Magyarország energiakoncepciójában nélkülözhetetlen a bioetanol előállítása és felhasználása, véli a Magyar Bioetanol Szövetség (MBSZ). Ezért is kezd felvilágosító kampányba a társaság, amely nehezményezi, hogy az utóbbi időben számos téves információ látott napvilágot bioetanol-ügyben, s az elmúlt években még slágertémának számító bioetanol egyebek között az olajtársaságok és az élelmiszeripari cégek ellenérdekeltsége miatt folyamatosan háttérbe kerül. Zsemberi László, a szövetség elnöke ígéretet tett, hogy honlapjukon minden olyan számadatot és prezentációt elérhetővé tesznek, amely a puszta tájékoztatást szolgálja még annak árán is, ha ez a bioetanolt rossz fényben tűntetné fel.
A félnapos konferencia előadói - akik egytől egyig az MBSZ tagjai voltak - nem gondolják, hogy az egyetlen és üdvözítő megoldás lenne az összes globális környezetvédelmi kihívásra a bioetanol-gyártás, azt viszont vallják, hogy jelenleg az egyik legjobb alternatíva lehetne. Előállításában pedig Magyarország vezető pozícióra törhetne, ha meg lenne hozzá a kellő akarat és szerepvállalás állami oldalról. Az MBSZ úgy véli, jelenleg hiányzik az egységes akarat, amelyet bioetanol-kérdés minisztériumokra (KvVM, FVM, GKM) szabdalása sem könnyít meg.
Rossz állami stratégia
Zsemberi László úgy véli, Magyarország megújuló energiastratégiájának bioetanolra vonatkozó állításai több ponton sem felelnek meg a valóságnak, így a levont következtetések és maga a stratégia sem helyes. Az elnök az Új Magyarország Fejlesztési Terv vonatkozó operatív programjait és akcióterveit, valamint a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia megváltoztatását is szükségesnek tartaná egy megfelelő bioetanol program kidoldogozásához.
A délelőtti előadásokon számos adat hangzott el hazánk bioetanol potenciáljára és a jelenlegi beruházásokra vonatkozóan. Az egyik legérdekesebb, hogy a szövetség mintegy 22 bejelentett bioetanol üzem létesítéséről tud Magyarországon, ám ezek közül egyetlen egynél sem indult meg a környezeti előtanulmány készítése, vagy az építési engedély kérvényezése, azaz gyakorlatilag csak a tervező asztalon léteznek az üzemek. A 22 "fantom" üzem mellett további 16 darab üzemről már konkrét információkkal is szolgált a szövetség. Ez utóbbiaknál elindult az engedélyezési eljárás, négy üzem megépült, sőt kettőben már folyik a termelés. Némileg tovább árnyalja a képet, hogy további két üzem esetében (Tiszaújváros, Fadd-Dombori) az elnök máris arról számolt be, hogy a beruházás mégsem fog megvalósulni, noha már megkezdődött az engedélyeztetés. Az MBSZ szerint 10 létesítmény összesen elegendő lenne Magyarországon, ám működtetésükhöz állami eltökéltségre, a kukoricatermesztés kiegyensúlyozottabbá tételére van szükség.
Szertefoszló álmok
A beruházási kedv lanyhulásának hátterében a gabonafélék árának emelkedése, a gabona iránti kereslet növekedése, illetve a szárazság áll. (Az elnök kifejtette, marginális az az uniós terület, ahol jelenleg bioetanol előállítására termelnének gabonát, az áremelkedés mögött jóval inkább az áll, ahogy megnőtt néhány ázsiai ország - Kína, India - gabonaigénye.) A jelenlegi etanolpiaci körülmények, illetve mezőgazdasági nyersanyagárak mellett lehetetlen a bankok és befektetők számára a projektek finanszírozása. A tervezett 800 ezer tonnás bioetanol termelési kapacitás kiépítése megvalósíthatatlan a kormány, illetve az Európai Unió támogatása nélkül - fejtette ki a vezető. Hozzátette: számításaik szerint a tonnánkénti 150 euró feletti kukoricaár mellett nem gazdaságos az etanol termelés.
Az MBSZ számos lépést vázolt fel, amelyek megtétele szükséges lenne egy jól működő bioetanol-ágazat beindításához. Ebben az állami ösztönzők (regisztrációs adó mérséklése, kedvezményes parkolás, bioüzemanyag alapú tömegközlekedés) legalább akkora szerepet kellene, hogy kapjanak, mint a mezőgazdasági oldal motiválása. Kérdéses persze, mennyire lehet motiválni egy olyan ágazatot a hatékonyabb termelésre, az öntözött területek nagyságának növelésére és a gépberuházásra, amely több évig az intervenciós felvásárlásra és a károk állami kompenzálására apellált.
Míg a 1970-80-as években kiegyensúlyozott kukoricatermelés (évi 6-8 millió tonna) volt jellemző hazánkra, addig a konszolidálódott tulajdonviszonyokkal mindez megváltozott. Az éves ingadozás jelenleg 4-8,5 millió tonna között van, s ugyan folyamatosan csökken a csapadék mennyisége és eloszlása is kedvezőtlenebb, az öntözött területek nagysága a harmadára csökkent a korábbi évtizedekhez képest. 2006-ban a szántóföldi megművelt terület alig több mint egy százalékát öntözték, az öntözési gépberuházás értéke pedig az elmúlt három évben mindössze egymillió euró volt.
Kaszab István, az MBSZ alapanyagellátó szekciójának elnöke arról beszélt, hogy Magyarországon 0,5 millió tonna kukoricával lehet fedezni azt az igényt, amely az európai uniós benzinbe keverési kötelezettségekből adódóan a bioetanol-termeléshez feltétlenül szükséges. Ehhez képest Magyarország 4 millió tonna kukoricát is képes lenne a bioetanol-termelés szolgálatába állítani anélkül, hogy az versenyhelyzetet teremtene az energetikai és az élelmiszercélú növénytermesztés között.
Istvánko Viktória
