén bármi érzékelhető intézkedés legyen. Egyértelműen megnyugtató, hogy a tárolókban lévő mostani tartalékok bőven fedezik a lakosság igényét.
Érdemes Orbán Viktor tegnapi beszéde kapcsán elkalandozni arra a kijelentésére, hogy a bajok okát ismételten a szankcióban és a brüsszeli politikai döntésekben látja, ahogy mondta példátlan dolog az, hogy "A törpe vet ki szankciót az óriásra." A kijelentés, noha remekül hangzik, sajnos nem állja meg a helyét. Ha gazdasági szempontból nézzük a kérdést, akkor egyértelmű, hogy Orbán Viktor tévedett, hiszen az orosz GDP köszönőviszonyban sincs az EU által előállított értékkel. Az orosz gazdaság nagysága még az EU-ban negyedik Spanyolországétól is némileg elmarad.
Amennyiben az energia szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor is a sokkal fejlettebb, ezért sokkal több energiát fogyasztó EU felé billen a mérleg nyelve. Leszögezhetjük, hogy ha az unió gazdasága csupán annyi értéket állítana elő, mint az orosz, akkor vélhetőleg nem, vagy legalábbis jóval kevesebb importra szorulna.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a gázárak elszabadulása és a szankciók között Orbán Viktor kijelentésével ellentétben már csak azért sem kellene, hogy összefüggés legyen, mert ennél az energiahordozónál semmiféle korlátozást nem vezetett be az EU. A helyzet – ahogy egy korábbi írásunkban ezt már kifejtettük –
pont fordítva van, az oroszok manipulálják a piacot, a meglévő szerződések ellenére a vállaltnál kevesebb gázt szállítanak Nyugat-Európába.
Moszkva lépése miatt persze az uniós országok más forrásokból szerzik be a szükséges földgázt, ami miatt pótlólagos keresletet támasztanak például a cseppfolyós gáz (LNG) piacán, s ez felfele tolta az árakat. Az ok-okozati összefüggés azonban az, hogy Oroszország okozott piaci felfordulást egyrészt azzal, hogy háborút indított Ukrajna ellen, másrészt azzal, hogy a szerződéses kötelezettségeinek mondvacsinált okokból nem tett eleget.
Ezek után a miniszterelnök azon állítása, hogy Oroszország már-már jól is járt a szankciókkal, hiszen növelni tudta a földgázból származó bevételeit, megmosolyogtatónak tűnik. A szankciók hatékonysága kapcsán egyébként érdemes megemlíteni, hogy a sokasodó problémák ellenére az idén Németországban továbbra is gazdasági növekedést várnak, Magyarországon pedig a GDP 3-4 százalék közötti mértékben bővülhet, ami egy szó szerinti békeévben is kimagasló teljesítmény lenne.
Ezzel szemben az orosz gazdaság látványosan vissza fog esni, a legoptimistább becslések is 7 százalék körüli hanyatlásról szólnak, de jellemzően 10 százalék feletti zuhanást jeleznek a prognózisok. Ráadásul, míg az EU-ban és Magyarországon jövőre csak átmeneti visszaesést várnak az elemzők, addig az orosz gazdaság kapcsán tartós, többéves mélyrepülésről szólnak az előrejelzések. Ráadásul hiába Putyinék ármánykodása, az EU gazdasága Orbán Viktor prognózisával szemben aligha fog térdre rogyni, miközben Moszkva felett már most óriási viharfelhők vannak.
