Szintet léphet az eddig is komoly korlátozásokkal járó plázastop egy nemrégiben hozott rendeletmódosítás értelmében. Eszerint a 400 négyzetméternél nagyobb üzletek esetében a jövőben nemcsak (át)építésnél, vagy a rendeltetés megváltoztatása esetén lenne szükség külön engedélyre, hanem akkor is, ha valaki megvenné, vagy bérbe adná azokat.
A június harmadikán, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) által kiadott rendeletmódosítás úgy fogalmaz, hogy a „plázastop” néven elhíresült rendelkezés mostantól vonatkozik „kereskedelmi építmény 400 m2-nél nagyobb bruttó alapterületű, kereskedelmi rendeltetésű önálló rendeltetési egysége vagy árusítótere részének vagy egészének kereskedelmi rendeltetési célból történő átruházására vagy használatba adására” is.
Mivel a rendeletmódosítás részletes indoklást nem tartalmazott, a Telex rákérdezett a kormánynál arra, hogy ezentúl valóban minden bérlő-, vagy tulajdonosváltás esetén külön engedély kell-e. Az ÉKM válasza szerint lényegében igen, mivel a hatályos szabályozást sokszor az érintett ingatlanok átruházásával, vagy értékesítésével akarták megkerülni. Holott, érvelnek, ha az új tulajdonos is kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni, akkor ugyanúgy meg kell vizsgálni, hogy ez milyen hatással lehet a környezetére.
Egyes piaci szereplők szerint ezzel az ágazat gyakorlatilag teljes egészében a kormányzat ellenőrzése alá kerül. Hiszen, ha akár csak részben módosul egy üzlethelység rendeltetése, akkor máris hatósági engedélyeztetésre lesz szükség. Ez sokakat elriaszthat és így rendkívül kockázatossá teszi a szektorális befektetéseket, illetve az egész kiskereskedelmi iparágat. Innentől kezdve esélyesen csak azok vágnak bele, akik garanciát tudnak adni arra, hogy a bérlők tényleg megkapják a szükséges engedélyt.
Szakmai körökben megütközést váltott ki a terv
Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára nyilatkozatában arról beszélt, hogy a tervezetet velük, vagy az ágazat más szereplőivel nem egyeztették, a kormány honlapjára pedig az „eldugva”, témamegjelölés nélkül került fel „társadalmi egyeztetésre”. Kozák úgy véli, a változás akár a napi üzemeltetésben is fennakadásokat okozhat, így különösen fontos lett volna azt előre egyeztetni a szektor képviselőivel.
Az OKSZ főtitkára szerint egyébként semmi sem indokolja a változtatást. Más, nevük elhallgatását kérő források ennél keményebben fogalmaznak. Úgy vélik, a rendeletmódosítás akár azt is jelentheti, hogy egy polcátrendezéshez is engedély kell majd.
„Mindenképpen kedvezőtlen és erős beavatkozásnak találjuk ezt a módosítást” – mondta a HVG-nek Borbély Gábor, a szektor kutatója, aki szerint a már hatályos rendelet is súlyos gondokat és bizonytalanságot okozott.
Egy piackorlátozó intézkedés története
De mi is az a „plázastop”?
A „plázastop” elnevezés egy olyan, 2012-es törvényre utal, amely korlátozza a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű kereskedelmi épületek létesítését és bővítését. Azaz építés, vagy bővítés esetén külön engedélyre van szüksége a beruházónak, amelyet a helyi önkormányzat, de egyes esetben közvetlenül a kormány adhat ki. A deklarált cél a multinacionális kiskereskedelmi láncok, illetve a bevásárlóközpontok „burjánzásának” korlátozása volt. A jogalkotó szerint ugyanis ezzel védeni lehet a helyi és kisebb kereskedőket, vállalkozókat, illetve alkalmas lehet a városkép megóvására is. A törvénynek erőteljesen „multiellenes” éle volt, így beleillett a fideszes kormányzat retorikájába. Az „antiglobalista” fókusz miatt azt egyébként az akkoriban Schiffer András vezette LMP is támogatta.
Pártolói szerint a plázastop gátolja, hogy a multik, a diszkontüzletláncok, és a bevásárlóközpontok kiszorítsák a helyi vállalkozókat, amivel a lokális gazdaságot segítik, illetve munkahelyeket őriznek meg. Úgy vélik, a városképet is megóvja a sokszor tájidegen plázaépületektől, valamint csökkenti az azok okozta zöldterület-elvonást és környezeti terhelést. A törvény mellett fogyasztóvédelmi érvek is szólhatnak, illetve az, hogy eszközt ad az önkormányzatok kezébe a helyi gazdaság és ingatlanpiac korlátozására.
