Múlt héten nagyot durrant a hír, hogy az Európai Parlament (EP) jogi szakbizottsága úgy döntött, javasolja az Európai Parlamentnek, indítson pert az Európai Bizottság (EB) ellen azért, mert szerintük kellő alap nélkül szabadított fel 10,2 milliárd eurónyi, Magyarországnak szánt, korábban befagyasztott uniós forrást.
Már ebből is látható, hogy a helyzet kicsit bonyolultabb, mint hogy az Európai Parlament bepereli a Bizottságot Magyarország miatt, és még a brüsszeli bürokrácia és az uniós jog bugyraiban járatos szakértőknek sem teljesen egyértelmű, mi fog most történni, a lehetséges kimenetelekről nem is beszélve.
Fotó: EP
A Politico öt kérdést szedett össze az üggyel kapcsolatban, a válaszok segíthetnek kicsit tisztábban látni. Nézzük tehát a kérdéseket és a válaszokat!
Mi az EP motivációja?
Az EP-képviselők – vagy legalábbis egy jelentős többségük – úgy érzik, nekik kell a jogállamiság védelmében fellépniük, mert a Bizottságban nem lehet bízni.
„Ez az egyetlen lépés, amit tehetünk. A mi munkánk az uniós költségvetés védelme, és annak biztosítása, hogy az adófizetők pénzét a szabályokkal összhangban költik el”
– fogalmaz Petri Sarvamaa, egy finn jobbközép képviselő.
Adrián Vázquez Lázara, az EP jogi bizottságának elnöke pedig úgy véli, hogy ha most nem lépnek a képviselők, néhány év múlva még súlyosabb problémákkal kell majd szembenézniük.
Mások szerint az ügy nem annyira jogi, hanem politikai természetű, és nem is elsősorban Magyarországról, Orbán Viktorról, illetve a magyar jogállamiság helyzetéről szól, hanem a közelgő EP-választások előtti politikai ütésváltások, helyezkedés kontextusában kell értelmezni. De az EB a források felszabadításáról szóló döntése is inkább politikai lépés volt.
„A Bizottság azt állítja, nem volt más választása, de az EP-választásokhoz ilyen közeli időzítés miatt valószínűnek látszik, hogy politikai megfontolások is álltak a háttérben”
– mondja erről Thu Nguyen, a berlini Jacques Delors Centre kutatóintézet igazgatóhelyettese, aki politikai jelzésnek tartja az EP lépését.
Egymásra lőnek az Európai Néppártban?
Különös pikantériája az egész ügynek, hogy az EP legnagyobb pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) is támogatta a per megindítását, miközben Ursula von der Leyen, a beperelni szándékozott Bizottság elnöke nemcsak az EPP tagja, hanem az EPP jelöltje is (gyakorlatilag listavezetője, ha belpolitikai fogalmakkal keresünk párhuzamot) a bizottsági elnöki posztra a nyári EP-választásokon.
A lépést lehet úgy értelmezni, hogy egyfajta figyelmeztetés Von der Leyen felé, aki egyesek szerint túlságosan önjáróvá vált, a Bizottságot nem annyira a mögötte álló pártok és képviselők, hanem saját politikai elképzelései alapján irányítja.
Sarvamaa más véleményen van:
„Ez semmiképpen sem Von der Leyen ellen irányul a választások előestéjén. Ő a mi jelöltünk arra, hogy folytassa bizottsági elnökként és teljes mellszélességgel mögötte állunk. Ez a két dolog nem áll ellentmondásban egymással. Ez elsősorban egy jogi procedúra.”
Más pártcsaládok képviselői azonban nem tartják elképzelhetetlennek, hogy az ügy részben legalábbis a Von der Leyen és az EPP vezetői közti hatalmi harcnak is része, ám elsősorban mégis azt emelik ki, hogy a cél a Bizottság rákényszerítése arra, hogy keményebben lépjen fel a jogállamiság védelmében.
A Bizottság más tagjai is bajban vannak?
A hírekben szinte kizárólag csak Ursula von der Leyen neve merült fel az ügy kapcsán (érthető módon, hiszen ő személyesíti meg a Bizottságot a közvélemény felé, és személyesen is számtalanszor megszólalt Magyarországgal kapcsolatban). Valójában azonban a Bizottság két további tagja is célkeresztbe került ebben az ügyben, ők voltak ugyanis azok, akik aláírták a források zárolásának feloldásáról szóló döntést: Nicolas Schmit foglalkoztási biztos és Didier Renyders igazságügyi biztos, de felmerült Johannes Hahn költségvetési biztos neve is azok között, akiket az EP-képviselők személyesen is felelősnek tartanak a döntésért.
