Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	

1642. december 13-án fedezte fel Abel Janszoon Tasman holland tengerész az Ausztrália partjaitól 1500 kilométerrel keletre fekvő Új-Zélandot.

Az 1640-es évekre a hollandok már feltérképezték Ausztrália északi, nyugati és részben déli partját. Az ismeretlen vidék rejtette kincsek reményében a Holland Kelet-Indiai Társaság 1642-ben újabb expedíciót szervezett, amelynek vezetésével Abel Janszoon Tasmant bízták meg. A tapasztalt hajós 1642 augusztusában Batavia (ma Jakarta) kikötőjéből indult útnak Heemskerck és Zeehaen nevű hajóján csaknem százfős legénységével. Szeptemberben kötöttek ki Mauritius szigetén, ahol csaknem négy héten át vesztegeltek kedvező széljárásra várva.

Végül nagy nehézségek árán, viharokkal folytatott küzdelmek után megpillantott egy szigetet, amelyet Tasman a Holland Kelet-Indiai Társaság kormányzójáról Van Diemen-földnek (ma: Tasmania) keresztelt el. Az erős szélben egy hétig megközelíteni sem tudta a partot, csak 1642. december 3-án sikerült a holland zászlót kitűzni a szigeten.

A holland tengerész ezután északra akart fordulni hajóival, de a kedvezőtlen széljárás miatt kelet felé sodródott, majd december 13-án meglátta egy déli sziget északnyugati partvonalát, ő volt az első európai, aki eljutott Új-Zélandig. Kilenc napig hajózott tovább keletre abban a hitben, hogy az újonnan felfedezett földterület az argentin Staaten sziget nyúlványa, ezért nem is adott neki új nevet. (Az Új-Zéland nevet később Zeeland holland tartományra utalva kezdték használni.) Amikor megállt, hogy feltöltse vízkészleteit, az ott élő őslakosok, a földjeiket védő maorik rátámadtak embereire, és négy tengerészt megöltek. Ezért nevezte el Tasman a Gyilkosok öblének a ma Arany-öbölként ismert partszakaszt. A holland felfedező jelképesen holland birtokba vette a területet, majd a kellemetlen élmények után továbbhajózott. A kapitány megbízója, a Holland Kelet-indiai Társaság értéktelennek minősítette a szigeteket, ahová európaiak újabb bő évszázadig vissza sem tértek.

1769-ben az angol James Cook a szigeteket körbehajózta és feltérképezte, és további két expedíciót vezetett ide 1779-ben bekövetkezett haláláig. Útjai felkeltették Nagy-Britannia érdeklődését a szigetek iránt, amelyekre az első ausztráliai brit kormányzó megbízatása a 18. század végén névlegesen már kiterjedt, és 1832-ben kinevezték az első ügyvivőt is. Ausztráliához hasonlóan fegyenctelepek, majd később fóka- és bálnavadászok telepei működtek a szigeteken, ahol gyakoriak voltak a bennszülöttek és a bevándorlók közötti összecsapások. Az 1837-ben alakult, a gyarmatosítást célul kitűző Új-Zéland Társaság sorra kaparintotta meg a maorik földjeit. (A mintegy ezer éve ott élő őslakosoknak több mint 150 évet kellett várniuk, hogy az 1990-es évek második felében megkezdődjön kárpótlásuk elveszett javaikért.)

Új-Zélandot 1840. február 6-án (nemzeti ünnep) a mai Auckland közelében fekvő Waitangiban brit koronagyarmattá nyilvánították, az erről szóló szerződést a brit fennhatóság elfogadtatására kinevezett William Hobson alkormányzó és 540 maori főnök néhány nap alatt szövegezte meg angol és maori nyelven. A dokumentum három pontból állt: elismerte a brit király uralmát Új-Zélandon; a maori főnökök jogát földjeikhez, de kikötötte, hogy azokat csak a brit koronának adhatják el; végül egyenlő jogokat biztosított a briteknek és a maoriknak. A szerződést ugyan nem tartották be, mégis ezt tekintik Új-Zéland alapító dokumentumának.

Az addig az ausztráliai Új-Dél-Wales részének számító Új-Zélandot 1841-ben nyilvánították külön gyarmattá, saját kormányzatát 1852-ben állították fel. Egy év múlva nyerte el önkormányzatát, parlamentje a következő évben ült össze először. A főváros az északi sziget északi csücskén fekvő Auckland helyett 1865-ben lett a sziget legdélibb pontján található Wellington.

Új-Zéland 1907-ben lett domínium, a Brit Birodalom önkormányzattal rendelkező állama, majd 1931-ben a Westminsteri Statútum értelmében elnyerte törvényhozási önállóságát. 1947. november 25-én pedig a Brit Nemzetközösségen belül szuverén állam lett.

MTI

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá az első hónapban 390 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

 

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.