A tavalyi bicentenárium alkalmából új aspektusokból is feltárták rövid életét, például arról is szó esett, milyen volt mint közember, és melyek voltak a kedvenc ételei, italai?
Mindenki többnyire azokat az ételeket, süteményeket szereti a legjobban, amelyeket gyermekként megszokott. Petőfi Sándor kisgyermekként bizonyára az édesanyja, Hrúz Mária által készített, egyszerű – hol szlovák, hol magyaros - fogások ízvilágát kedvelte.
Kedvelte a kukoricagombócot és a pogácsát
Állítólag amikor katona volt, maga is főzött közlegénytársai számára, amint azt az Úti jegyzetekben állítja. Kénytelenek voltak persze a katonák – mint mindig - a legolcsóbb alapanyagot használni, például a kukoricadarát, amiből számtalan étel készült akkoriban.
Fotó: Illusztráció: MTI archívum
A sok közül az egyik: kis gombócokat formáztak belőle, amelyeket kifőztek rántott levesbe betétnek, vagy a kihűlt puliszkából szaggatott gombócokat mákba, morzsába forgatták. Petőfi állítólag szerette a töpörtyűs pogácsát is.
Évtizedekig senkinek nem jutott eszébe, hogy március 15.-nek kulináris vonatkozásai is lehetnek.
Ám az ezredforduló táján már fontos dolgunkká vált – a hirtelen jólétben - a magasabb szintű gasztronómia. Az is megesett néhány étteremben, hogy a reformkor szellemét megidéző történelmi lakomákkal várták a vendégeket.
Mézes szilvapálinka és élesre töltött libanyak
Az 1848-as eredeti helyszínen, a Pilvaxban egy 1830-as szakácskönyv receptjei alapján állították össze a 12 fogásos ünnepi menüt, amelyet március 15-én - stílusosan - 1.848 forintért árusítottak. (No, nem tavaly.)
Szellemes volt az ital- és étlap is: a mézes szilvapálinkát a forradalmi kedv erősítésére melegen kínálták. Az élesre töltött libanyak meg – eme étlapritkaság szerint - úgy csúszik le az ember torkán, ahogy a huszárkard rendet vágott az ellenség soraiban.
Obsitként egy sarokház
A markotányos nemcsak né lehet, hanem burgonyagolyó is, pörcös káposztahalmon tálalva.
Miután szó szerint átrágtuk magunkat a főköveteléseken, azaz a fő fogásokon, következtek az utókövetelések, a desszertek.
Mint például „Obsitként egy kis sarokház az öregkor megédesítésére. Jegeczedett dióhab a kulináris csatában hevült gyomor megnyugtatására”, ezután Pilvax Károly perkelt kávéja zárta a sort.
Milyen a brunch, ha márciusi?
Néhány évvel ezelőtt több vidéki szálloda is „forradalmi” ajánlattal várta a vendégeket. A röjtökmuzsaji Szidónia kastélyhotelben volt idő, amikor minden hónapban más-más kor konyhaművészetét idézték meg, március természetesen a reformkor és a biedermeier jegyében zajlott. A vadkacsalével és miskulantzia salátával kezdődő menüsort citromos jeges, hűsítő szorbet szakította meg, mielőtt a malachús székfűs borsos lében asztalra került volna.
De a még nem külföldi tulajdonban lévő, elegáns budapesti szállodaláncokban is megünnepelték régebben - kulináris attrakciókkal - március idusát. A budapesti Hiltonban az akkori séf, Juhász István a reformkor szakácskönyveiben kutakodott, mielőtt a számos gyerekprogrammal és más meglepetésekkel tarkított „forradalmi brunch-re” invitálta volna a vendégeket.
Az a bizonyos fűszeres kávélikőr
Egyértelmű utalás történt a hajdani szaklapokban arra, hogy a márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor is, a forradalom kirobbantása előtt a Pilvax Kávéházban kávélikőrt fogyasztottak. Kiskőrösön elkészítették tehát ennek a költő nevével fémjelzett változatát, és a likőr felhasználásával Soltvadkerten egy csodálatos ízvilágú süteményt álmodtak meg – adta hírül anno egy vidéki sajtóorgánum.
