Az iráni zöld forradalom – mely egyébként elbukott – vagy a mostani egyiptomi események, de akár Barack Obama 2008-as kampánya mind-mind a közösségi médiáról szóltak. A közösségi médiának köszönhetően egyre gyorsabban, egyre többféle információt tudunk elérni a távolban zajló eseményekről, legyen szó forradalomról vagy éppen földrengésről. A twitter és a Facebook fetisizálása azonban talán inkább csak a nyugati technológiák felszabadító hatásának álma. Az egykori gyarmatosító nyugati világ szeretné, ha a felszabadulás is tőlük érkezne az egykori gyarmatokra, vagy ha még mindig a nyugati technológiák határoznák meg a világ társadalmait. Az sem mellékes, hogy a webes tiltakozáshoz sokkal könnyebb távolról csatlakozni, a szabadság messzi barátai rendkívül egyszerűen érezhetik azt, hogy ők is a forradalom részesei, és ehhez még a szobájukból sem kell kimozdulniuk.
Ugyanakkor érdemes észrevenni, hogy a közösségi média használata ellenére elbukott az iráni forradalom, sőt annak hangadóit könnyebben utol tudta érni a rendszer bosszúja. Egyiptom esetében nemes egyszerűséggel lekapcsolták az országot az internetről, amikor azt túlságosan károsnak találták az ország vezetői. A sokat dicsért netes Obama-kampány 2008-ban egy demoralizálódott és a válság okozóinak gondolt republikánus tábor ellen győzött. Azt azért jegyezzük meg, hogy ha a közösségi média tényleg mindent eldöntő csodafegyver lenne, akkor Obama ellenfele nem John McCain, hanem Ron Paul lett volna.
A szabadság terjesztője szerepében szívesen tetszelgő nyugati vállalatok szó nélkül hajlandóak oldalaikat cenzúrának alávetni, ha ez szükséges mondjuk a kínai piacra lépéshez, és valószínűleg a net egyiptomi lekapcsolása miatt aggodó cégek sem a forradalmat, hanem saját felhasználóikat és bevételeiket féltik.
Tény, hogy a diktatórikus rezsimek nem szeretik a szabad, korlátozástól mentes internetet és a hozzá kapcsolódó szabad információáramlást, ám ha jobban megnézzük ugyanez elmondható a „szabad világról” is, elég, ha a wikileaksre vagy a piratebayre gondolunk. Az internet kapcsán létrejövő kalózpártok és a szabad szoftver mozgalom naiv idealizmusa, esetleg az információ szabadságát célul tűző wikileaks csupán marginális szereplői maradhatnak a politikának.
Végső soron ezek az eszközök használhatóak társadalmi mozgalmak szervezésére, de az államok kezébe is új kontrollt adhatnak ezen mozgalmak ellen. Az internet annyira forradalmi, mint a nyugati világ egy korábbi, szintén forradalmiként reklámozott kulturális exportcikke, a rock and roll.
Kosztolányi Bálint
mfor.hu
