"Végiggondolatlanul költjük az Unió pénzét a környezetvédelmi projektekre. Ha az egyik falunak van szennyvíztelepe, a másik is szeretne. Pedig költséghatékonyabb lehetne, ha hosszú nyomócsővel csatlakoznának rá a szomszédos faluéra" - mondta Reiniger Róbert azon a beszélgetésen, amely a környezetvédelem és a gazdaság érdekei közti egyensúly megteremtésének lehetőségeit járta körbe. A szakértő azt is nehezményezi, hogy kevés szó esik az igénybevételi díjakról, holott a lakosságnak kell megfizetnie a szolgáltatásokat.
Fejletlen a jogi szabályozásKöltség-haszon elemzésekre és összehangoltabb munkára lenne szükség, hogy valóban ott és olyan környezetvédelmi projektek valósuljanak meg, amelyek nemcsak szükségesek, de gazdaságilag is alátámaszthatók. Az igazgató szerint uniós csatlakozásunk ugyan mérföldkőnek számított, ám még mindig jelentős a feszültség a gazdaság és a környezetvédelem érdekei közt.
Az egyik legfontosabb ok, hogy míg az EU "régi" tagállamai mintegy 30 év alatt érték el a jelenlegi jogi szabályozást - amely képes kikényszeríteni, hogy megvalósuljon az élhetőbb környezet -, addig (némi túlzással) minderre 30 hónapjuk volt a 2004-ben csatlakozottaknak. "Előny, hogy az út már be van járatva, ennek ellenére Magyarországnak a svájci szint elérése 30 évbe telhet" - nyilatkozta lapunknak Reiniger Róbert.
A szakmai egyeztetés hiánya, a jogszabályi hézagok és a köztük lévő diszharmónia is nehezítik az egyensúly kialakulását. Egy 2006-ban született miniszteri rendelet szerint például "mérlegelés nélkül" fel kell számolni azokat a hulladéklerakókat, amelyek felszín alatti vízzel érintkeznek.
Azt viszont a jogalkotók valószínűleg nem gondolták végig, hogy hova kerüljön a szemét, ha valóban fel is számolnák az érintett 16 százalékot.
Egyezkedés a hatósággal
Nagy kérdés, mit tegyen a hatóság ilyen esetben: nézze el a szennyezést még néhány évig gazdasági érdekekre hivatkozva, vagy zárassa be a gyárat?
Reiniger szerint ilyen esetekre nyújthatna megoldást a hatósági szerződés megkötése. Ugyan sokan a korrupció melegágyának tartják e formát, a szakértő úgy gondolja, ennél transzparensebb megoldás nem létezik. Szerződés szabályozza mindkét fél vállalásait, a működés feltételekhez kötött, s azok nem teljesülése esetén szankciókra van lehetőség.
Sokat segíthetne a cégeknek a környezetvédelmi céltartalék képzése is, ám ennek jogi keretei nincsenek megteremtve. "Jelenleg csak akkor lehet céltartalékot képezni, ha erre a hatóság kötelezi a vállalatot" - nyilatkozta az igazgató. Pedig jobb lenne, ha a cégek engedmények fejében nyereségük egy részét félretennék a környezet megóvására.
A jogszabályi hiányosságok mellett a hatóság munkájának racionalizálására is szükség lenne. Mivel a létszámuk a jövőben nem fog nőni, akkreditált szakértők láthatnák el a munka egy részét. Az engedélyek szakvéleményezésének többletköltségét a kérelmezőktől beszedett hatósági díjakból lehetne fedezni. Reiniger szerint gyorsulnának az eljárások, és remélhetőleg a minőség is javulna.
Istvánko Viktória
