A héten a fuvarozók tiltakoznak, és nem akarnak behajtási díjat fizetni, egy, amúgy a környezetszennyezés miatt teljesen joggal elvárható díjat. Teljesen megértem és elfogadom az álláspontjukat. Ha ebben az országban senki nem akar semmiért fizetni, akkor mégis, miért pont ők legyenek azok, akik beadnak a közösbe. Aki fuvarozni akar, szívesen az sem fizet, a benzin és a gázolaj ára az egekben, miért pont őket szivatják. Az mégsem járja, hogy ők ezért fizessenek. És ne mutogassunk már nyugati példákat, hogy ez máshol is így van, sőt!
Már csak azért se, mert azokban az országokban az emberek másképp viszonyulnak bizonyos kérdésekhez. Kultúrkörtől függően sok helyen elfogadják azt, hogy van egy relatív kicsi államapparátus, korlátozott újraelosztás, és a legrászorultabbakon kívül mindenki annyit fogyaszt még az olyan közjavaknak tekintett szükségletekből is, mint az oktatás, meg az egészségügy, amennyit meg tud fizetni. Máshol ebbe nem mentek bele az emberek, ám tudatos adófizetőként elvárják azt, hogy azért cserébe színvonalas szolgáltatásokat kapjanak.
Bezzeg nálunk, sikerült megtalálni a harmadik utas megoldást! Magyarországon kevesen fizetnek viszonylag sok adót (csak a szemléltetés kedvéért: a hozzávetőleg 4 millió adózó 35 százalékának az adóalapja a minimálbér vagy az alatt van, ami azt jelenti, hogy ők nem fizetnek szja-t). Természetesen a másik oldalnak az érvei is ülnek, hogy a hazai terhek mellett nem lehet legálisan, versenyképesen működni.
Mindebből világosan következik, hogy változásra lenne szükség, hiszen innen csak lefele tudunk csúszni. Mert a cégek vagy csomagolnak és elmennek, vagy csalnak, vagy megmakacsolják magukat és - mint a fuvarozók - azt mondják, nem fizetünk.
Hogy mi lenne a megoldás? Ha már populizmus, akkor a nagyszerű politikusaink teljesítményét is így kellene elismerni, vagyis nekik se fizessünk...
Király Béla
