A szelektív hulladékgyűjtés sem kivétel: mi magyarok e téren is szeretjük magunkat a valóságosnál jobb színben feltüntetni a kutatók előtt. A begyűjtött szemétmennyiségből azonban kiderül, hogy nagyjából a lakosság harminc százaléka gyűjti szelektíven a hulladékot, ezzel szemben 52 százalék állítja ezt magáról.
Köztudott, hogy nálunk nehéz dolguk van a piackutatóknak, tekintve, hogy a lakosság meglehetősen nagy mértékben torzítja a valóságot, amikor fogyasztási szokásairól kérdezik. Minél szenzitívebb témáról van szó, annál inkább érvényesül ez a hatás. A szelektív hulladékgyűjtés pedig ebbe az érzékeny kategóriába esik, azaz sokan kezdik kínosnak érezni otthoni szemetesük tartalmát, így válaszaikban kissé szépítik a helyzetet. Persze első lépésnek ez sem rossz: az is valami, hogy a lakosság tisztában van azzal, fontos ez a kérdés.
Kifogások mindig vannak
Az elkülönített szemétgyűjtés lehetőségéről szinte mindenki (a lakosság 96 százaléka) tud, ehhez képest elég csekély a harminc százaléknyi gyakorló szelektív hulladékgyűjtő. A szándék megvan, hiszen a kérdést negligáló lakosok 64 százaléka örömmel gyűjtené szelektíven a hulladékot, ha lenne rá lehetősége. Ez némileg ellentmond annak, hogy a lehetőség - a "rásétálási távolságra" (200-500 méterre) található valamilyen szelektív gyűjtési alkalmatosság - ennél jóval több ember számára adott.
A sajtótájékoztatón egy kisfilmet is levetítettek a szervezők, melyben az "utca embere" számolt be szemétgyűjtési szokásairól. Többen említették az időhiányt, mint kifogást, másnak az okozott gondot, hogy még a szüleivel lakik, valakinek pedig épp elég gondja van enélkül is...
A kommunikációs szakemberek munkáját dicséri, hogy a lehetőségről és annak jelentőségéről szinte mindenki tud. Amin még csiszolni kellene, az a személetváltozás és a pontosabb ismeretek tudatosítása. A nemgyűjtők többségének nem is áll szándékában rászokni erre, 38 százalék viszont azért nem gyűjt, mert nincs meggyőződve arról, hogy az általa gondosan szétválogatott hulladékok nem egymás mellett végzik-e egy szeméttelepen. A válasz természetesen nem.
Amúgy tehetségesek vagyunk
Ugyan a 27 EU tagállam sorában a 20. helyen állunk – többek között Ciprust, Máltát, Romániát, Szlovákiát, Bulgáriát megelőzve –, és még nagyon sokat kell fejlődnünk ahhoz, hogy elérjük a svédországi vagy németországi szintet, ahol az emberek többsége, nem csak tud a szelektív hulladékgyűjtésről, de el is végzi azt, valamiben mégis élen járunk: mégpedig a gyűjtésminőségben.
Akik megteszik környezetük megóvása érdekében azt az apró "szívességet", hogy szelektálják a szemetet, azok nagyon precízen teszik ezt. Érdekes módon ők azok, akiknek kevésbé számít a gyűjtősziget és a lakásuk közti távolság növekedése, ellentétben a nemgyűjtőkkel, akiket már pár száz méter különbség is megviselne.
Sokan pedig kifejezetten akadályozzák a szelektív hulladékgyűjtést azzal, hogy a gyűjtőkonténereket és környéküket lomtalanító központnak nézik, és minden felesleges tárgyat oda cipelnek, majd ott hagynak. Ez a kis "dezinformáltság" a többi adófizetőnek tavaly 700 millió forintba került.
A felmérésben mindenki szelektív hulladékgyűjtőnek számított, aki akár csak egy kis lépést tett ezzel az eszközzel a környezet megóvása érdekében. Tehát ha úgy hangzott volna a kérdés, hányan gyűjtik teljes körűen szelektíven a szemetet, valószínűleg jóval kisebb szám jött volna ki.
Persze a kis lépés is számít, és haladunk is előre, egyértelműen nő az otthoni szemétválogatók és az ezzel kapcsolatos intézkedések, lehetőségek száma. De tény, van még hová fejlődnünk. Ahogy egy indián mondás tartja: a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön...
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
