Több fontos gazdasági adat mellett számos kormányzati intézkedést ismerhettünk meg az utóbbi két hétben. Ezek összességében azt mutatják, hogy a magyar gazdaság érezhető növekedést aligha fog idén produkálni, miközben az infláció továbbra is magas. Igaz, mind a GDP, mind a fogyasztói árak kapcsán reménykedhet a kormány az úgynevezett bázishatásban, hiszen a magyar gazdaság teljesítménye tavaly az év végéhez közelítve egyre gyengébb volt, így 2023-ban az időben előrehaladva alacsonyabb egy évvel korábbi értékhez kell majd viszonyítani. Ezzel szemben az infláció "leverését" segítheti, hogy tavaly az év második felében gyorsuló pénzromlást láthattunk, így az összehasonlítás egyre magasabb árakkal történik majd, ahogy december végéhez közelítünk.
A felesleges pénzszórás gyorsan visszaütött
Ha már felmerült a két legfontosabbnak tartott alapadat, akkor az utóbbinál érdemes kicsit leragadni. Az infláció esetében ugyanis kisebb pozitív meglepetést jelentett a 21,5 százalékos érték, az elemzői konszenzus ugyanis 22 százalék körül volt. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy innen már hátra lehet dőlni, érdemes leszögezni, hogy ez a mutató még mindig kiugróan magas, mind nominálisan, mind pedig európai összehasonlításban, hogy mást ne mondjunk az Európai Unióban „utcahosszal vagyunk bajnokok”. A rendkívüli drágulás pedig rákényszerítik a fogyasztókat, hogy spóroljanak, ez pedig visszaköszönt a napokban ismertetett kiskereskedelmi forgalomban is. A harmadik egymást követő hónapban mért 10 százalékos visszaesés súlyos problémákat jelez.
Egy hónappal korábban, a márciusi adatok kapcsán az elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy hasonló mértékű zuhanásra 2020 áprilisában volt utoljára példa, a koronavírus-járvány legsötétebb időszakában, amikor szinte teljesen leállt az élet és nagyon szigorú korlátozásokat láthattunk. Három évvel ezelőtt viszont csak egy olyan hónap volt, amikor ilyen mértékű visszaesést mutattak a statisztikák. A lakosság egyre nehezebb anyagi helyzetét jelzi, hogy nem csak a kiskereskedelemben mért zuhanás, hanem a szálláshelyek esetén, ahol a hazai vendégéjszakák száma 6 százalékkal esett vissza.
Érdemes megemlíteni, hogy a cikk elején emlegetett bázishatás lépten-nyomon visszaköszön, és nincs ez másképp a fogyasztáshoz kötődő adatok esetén sem. A 2022-es választások előtt ugyanis a kormány úgy osztogatott, mintha nem lenne holnap, számos kedvezményezetti körnek 1000 milliárd forintos nagyságrendben adott különböző juttatásokat. A cél természetesen a választási győzelem bebiztosítása volt, más kérdés, hogy 2021 végén már látszódott számos probléma, így például az energiaárak jóval a háború kirobbanása előtt megugrottak. Ezeket figyelembe véve finoman szólva sem volt felelős lépésnek tekinteni a kormányzati osztogatást, amely egyes elemzők szerint a már korábban is emelkedő inflációnak még adott egy lökést. Arról nem beszélve, hogy kiürítette a kasszát, így amikor az energiaárak tovább emelkedtek, akkor a rezsicsökkentést is erősen vissza kellett vágni, pedig ez az Orbán-kormányok számára korábban szent tehénnek tűnő vívmánynak számított. A költségvetés megbillenő helyzete aztán olyan furcsaságokat is eredményezett, hogy a választások után felálló új kormányba visszatérő Lázár János építésügyi miniszterként mandátumának első hónapjaiban csak beruházások "likvidálásán" dolgozott, arról hoztak döntéseket, mely állami beruházások álljanak le végleg, és melyek azok, ami később még esélyt kapnak majd.
A költségvetésnek is fáj a kiskereskedelem mélyrepülése
Visszatérve a kiskereskedelmi adatokra, a mostani folyamatok egyrészt normális fogyasztói reakciónak számítanak, hiszen az árak növekedése és a bérek reálértélben mért elértéktelenedése miatt a fogyasztók egyrészt rosszabb minőségű termékekre váltanak, másrészt kevesebbet költenek. Ugyanakkor a visszaesés mögött ott van a tavaly tavaszi hirtelen jött erősödés is. A statisztikák alapján éves bázison idén májusban is komolyabb gyengülés várható. Ugyanakkor, ha júniusban is folytatódik a kiskereskedelmi forgalom látványos hanyatlása, akkor "érdemes lesz megijedni", mert az tényleg nagyon komoly fundamentális problémákat vetít előre.
