A miniszterelnök tett egy meglehetősen optimista kijelentést szombati évértékelőjében. Orbán Viktor azt mondta, hogy a foglalkoztatási ráta ma 75 százalékos, de el akarjuk érni a 85 százalékot. Ennek során a kormányfő szerint még legalább 300 ezer fő bevonható a munka világába. Mindez jól hangzik, de a terv realitása kapcsán finoman szólva is sok a kérdőjel (még a legoptimistább hazai szakértői becslések sem teszik 100 ezernél többre, de inkább 30-50 ezer közé a mozgósítható magyar munkaerő mértékét - a szerk.).
A legfrissebb hazai adatok a 2023. augusztus-októberi időszakra szólnak. Orbán Viktor ezeket idézhette a beszédében, hiszen azok szerint a 15-64 évesek közül 4 millió 621 ezren minősültek foglalkoztatottnak, a korcsoportra jellemző foglalkoztatási ráta 75,1 százalékra emelkedett. A férfiak foglalkoztatotti létszáma 2 millió 439 ezret tett ki, míg a foglalkoztatási rátájuk gyakorlatilag változatlan, 79,1 százalék volt. A nők körében a foglalkoztatottak száma 2 millió 182 ezer volt, a foglalkoztatási ráta pedig 0,6 százalékponttal, 71 százalékra nőtt. A hazai adatok is arról tanúskodnak, hogy nagyon magas a foglalkoztatottak aránya.
Sőt, ha az Eurostat (2022. évi) adatait nézzük, amelyek a magyar 15–64-es korcsoport helyett a 20–64 év közöttieket számszerűsíti, akkor a magyar ráta még kedvezőbb, 80,2 százalékos. Ezzel egyébként az unió elitjében vagyunk, csupán hat olyan ország van, ahol ennél kedvezőbben alakult a foglalkoztatottsági ráta.
Jobb lenne képezni a fiatalokat
Mindez ugyanakkor azt jelenti, hogy a 15 és 20 év közöttiek érezhetően rontják a statisztikákat. Ebben biztosan szerepe van annak, hogy Magyarországon az elmúlt években érdemben nőtt a korai iskolaelhagyók száma. Miután ezek az emberek általában képzettség nélküliek, nem meglepő, hogy nehezebben tudnak elhelyezkedni. A szakértők ezen korcsoport kapcsán az elhelyezkedés helyett sokkal fontosabbnak látják, hogy ezeket a fiatalokat az iskolapadokban tartsák és minél magasabb szintű végzettséget szerezzenek, hiszen ezáltal később javulnának a munkaerőpiaci esélyeik. Ráadásul az ország gazdasága számára is sokkal előnyösebb lenne, hiszen a képzettebb munkavállalók magasabb hozzáadott érték előállítására képesek, ez a kormány által legfontosabbnak tartott mutatót, a GDP-t is (jobban) növelné.
Más kérdés, hogy a magyar iparpolitika pont nem a magas hozzáadott értéket képviselő üzemeket csábítja az országba. Ezzel szemben az akkumulátorgyárak esetén pont a Magyar Nemzeti Bank elnöke jegyezte meg, hogy azok még a relatív alacsony hozzáadott értéket teremtő járműgyártóknál is rosszabbak. Matolcsy György jegybankelnök egy korábbi írásában azt emelte ki, hogy ezeknél csak 18 százalékos a hozzáadott érték. Ez egyébként a nem túl erős hozzáadott értékkel bíró magyar export nagyjából 50 százalékos mutatójától is nagyon komolyan elmarad. Lehet persze azzal számolni, hogy az iskolai tanulmányaikat félbehagyó fiatalok majd jó munkaerőt jelentenek az akkugyáraknak, de ne legyenek illúzióink. A távol-keleti vállalatok, ha csak valamilyen adminisztratív eszközzel rá nem kényszerítik őket, akkor nem akarják majd ezeket a fiatalokat felvenni, hiszen sokkal jobban járnak a náluk biztosan jobban terhelhető ázsiai vendégmunkásokkal.
Strukturális és lokális kérdések is vannak
Az elmúlt években a magyar döntéshozók felismerték, hogy a mobilis munkaerő már útnak indult és aki nem költözött el az ország fejlettebb régióiba, vagy külföldre, azokat a jövőben is nagyon nehéz megmozdítani. Így erős törekvés volt arra, hogy a keleti országrész (újra)iparosítása is megtörténjen. Ennek megfelelően számos olyan nagyváros lett ebben az országrészben is, ahol elfogyott a munkaerő. Debrecenben például már most látszik, hogy a két óriásberuházás, a BMW-gyár és a CATL akkumulátorgyártó egysége elsősorban nem helyieket fog majd foglalkoztatni.
A statisztikák azt mutatják, hogy ugyan a munkahelyek közelebb kerültek a munkanélküliekhez, de teljesen el nem érték őket, hiszen nagyobb számban kistelepüléseken, falvakban vannak még, akik nem dolgoznak. Ez a réteg nagy többségében régóta tartós munkanélküli, akiket a tapasztalatok szerint nagyon nehéz visszaintegrálni a munkaerőpiacra. Már csak azért is, mert sokan közöttük képzetlenek, zsákfalvakban élnek, ahonnan - többek között a leépülő közösségi közlekedés miatt - távol vannak a munkahelyek.
Ez már csak azért is valószínű, mert az utóbbi években igen dinamikusan nőtt a foglalkoztatottak aránya, ennek során pedig a képzettséggel rendelkező és dolgozni akarók nagy többségben elhelyezkedtek. Akik nem találtak munkát azokat alapvetően két csoportra lehet osztani: az egyikbe azok tartoznak, akik ugyan szeretnének dolgozni, de (munkaerőpiaci szempontból) semmilyen értékelhető tudásuk sincs. A másik csoportba azok, akik nem tudnak eljutni a gyárakba, vagy nem is feltétlenül szeretnének komoly teljesítményt elváró üzemekben több műszakban hajtani, és megelégednek azzal, hogy közmunkásként tengetik a napjaikat.
Orbán Viktor alapvetően ezt a réteget szeretné (értelmezésünk szerint) az elsődleges munkaerőpiacra, az ide települő üzemek szalagjai mellé terelni. Ugyanakkor ennek mind a munkavállalók, mind a munkaadók szempontjából vannak akadályai. A munkanélküliek nehézségeit fent taglaltuk, és a fiatalok kapcsán a cégek szempontját is érintettük már. Rosszul hangzik, de egy alacsony hozzáadott értéket előállító, kíméletlen volumenversenyben őrlődő vállalat – és az akkumulátorgyárak bizony ilyenek – nem engedheti meg azt a luxust, hogy "ne tapossa ki a munkavállalók belét". Papíron a hazai munkajog ezt nem engedi meg, így a képzetlen, egyébként is hátrányból induló magyar munkavállalók már csak ezért sem olyan kapósak ezen vállalatoknál. Sokkal inkább fogják a vendégmunkásokat választani, sőt az sem lesz meglepő, ha más alacsony hozzáadott értéket előállító cégek – ahogy arra például abroncsgyártó vállalatnál volt példa – is lecserélik a magyar dolgozókat ázsiaiakra. A kormány iparpolitikája, továbbá a piaci logika és a kibontakozó folyamatok alapján tehát már az is eredmény lenne, ha a következő években a foglalkoztatási ráta nagyjából szinten maradna vagy kismértékben nőne.