Fotó: Fotó: Kunsági - Szesz Szeszipari Zrt.
A korabeli feljegyzések szerint Petőfi Sándor előszeretettel fogyasztotta az úgynevezett fűszeres mokkakávét, amelyet ánizs és fahéj, valamint kávélikőr bolondított meg. Ennek a hagyományőrző, de a mai emberek szájíze szerint készült változatát dobta piacra pár éve a kiskőrösi Kunság -Szesz Szeszipari Zrt. A Pilvax névre keresztelt ital 33 százalékos alkoholtartalmával és kávés ízvilágával kuriózum volt, nem tudom, lehet-e kapni még.
Iskola lett, utca és színház
A Petőfi 200 Emlékévre alkotott süteményt is ezzel az itallal ízesítették, amely hamar az édesszájúak egyik nagy kedvence lett.
Sokszor bele sem gondolunk, de elképesztő, hogy ez a több mint 200 éve született zseni ma is az életünk része, Budapesten és vidéken egyaránt. Petőfi nevét ma számos település, utca, intézmény, iskola, múzeum és színház viseli.
Sőt, „meg kellett érnie” azt is, hogy brand legyen, legalábbis így fogalmazott akkor egy Bács-Kiskun Megyei közlemény, mely szerint „a Talpra Magyar! Program céljai között van a nemzettudat, a magyar összetartozás és a Bács-Kiskun megyei identitás, valamint a közép-európai együttműködés erősítése, a magyar hős példaképének kialakítása, a Petőfi brand létrehozása és az emlékéven átívelő, maradandó beruházások létrehozása.”
A Pilvax mindenekelőtt
Bár a költőhöz fűződő legendák már életében szárnyra keltek, hogy aztán később megcáfolják azokat – minthogy állítólag sosem szavalta el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dalt.
De az biztos, hogy ha Petőfi, akkor Pilvax. A Pilvax elődjét Privorsky Ferenc kávés alapította Café Renaissance néven az akkori Úri utcában (Herrengasse, ma: Petőfi Sándor utca) 1838-ban. Nevét későbbi tulajdonosáról, Pilvax (eredetileg Pillwax) Károlyról kapta, aki az 1840-es években működtette a kávéházat a pesti Belvárosban.
Forradalmi Csarnoknak is nevezték
A kávéház a reformkor vége felé a radikális értelmiség és különösen a fiatalok törzshelyévé vált. Itt alakult meg, és működött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevű asztaltársaság, amelynek tagjai között volt Petőfi Sándor is. A fiatal költő 1844-től rendszeresen itt reggelizett. A kávéházat 1848. március 15. és 1848 augusztusa között Forradalmi Csarnoknak nevezték.
A szabadságharc bukása után az utca nevéről Café Herrengasse lett a kávéház neve; 1867 és 1895 között a Schőja Kávéház nevet viseltek Az utca neve többször változott: 1874-től Koronaherceg utca, 1923-ban Petőfi Sándor utca lett. Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozatává vált, ám az 1920-as években nem messze, a mai helyén nyílt meg a Pilvax Kávéház.
Tudja, milyen íze van a Petőfi-szeletnek?
A költő nevét nemcsak utcák, terek, múzeumok, de szállodák és cukrászdák is őrizték és őrzik. Ma is furcsa érzés például Vácott, az előtt a ház előtt elsétálni, ahol valaha a költő lakott. Rövid életében bizonyára eszébe sem jutott, hogy valaha süteményt fognak róla elnevezni. (Ahogy Kossuthnak sem.)
Pedig – és ez érdekes – Petőfi-szelet létezik édes és sós változatban is.
Az édesre jó példa a veszprémi Petőfi Színház 2019-es jótékonysági akciója, amikor a költő által ihletett süteményt árusították, jótékony célra. Vajon ízlett volna neki?
A sós változat becsapós: hogy milyen, mindnyájan megtudhatjuk, ha fellapozunk néhány szakácskönyvet. Ez voltaképp jóféle magyaros rostélyost takar, amit néhol lángossal kínálnak.
