2021 szeptemberében az ipari termelői árak átlagosan 14 százalékkal magasabbak voltak, mint egy évvel korábban. Az áremelkedés ütemét elsősorban a nyers-, az alap- és az üzemanyagok drágulása befolyásolta. A belföldi értékesítés árai átlagosan 20,1 százalékkal magasabbak voltak, ezen belül a 63 százalékos súlyt képviselő feldolgozóiparban 15,9, a 31 százalékos súlyú energiaiparban (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) 30,2 százalékos volt a drágulás.
Az ipari exportértékesítési árak 10,9 százalékkal emelkedtek, ezen belül a 95 százalékos súlyt képviselő feldolgozóiparban 6,2, a 4,5 százalékos súlyú energiaiparban – a világpiaci árak emelkedése és a nyersanyagok árának bázisidőszaki visszaesése következtében – 158,1 százalékos volt a drágulás.
A vállalatoknak nincs olcsó rezsi
Ahogy az a fenti számokból is kiderül, az iparvállalatokat különösen erősen sújtja az energiaárak változása. Ez már csak azért is érvényes egyébként, mert ők a rögzített lakossági árakkal szemben mind az elektromos áram, mind a földgáz esetén piaci árakat kell, hogy fizessenek. Azok pedig az idei évben drasztikusan megugrottak.
Számukra egyébként a magas alapanyagárak mellett továbbra is az energiaárak kezelése lesz a következő időszak egyik nagy kihívása. Míg januártól a várhatóan megugró minimálbér és az ahhoz hasonló mértékben emelkedő bérminimum fog majd több helyen fejfájást okozni.
Áthárítani a fogyasztókra
A vállalatok többsége most azon dolgozik, hogy a költségeinek növekedését áthárítsa a partnereire, illetve a fogyasztókra. Ha megnézzük az ipari termelői árak alakulását, akkor láthatjuk, hogy több hónapja kinyílt az olló és ezek a fogyasztói árindexnél nagyobb mértékben drágultak.
Ebben több dolog is szerepet játszik, kezdve, hogy a két mutató számítása metódusa merőben eltér, így értelemszerűen mindig lesz különbség. Az is differenciát jelent, hogy – ahogy azt fent jeleztük – a vállalatok számára az energiaköltségek közvetlenül kiadást jelentenek.
Ugyanakkor számos szektor estében lehet olyan híreket hallani, hogy az értékláncban az árak növekedésének továbbhárítása elindult. A fogyasztói árindexben is szereplő személygépkocsik ára például hónapok óta növekedés mutat.
A KSH adatai szerint az új személygépkocsik júniusban 9,2, júliusban 7,5, majd augusztusban 7,9 százalékos megugrást mutattak, és szeptemberben is ilyen mértékkel drágultak az autók a statisztikák szerint. Ehhez hasonlóan a tartós fogyasztási cikkeknél is hónapok óta markáns drágulás látható, és nem lenne meglepő, ha a karácsony előtt ezen a területen komolyabb gyorsulás következne be.
A dohányárak emelésének kiárazása is csak mérsékelten segít
Az inflációt a dohánytermékek idén január- és április elején megemelt jövedéki adója érezhetően megdobta, amikor ezek az emelések kikerülnek a bázishatásból, az a statisztikai mutatón némileg segíteni fog. Ugyanakkor mindez várhatóan még nem fogja letörni az inflációt, hiszen ott nagyon sok a felfele mutató kockázat, példaként elég megemlíteni, a hétről-hétre rekordot döntő üzemanyagárakat. Az elmúlt időszakban megugró gázárak ugyan direktben a fogyasztókra nem hatnak, de számos termék miatt mégis növeli az inflációt. Több írásban is foglalkoztunk ezekkel: legyen szó a hiánycikké váló és számottevően dráguló adblue adalékanyagról, a műtrágyáról, amelynek drágulása beépül az élelmiszerekbe, vagy az ammóniagyártás melléktermékeként előállított CO2-ről, ami az ital- és az élelmiszergyártásban is fontos adalék.
Egyelőre a szakértők is csak találgatnak, hogy a választásokra időzített kormányzati transzferek mennyire robbantják be az inflációt, ahogy az ár-bér spirál belökésének pontos hatása sem érhető fel.
