Az első világháború előtti idők egyik legnépszerűbb szórakozóhelye volt a Royal Orfeum. A Keleti Hermann és Fodor Oszkár által 1908-ban alapított Erzsébet körúti műintézmény történelme során sok kézen ment keresztül: 1910-ben például Braun Sándor, a Nap című napilap gazdája vette át, aki Föld Auréllal társulva végül csődbe jutott.
Kézről-kézre
Ezután Bálint Dezső, a hajdani Népszínház ruhatárának bérletéből milliomossá vált üzletember került birtokon belülre. Az orfeum rendezője Mérei Adolf volt, aki - Bálint egyetértésével találkozva - a legfelkapottabb külföldi sztárokat szerződtette: így járt nálunk Max Linder és Vera Violetta is.
Ugyanakkor Bálint gyógyíthatatlan betegsége miatt egyre kevesebbet tudott törődni a bolttal: végül a súlyos ekcéma miatti bánatában öngyilkos lett.
Utódja Zerkovitz Béla, az ismert zeneszerző, majd Tarján Vilmos lett. Utóbbi férfiú a korábbi gyakorlathoz híven ugyancsak a külhoni hírességek csábításával vélte megtalálni a kiutat - ám számítása nem vált be.
Az egyetlen sikert Kutassy Lajos, a nagyterem nézőterét bérlő vendéglős tudta felmutatni: a pompás konyhával bíró intézménynek hamar híre ment, s a vendégek így inkább enni jöttek ide, mint nézelődni.
A bolt egyébként másnak is megtetszett, így egy új jelentkező, bizonyos Neiger Ferenc Kutassy három százalékára ráígérve másfél év alatt kitúrta az ötletgazdát.
Botrány!
Tarján hamar bedobta a törülközőt - a bolt így ismét Zerkovitz birtokába került. Az üzlet elég nyögvenyelősen ment - az egyedüli anyagi sikernek talán Josephine Baker 1928-as vendégszereplése bizonyult.
A jelentős hasznot hajtó fellépés felett talán elsiklottak volna a kortársak, ha néhány forrófejű parlamenti képviselő, s nyomában számos napilap nem kezd tiltakozni az erkölcstelennek ítélt műsor ellen.
Az akkori belügyminiszter, Scitovszky Béla úgy határozott, csak akkor engedélyezi a revüt, ha azt előzetesen egy hatósági személyekből álló bizottság megtekintheti.
A próbát maga Zerkovitz vezényelte: amikor Josephine Baker egy szál banánszoknyában az Az én babám egy fekete nő című kuplé dallamára előtáncolt az egzotikus tájakat ábrázoló díszletek mögül, a bizottság egy csapásra beleszeretett.
A neves előadóművész kereken egy hónapig vendégeskedett Budapesten - s ez igen jó bevételt biztosított a Royal Orfeumnak.
Jardin de Paris
A múltkori számban említett Wabits Lujza - akit, miközben társát elvitte a rendőrség, egy templom védnöknőjének akartak megnyerni Németországban - eredetileg virágáruleányként kezdte.
A hölgy kiváló üzleti érzékkel bírhatott, mert 1899-ben kibérelte az Ősbudavára nevű szórakozóhely pezsgőcsarnokát. Az itt szerzett pénzből 1907-ben megalakította a Jardin de Paris nevű mulatót a Városligetben, a Hermina és az Erzsébet Királyné út sarkán.
A bolt első rangú befektetésnek bizonyult: az árnyas fák alatt álló asztalok mindig tele voltak, sőt, hétvégén csak előrefoglalással lehetett szabad helyhez jutni. Hétfőtől-péntekig a városi aranyifjúság, szombat és vasárnap pedig az előkelőbb osztályok tagjai telepedtek a kényelmes székekre.
Hétköznap száz-százhúsz, szombaton olykor háromszáz-háromszázötven üveg pezsgő is gazdára talált - pedig ekkoriban a francia nedű palackját tizennyolc-huszonkettő, míg a magyarét tíz-tizenkét koronáért kínálták.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