Mindenesetre az idei első négy hónap folyamatos gyengülése a költségvetés számára is problémát okoz, hiszen a fogyasztás visszaesése a bevételekben, elsősorban az áfa soron kiesést okoz. Mindez a csütörtökön közzétett számokban is visszaköszönt, hiába jött össze az első öt hónap legkisebb hiánya májusban. Így is az államháztartás központi alrendszere 2763,3 milliárd forintos hiánnyal zárt május végén. Ezen belül a központi költségvetés 2752,4 milliárd forintos hiányt, az elkülönített állami pénzalapok 56,5 milliárd forintos többletet, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pedig 67,3 milliárd forintos hiányt mutattak. Mindez azt jelenti, hogy öt hónap alatt az éves hiánycél 81 százaléka teljesült. Bár mindig történhetnek meglepetések, lassan ennél a tételnél az számít majd annak, ha év végére sikerül tartani a hiányt.
Tekintve, hogy a várva várt uniós támogatások megérkezésére egyre kisebb esély van, most úgy tűnik, optimális esetben is csak a keret egy része érkezik majd meg, ezért az esetlegesen elszálló hiány finanszírozása sem biztos, hogy sétagalopp lenne. Ha pedig a kiadási oldalt vágnák meg, az ismét csak a várt 1-1,5 százalékos gazdasági növekedés ellen hatna. Azt is érdemes hangsúlyozni, újabb kötvénykibocsátások révén, illetve az alternatív befektetésekre kirótt szocho fizetési kötelezettséggel ugyan betömhetőek a lyukak, ám a kamatkiadások költsége így is óriási terhet rónak majd a következő évben a költségvetésre. A (nominálisan) növekvő eladósodással ugyanis a saját jövőbeli mozgásterét szűkítené tovább a kormány.
Az új beruházások megmentik a helyzetet?
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint persze megvan a recept, és szerinte kezelhető a helyzet. Az egyre inkább húzódó uniós források hiányára reagálva a közelmúltban a miniszter azt mondta, hogy az ország fejlődésével előbb-utóbb úgyis le kellene mondani a kohéziós forrásokról. Így az ország már most elkezdi a későbbre tervezett működést, aminek az a lényege, hogy az Európai Uniótól érkező támogatások helyett a fokozott működőtőke beáramlással pótoljuk a hiányzó forrásokat. Ez perszer eleve vet fel kérdéseket, hiszen nemhogy képzett, de gyakorlatilag semmilyen munkaerő nem áll rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a miniszter az év elején arról is beszélt, hogy a következő években legalább félmillió vendégmunkásra is szükség lesz. Ilyen formában viszont a kormányzati terv nem tűnik fenntarthatónak, hiszen jellemzően összeszerelő üzemek érkeznek, a bejövő vállalatok viszonylag korlátozott hozzáadott értékű termelést végeznek. Ráadásul a kormány ezekhez a beruházásokhoz nagyon komoly közvetlen és (például infrastruktúra-fejlesztések révén) indirekt támogatást ad. Arról nem is beszélve, hogy a nagy multinacionális vállalatok jelentős adókedvezményeket is kapnak, tehát azt sem lehet egyértelműen előnyként felhozni, hogy milyen sok adót fognak fizetni. Az autóiparban ugyanis másfél-két évtized alatt komoly magyar beszállítói kör alakult ki, ugyanakkor az akkumulátorgyártásnál számos szakértő szerint erre nincs érdemi esély.
Ennyi negatívum után viszont érdemes kiemelni, hogy a napokban ismertetett ipari termelési adatok arról tanúskodtak, hogy miközben számos szektorban hanyatlás tapasztalható, az új járműipari és akkumulátor-gyártási kapacitások mérhetőek. Gyakorlatilag ugyanis ez a két iparág, a járműipar és a villamos berendezések gyártása voltak azok, amelyek növekedni tudtak.
A következő években tehát azok a nagy volumenű beruházások, amelyek már folyamatban vannak javítani fogják a magyar gazdaság teljesítményét. Ugyanakkor a termelés felfutását követően nem lehet megjósolni, hogy mi lesz. A járműgyártásban tapasztalt analógiák alapján ugyanis lehetséges olyan forgatókönyv, amely szerint a megtermelt nyereséget az itt megtelepülő vállalatok visszaforgatják, de számos olyan példát is láthattunk, hogy a profitot hazautalják. Ráadásul ezekre a döntésekre a hazai gazdaságpolitika aligha lesz hatással, legfeljebb annyit tudnak tenni, hogy további kedvezményekkel és támogatásokkal megpróbálják itt tartani a tőkét. Az idei nyögve nyelős év után 24-ben a beinduló BMW-gyár, illetve az idetelepülő akkumulátorgyárak adhatnak a magyar gazdaságnak egy nagy lökést, de a 2010-es évek végének idilli állapota aligha fog visszatérni. A következő években a kormányzás minősége nagyon nagy jelentőséggel bír majd, és a tévedéseket, a népszerűség növelését szolgáló pénzszórást később a magyar polgároknak kell majd "kamatostól megfizetni".
