A betegség oka az, hogy habár a növekedés, és a növekedési kilátások gyengék, ám a jegybankok beavatkozása miatt úgy tűnik, hogy a legrosszabb forgatókönyvek egyelőre mennek a szemetesbe (persze lehet, hogy később még ki kell majd kukázni), tehát nincs összeomlás, ennek lehet örülni. Ugyanakkor növekedés sem nagyon lesz, mert az európai megszorítások folytatódnak, ami továbbra is ólomsúlyként nehezedik a gazdaságokra. Ebből következik, hogy a piacok hol annak örülnek, hogy a legrosszabb veszélye elmúlt, hol attól tartanak, hogy nem lesz növekedés.
Én úgy látom, hogy a következő időszakot két trend alakítja továbbra is: a központi országokban rendkívül alacsony, nullaközeli, reálértékben egyértelműen negatív kamatszintjei és a stimulusok hatására igen jelentős a hozaméhség, másodsorban viszont semmiféle profitnövekedés jelei nem látszanak. Ez azt jelenti, hogy a ciklikus részvények nem túl jók, az alulárazott bankrészvények emelkedése emiatt zajlik, és ebben a környezetben klasszikusan a magas hozamú, kockázatos kötvényeket szokták kedvelni. Ennek köszönhető, hogy a magyar állampapírokat is viszik mint a cukrot, hiszen a világban mi vagyunk a "high-yield" piac egyik kiemelkedő szereplője.
A QE-bejelentések és az ESM elindulása okozta eufória után szerintem a növekedés hiánya miatti aggodalmak fognak következni: ez egyértelműen negatív az árupiacokra (olaj, fémek), és ki fog derülni, hogy sajnos az ECB strukturálisan semmit nem oldott meg, a periféria-országok szenvedése egyelőre tovább folyik...
