Igaz, Magyarországon a vonatkozó jogszabályok is igen gyenge lábakon állnak, így nem csoda, ha a munkáltatók sem befogadóak. Nyugat-Európával ellentétben itthon még általános közöny jellemzi az egész társadalmat, mutatott rá Bernáthné Székely Julianna, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) foglalkoztatási szakértője.
Miután a munkaképes korú lakosság részaránya csökken Magyarországon, az Unió más országaihoz hasonlóan, kiemelt jelentőségű, hogy a foglalkoztatottak – ezen belül a tartósan akadályozott emberek – munkaerő-piaci esélyei javuljanak. Ezt a döntéshozók a foglalkoztatási rehabilitáció révén szeretnék elérni. Így fontos lenne az állam, a képviselők, a munkaadók, munkavállalók, valamint a civil oldal folyamatos, kölcsönös partneri együttműködése, hatékonyabb párbeszéde.
A szociális ellátás nem elég
A tartósan akadályozott emberek ugyanis olyan hátrányokkal élnek, amelyek erősen befolyásolják munkavállalási esélyeiket. Az egyik ilyen hátrány, hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak tartósan akadályozott embereket.
Holott a húsznál több főt foglalkoztató magánvállalkozóknak a foglalkoztatási törvény előírja, hogy a létszám öt százalékáig megváltozott munkaképességű dolgozót kell alkalmazniuk.
A kötelezettséget nem teljesítő munkáltatók rehabilitációs hozzájárulást fizetnek - ám ennek alacsony szintje a munkáltatókat inkább a büntetés kifizetésére, s nem a foglalkoztatásra ösztönzi. Ezzel a minisztérium is tisztában van, és tervezi a büntetés emelését, ám ők sem hisznek ennek hatásosságában. Ennek ékes példája, hogy a köztisztviselőket foglalkoztató munkaadóknál sem tapasztalható szinte semmilyen érdeklődés a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására.
Pedig a minisztérium nemcsak mint „egyszerű” munkaadó jelenhetne meg a foglalkoztatásban, hanem úgy is, mint normaadó intézmények is a társadalom számára, véli Bernáthné Székely Julianna.
Hiszen a munkalehetőség a fogyatékos emberek számára nem csupán jövedelmet, hanem társadalmi megbecsülést, jobb életminőséget is jelent, tekintve, hogy a szociális ellátások megélhetést nem biztosítanak.
Pozitív példát mutat be viszont a budai négycsillagos Hotel Panda, ahol a munkavállalók 90 százaléka megváltozott munkaképességű dolgozó, de az IBM, a T-mobil, a Tesco, a Baumax, a Szerencsejáték Rt, valamint a CIB és néhány benzinkút is alkalmaz tartósan akadályozott embereket.
A legtöbb multinacionális vállalat azonban kínosan ügyel a maximum 5 százalékos küszöbre, és a büntetéseket is játszva kifizeti.
Pedig a fogyatékos emberek sokféle munkakörre alkalmasak: Call-center, pénztáros, recepció, porta, levélbontás, egészségcentrum, informatika, tanácsadás és nyelvi területen. Felmérések szerint az átlagnál elkötelezettebbek, megbízhatóbbak, lojálisabbak a céghez. Alkalmazásuk semmiféle hátránnyal nem jár, sőt, hatásukra a munkahelyi légkör javul, s ami nem elhanyagolható szempont: javul a cég külső és belső megítélése.
Vas megyében szintén egyre több olyan vállalkozás van, amely megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat valamilyen betanított munkára. Elhelyezkedésüket most egy újabb program segíti: a Regionális Szociális Forrásközpont 28 főnek szervez képzést, amely novemberben indul. Olyanok jelentkezését várják elsősorban, akik jelenleg munkanélküliek és alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek.
A megváltozott munkaképességű jelentkezők közül 10 férfi könnyűgépkezelői, 12 nő pedig takarító szakmát szerezhet. A képzés ingyenes, a résztvevők megélhetési támogatást és útiköltség-térítést is kapnak. A férfiak 320, a nőknek 300 órás tanfolyamot szerveznek, amely főleg gyakorlati foglalkozásból áll majd. A targonca kezelését például egy szombathelyi munkáltatónál tanulják meg a résztvevők, és a takarítóképzésre is találtak partnert a szervezők.
„Nem az elvesztett képességek, hanem a megmaradt kompetenciák, a belső-, szakmai értékek a lényegesek” – hangsúlyozta Bernáthné Székely Julianna. A rehabilitációban a munkaügyi központ is segít a törvény értelmében mentorok közreműködésével is. Az átképzés szintén hasznos lehet.
Azoknak a civil szervezeteknek is szerepük lehet, akik befogadó munkahelyeket tudnának találni, amennyiben az állam segíti őket, nem csupán támogatással, hanem jogszabályokkal is, amiket a megalkotásuk után be is kellene tartani, tartatni. Egyelőre azonban csak elvonások vannak. Szintén a foglalkoztatást segítené elő, ha a kellően nyitott munkáltatókat adó- vagy járulékkedvezménnyel illetné az állam.
Ami pedig az akadálymentesítést illeti, az nem csupán pénz, hanem sokszor inkább csak hajlandóság, egy kis odafigyelés, szemlélet kérdése.
Példát vehetnénk Németországról, valamint a skandináv államokról, ahol az állam hátránykompenzációt nyújt a fogyatékossággal élő személyeknek, illetve Ausztriáról, ahol különleges felmondási védelem illeti a tartósan akadályozott munkavállalókat, tette hozzá a foglalkoztatási szakértő.
