A benzin/dízel árak 480 forinton való rögzítését sokan kritizálták annak bevezetésekor - írja legfrissebb blogbejegyzésében Zsiday Viktror. Szerinte többek között azért, mert:
- a magas üzemanyagárak fogyasztáscsökkentő hatása nem érvényesülhetett, így nem tudott javulni a folyó fizetési mérleg: magyarul egy csomó devizába kerül az olaj(termékek) megvásárlása, és jelenleg deviza sajnos nem áll jelentős mértékben Magyarország rendelkezésére, tehát bár csökkentenünk kellene a fogyasztást, hogy az import devizaigénye csökkenjen, de az alacsony árak miatt nem csökken, sőt még nő is a fogyasztás
- mivel nem tudtuk csökkenteni a fogyasztást, ezért ez (is) nyomást gyakorolt a devizakeresleten keresztül a forint árfolyamára, ami miatt pedig kamatot kell emelni, ami lassítja a gazdaságot és növeli az állam, a lakosság, a vállalatok terheit, plusz emeli az inflációt
- teljesen ad-hoc intézkedésként elvonja egy termelő cég profitját, és gyakorlatilag a MOL-részvényesek vagyonát a lakosság (azoknak is a jobbmódú, autóval rendelkező része) és más vállalkozások részére csoportosítja át…ez sima „einstand”, ahogy a miniszterelnök fogalmaz, és eme ad-hoc intézkedés csökkenti az üzleti bizalmat, a lakossági átcsoportosítás pedig szociálisan igazságtalan (hiszen minél kevesebbet költ valaki benzinre annál kevesebbet kap a MOL-tulajdonosok vagyonából)
- az üzemanyagárak rögzítése miatt nem éri meg senkinek ide feldolgozott terméket (benzin, dízel) behozni, ezért egy idő után ellátási nehézségek, hiány lépnek fel
Vajon az új szabályozásnak, amelynek kapcsán a céges autók nem tankolhatnak az „olcsó” üzemanyagból, milyen hatása lesz a fentiekre?
Habár a céges autók egy része valójában magánhasználatban van, de jellemzően azért inkább céges ügyintézést folytatnak vele, ez pedig nem nagyon fog csökkenni a magasabb üzemanyagárak miatt (például egy területi képviselőnek dízelártól függetlenül továbbra is végig kell látogatnia az ügyfeleit). A legfontosabb hatás, a fogyasztáscsökkentés várhatóan csak nagyon kis mértékben fog tehát megvalósulni. Az üzleti bizalmat tovább rombolja az új bejelentés, mert láthatóan kapkodás zajlik: senki sem tudhatja, hogy holnaptól melyik szabályozást hogyan módosítják, a kiszámíthatóság alacsony marad. És ami nagyon fontos: továbbra sem éri meg behozni Magyarországra feldolgozott termékeket, mert csak annyi változott hogy nem nagyon nagy, hanem szimplán nagy veszteséggel adná el a terméket a kereskedő.
Az intézkedés valós hatása mindössze annyi, hogy megemeli a vállalkozások költségeit, amit azok továbbhárítanak, tehát inflációt generál, miközben megemeli a Mol profitját (mert csökkenti a veszteséges üzemanyagértékesítés mennyiségét), amit azonban a különadó emelésével el is vesz a kormány.
Az intézkedés ellenére tehát továbbra is kialakulhat üzemanyaghiány, nem sokat javul a folyó fizetési mérleg (és a forint) helyzete, nem nő a kiszámíthatóság, viszont nő az infláció, és nőnek a kormányzat bevételei. Talán ez utóbbi az intézkedés egyetlen pozitívuma. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy indirekt adóemelés, amit a vállalkozások fizetnek.
Az árrögzítés szinte minden esetben káros, gazdaságtorzító, jellemzően szociálisan igazságtalan, és hosszabb távon hiánygazdasághoz vezet. Az üzemanyagokkal is pont ez a helyzet: legjobb lenne azonnal, teljes mértékben eltörölni az értelmetlen árszabályozást – a szociálisan valóban rászorulókat pedig direkt módon kellene támogatni.
