A rendszer lényege, hogy KVM a termékdíjat továbbra is egy olyan zöldadóként alkalmazná, amelyet az újrahasználati, illetve a hasznosítási kötelezettségek minimális szintjét nem teljesítő cégeknek kell megfizetniük. Amennyiben a vállalatok gondoskodnak termékeik újrahasználatáról és hulladékká vált termékeik kezeléséről egy termelésük arányában megszabott újrahasznosítási szint felett, akkor mentesülnek a termékdíj alól.
A különbség a jelenlegi és az új szabályok között a rendszer rugalmasságában van. Amíg most a termékdíjmentesség tétel egy része előírt újrahasználati szinthez van kötve, addig a jövőben ezt a kötelezettek túlteljesítéssel kiválthatják.
Választhatnak a cégek
A cégek a minimum szint felett kiválaszthatják a számukra gazdaságosabb megoldást. Ha a visszaváltás megteremtésére az infrastruktúra kiépítése túl drágának bizonyul, akkor dönthetnek úgy, hogy az újrahasználati kötelezettség helyett további újrahasznosítást vállalnak. Mindez a jelenleg önkéntesen alkalmazható betétdíjrendszer fenntartását jelenti - jelezte Dióssy László. Hozzátette, hogy a rugalmassá tett termékdíj-rendszer önmagában ösztönöz a visszaváltási, azaz a betétdíj-rendszerek jelenleginél szélesebb körű alkalmazására.
A kötelező betétdíj-rendszer bevezetésének korábbi gondolata azért fogalmazódott meg, mert még Persányi Miklós előző környezetvédelmi és vízügyi miniszter azt szorgalmazta. Szerinte ugyanis a hulladék-visszaváltás jelenlegi önkéntes formája nem működött az elvárt eredményességgel. A szaktárca tavaly még az Európában legszigorúbbnak tekinthető német betétdíj-rendszer elemzését is megvizsgálta.
Dióssy László közölte: az elmúlt fél évben lezajlott szakmai és társadalmi egyeztetés során kiderült, hogy a kötelező betétdíj a jelenleg rugalmatlan termékdíj-rendszerhez hasonlóan aránytalanul nagy infrastruktúrafejlesztés elé állítaná a cégeket.