A luxemburgi Schmit az Európai Szocialisták Pártjának jelöltje a bizottsági elnöki posztra, a belga Reynders pedig az Európai Tanács főtitkári pozícióját szemelte ki magának. Kérdés, hogy mennyiben tehetők ők személyesen is felelőssé a döntésért. A szocialisták szerint Schmit semmiről nem döntött, ez egy testületi döntés volt, a felelősség pedig Von der Leyené, és őt kell megkérdezni indokairól.
Sarvamaa azt emelte ki ezzel kapcsolatban, hogy a döntés hátterét nem ismerheti a nyilvánosság.
„A Bizottság soha, egészen a mai napig nem adta át a dokumentációját annak, hogy mire is alapozták a 10,2 milliárd euró zárolásának feloldását” – mondja.
Ki fog nyerni?
Természetesen nem lehet előre megmondani, hogyan fog dönteni az Európai Unió Bírósága (EUB), ha és amikor az ügy elé kerül. Tovább nehezíti az esélyek latolgatását, hogy ilyen ügyhöz hasonlót még nem tárgyaltak az Unióban.
„Egy jogi eljárás […] számos olyan kérdést vetne fel, amely még nem került az Európai Unió Bírósága elé. Ez nehézzé teszi annak előrejelzését, hogyan döntene egy ilyen ügyben a Bíróság”
– fogalmaz az EP saját bizalmas, de a Politico által megismert jogi értékelése, hozzátéve hogy a bizonyítás kényszere a Parlamentre hárulna, hogy alátámassza, a Bizottság hibákat követett el. A dokumentumban azt is írják, hogy a Bizottság várhatóan erős védelmet fog előterjeszteni.
„Jogászként azt mondanám, legfeljebb 50 százalék az esély a győzelemre, a bizonyításnak nagyon erősnek kell lennie”
– figyelmeztet René Repasi, egy szociáldemokrata EP-képviselő, de más szakértők is inkább afelé hajlanak, hogy jogilag nagyon nehéz lesz sarokba szorítani a Bizottságot.
Mi következik most?
Miután az EP pártcsaládjainak vezetőinek többsége (az Európai Konzervatívok és az Identitás és Demokrácia, tehát a leginkább radikális jobboldaliak kivételével) hozzájárult az eljárás elindításához, nincs szükség plenáris szavazásra. Az EP-nek március 25-éig van ideje az EUB elé terjeszteni az ügyet.
A Bíróság a szakértők szerint leghamarabb decemberben hozhat döntést – tehát nagyjából akkor, amikor az új – vagy egyes személyek tekintetében várhatóan régi-új – Bizottság hivatalba lép. Fellebbezésre nincs mód, így a döntés végleges lesz.
Ha az EP-nek ad igazat a bíróság, akkor Repasi szerint
„a Bizottság kötelezve lesz arra, hogy visszaszerezze a kifizetett pénzeket, ha pedig Magyarország nem hajlandó visszafizetni ezeket, akkor levonhatják más, Magyarországnak járó forrásokból”.
Addig is, a zárolás alól feloldott források továbbra is érkezhetnek Magyarországra, a maradék 20 milliárd euró viszont egyelőre marad befagyasztva. Bár elméletben ezek feloldása nem függhet az EP és az EB közti per állásától, a gyakorlatban nyilván befolyásolja Von der Leyenék álláspontját az, hogy a korábbi döntésük miatt nemcsak heves politikai támadásokat, hanem egy jogi eljárást is kaptak a nyakukba.
Az EB egyébként a döntést úgy kommentálta, hogy
„a Bizottság úgy véli, hogy az uniós joggal teljes összhangban járt el, és meg fogja védeni döntését az uniós bíróságok előtt”,
illetve emlékeztetett arra, hogy egy „ilyen határozat meghozatalakor az alkalmazandó uniós jogszabályokban meghatározott szigorú határidők és feltételek kötik. Magyarország minden olyan bizonyítékot benyújtott, amelyet a Bizottság kért az igazságszolgáltatás függetlenségének bizonyítására. A Bizottságnak ezért jogi kötelessége volt elfogadni ezt a határozatot.”
„Jogi értelemben nonszensz, amit az Európai Parlament csinál, hiszen itt nem másról van szó, mint arról, hogy saját politikai igényének jogi kikényszerítéséért – a jogi korlátokat figyelmen kívül hagyva – fordulna az Európai Bírósághoz”
– nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Schaller-Baross Ernő, a Fidesz EP-képviselője, aki természetesen politikailag motivált, megalapozatlan lépésnek tartja a döntést.
