Az elmúlt század első évének júniusában egy ismert újságíró tért be a mai Erzsébet tér sarkán álló hajdani lakberendezési áruházba. A lelkes szőnyegbarát tollforgató a talp alá valók között válogatva óriási megdöbbenésére egy értékes, kézi csomózású perzsaszőnyegre bukkant. Ámulata tovább nőtt, amikor a közelben álló eladótól megtudta, hogy a kérdéses darab ára messze elmarad annak valódi értékétől.
Áron alul
A becsületes publicista tévedésre gyanakodván úgy vélte, nem ártana személyesen felkeresnie az áruház igazgatóját, kinek felvilágosítással szolgálna a szőnyeg becséről, illetve ennek megfelelő árszabásáról. Ebbéli véleményét megosztotta az eladóval, ám az legnagyobb megrökönyödésére azt állította, hogy a cédulán szereplő összeg az igazgató személyes utasítására került oda.
Elmondásából kiderült, hogy az adott árucikket egy nagyobb, s már elvámolt szállítmányban találták, s mivel nem akartak e véletlen, egészen pontosan annak korrigálása miatt gondot venni a nyakukba, hát úgy döntöttek, a többi darabhoz hasonló áron kínálják eladásra az értékes szőnyeget.
Az újságíró természetesen megvásárolta a darabot, majd az egyik fővárosi lapban - a név elhagyása mellett, ám az áruházat mégis könnyedén beazonosíthatóan - megírta az esetet.
Már-már úgy tűnt, a kis cikk különösebb feltűnés nélkül merül el a hasonló publicisztikai művek tengerében, amikor váratlanul beütött a krach. Történt, hogy az alig száz méterre lévő nagyáruház vezetője kezébe került az újság, aki rövid gondolkodás után úgy döntött, vámcsalásért bepereli a konkurenciát.
Szándékáról értesítette az inkriminált áruház igazgatóját, ám egyben azt is hozzátette, egy "szerény" összegért hajlandó eltekinteni a "biztos sikert ígérő" pertől. A megtámadott fél azonban dolgozóival kidobatta irodájából az "aljas csirkefogót". A vérig sértett vezér természetesen nem sokat teketóriázott.
Salamoni döntés
Az ügy érdekességét fokozta, hogy a per során a támadó fél az ismert publicistát idéztette be tanúnak, aki már csak cikke miatt sem térhetett ki a "felkérés" elől. A konkurencia nyerési esélyeit növelte, hogy a per során kiderült, nem egyedi esetről volt szó - azaz a vámszervek már többször is tévedtek.
A neves újságíró a taláros testület előtt elismerte a beszerzés tényét, s azt sem hallgatta el, hogy tisztában volt a vásárolt szőnyeg "múltjával". A tárgyalásra meghívott szakértő úgy vélte, a kérdéses árucikk valós értéke tízszerese lehet az eladási árnak, így annak megszerzője roppant előnyös üzletet kötött.
A szakma nagy érdeklődése mellett lezajlott tárgyalás végül salamoni ítélettel zárult. A bíróság döntése szerint az áruház ugyan hibát követett el azzal, hogy nem értesítette utólag a vámszerveket a tévedésről, ám mivel az esetet nem használta ki, így a nyerészkedés vádja nem merülhet fel ellene.
Az államháztartást ért kárt pedig nem ítélte olyan jelentősnek a taláros testület, mely miatt büntetést kellene kirónia a cégre. Ugyanakkor átiratban hívta fel a vámszervek figyelmét az esetre, megkérve őket, hogy a jövőben alaposabban nézzék át az elvámolandó árucikkeket…
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