Az ellenzők szerint azonban mindez súlyos és szükségtelen beavatkozást jelent a piaci működésbe. Ugyanis befektetőket riaszthat el, így pont hogy kevesebb munkahely létrejöttéhez vezet. Emellett a fogyasztóknak is kellemetlenséget okoz, hiszen korlátozza, hogy igényeik szerinti üzletekben vásárolhassanak. A protekcionista politika miatt ráadásul nőhetnek az árak is, és csökkenhet a kínálat. A rendelkezés miatti bürokratikus engedélyeztetési folyamat kockázatossá teszi a befektetést. amely újabb befektetőket riaszthat el.
Fotó: Depositphotos
A szakértők és érdekelt felek fentebb ecsetelt, szkeptikus álláspontját látszik igazolni, hogy az elmúlt időszakban sokkal kevesebb új kiskereskedelmi márka jelent meg hazánkban. A meglévő brandek pedig kisebb mértékben nyitottak új üzleteket. Bár adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, egy 2015-ös felmérés szerint 2012 és 2015 között 30-40 százalékkal kevesebb olyan üzlet nyílt, amely a plázastop hatálya alá esik. 2012 után ráadásul csak néhány nagyobb új bevásárlóközpont létesült (például Etele), ami szintén visszaesést jelent a korábbiakhoz képest. Elemzések szerint a nemzetközi diszkontláncok gyakran kikerülték a korlátozást, a kisebb kereskedők azonban nem tudtak érdemben profitálni a változásokból. A vásárlók preferenciái tehát nem változtak meg, csupán a kínálat csökkent. Egyedül az online vásárlás volumene nőtt meg, igaz, ebben más tényezők is szerepet játszottak.
A szisztéma ráadásul az ingatlanpiacra is kihatott: az elmúlt évtized legrosszabb évét zárta ugyanis tavaly az ingatlanbefektetési szektor. Fontos hozzátenni azonban, hogy a törvény egyes városokban hozzájárulhatott a zöldterületek megőrzéséhez, és csökkenthette az emissziót.
Megvédeni a piacot a kofáktól
A jelenlegi szigorítás pedig az ellenzők által felvetett problémákra most még egy lapáttal tehet rá. Hiszen innentől – ha ez a szándéka – a jogalkotó gyakorlatilag egy üzlethelységben történő bárminemű változást kontroll alatt tud tartani. Ágazati források szerint nemcsak egy egyszerű polcátrendezés, de még az üzlethelység-leválasztás is engedélyköteles lehet, azaz az a gyakorlat, amikor például egy élelmiszerdiszkont elkerít egy kisebb területet, és oda más üzlet vagy szolgáltató költözik. Szintén állami felügyelet alá kerül a bérbeadás, eladás, vagy funkcióváltás minden formája. Kritikusok szerint a változás akár a hagyományos piacokat, és az ott árusítő őstermelőket is érintheti.
De mivel indokol a kormány? A találgató elemzők közül többen is arra gondolnak, hogy még inkább ki kívánják szorítani a kiskereskedelemből a multikat. Persze, ezt a kormányzat nyíltan nem mondja ki, ha így is van. A módosításhoz – rövid indoklásként – csupán egy olyan, dodonai kitételt fűztek, miszerint „tovább kell egyértelműsíteni azokat az esetköröket, amikor rendeltetésmódosítási engedélyt kell kérni”.
Feltételezések szerint a módosítás legkézenfekvőbb oka, hogy létezett a már említett kiskapu a törvény kijátszására (erre utalt válaszában a minisztérium). Ha ugyanis egy tulajdonos nem új üzletet nyitott, vagy épített, hanem eladta, vagy bérbeadta a helységet, akkor gyakorlatilag külön engedélyeztetés nélkül nyithatott ott az új üzemeltető boltot. Ezzel egyes üzletek ki tudtak bújni a plázastop hatálya alól.
Természetesen elméletben méltányolható, hogy a jogalkotó be kívánja zárni a kiskaput és a joghézagot. Csakhogy itt eljuthatunk ahhoz a kérdéshez, hogy hasznos-e, ha a kapu bezárul és a jogalkotói akarat hiánytalanul teljesül. Tehát: káros-e a törvény által gátolni kívánt kiskereskedelmi „túlburjánzás”, ha arra piaci igény mutatkozik? És ha igen, kívánatos-e, ha ezt a polcátrendezésig bezáróan ilyen szigorúan, államilag korlátozzák? A választ a piac fogja megadni. Ám a kiskereskedelem és az ingatlanágazat fentebb említett eredményei nem sok jóval kecsegtetnek. Félő, hogy a szigorítás újabb koporsószeg a már amúgy is gyengélkedő magyar gazdaság koporsójába.
