Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára számos előnnyel bír a rugalmas munkarend használata. Magyarországon ugyanakkor messze nem olyan elterjedt, mint az OECD-ben, az éllovas államok körében. A gazdasági világszervezet adatai szerint nálunk a munkaadók 54 százaléka teszi lehetővé, hogy valamilyen rugalmas elem legyen a munkavállaló számára, míg az átlag 68 százalék. A felmérés szerint az éllovas államokban, így az észak-európai országokban viszont a 90 százalékot közelíti ez az arány.
Sokan persze legyintenek, hogy nem Finnországhoz, a dánokhoz, vagy a svédekhez kell magunkat mérni, hanem a visegrádi országokhoz. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az OECD rangsorát, akkor annyi vigaszunk lehet, hogy a lengyelek még nálunk is rosszabbul állnak. Jócskán előttünk van ugyanakkor mind Szlovákia, mind Csehország.
Az OECD kutatása szerint a magyar helyzet sem minden szempontból reménytelen. Viszonylag jó arányban vannak ugyanis azok is, akik tarthatnak szünnapokat (vagy legalább egy fél nap szünetet), és azok is, akik befolyásolni tudják a munka kezdésük és befejezésük időpontját. A probléma ott van, hogy míg a rugalmas foglalkoztatásban erős országoknál mindkét esetben mindkét szempontrendszer szerint van ráhatásuk a dolgozóknak a beosztásukra, addig nálunk általában csak az egyik lehetőségből választhatnak. Ha a részeredményeket nézzük, akkor az is üdvözlendő, hogy amelyik szervezet elérhetővé teszi a munkavállalóknak a rugalmas foglalkoztatás lehetőségét, azok viszonylag kevés munkakör esetén korlátozzák ennek a használatát, miközben nálunk előrébb tartó országokban csak a munkavállalók egy meghatározott köre veheti igénybe az ilyen típusú lehetőségeket.
A néhány biztató részeredmény ellenére a HR-es szakértők hosszú évek óta sürgetik a rugalmas foglalkoztatás erősebb elterjesztését. Ez ugyanis azokban az országokban, ahol széles körben alkalmazzák számos előnyt hozott. A munkáltatók nagy félelme, hogy ha a dolgozó nincs szem előtt, akkor nem is fog semmit csinálni hipotézis a gyakorlatban ugyanis réges-régen megdőlt, ezzel szemben az eredmények azt mutatják, hogy az ilyen foglalkoztatási forma hatékonyságnövekedéssel jár. Ráadásul a dolgozók nem csak gyorsabban végzik el a feladataikat, de kiegyensúlyozottabbak is, így egészségügyi előnyökkel jár, ha valaki rugalmas beosztásban dolgozik.
Persze a korlátozott hazai elterjedésben nem csak a munkaadók azon félelme okoz gondot, mely szerint a munkavállalók visszaélnek a helyzettel, és például távmunka esetében kevesebbet dolgoznak majd. A munkavállalók részéről is vannak, akik félnek az ilyen megoldásoktól. Ennek hátterében az áll, hogy a munkajog ugyan szabályozza kötetlen munkaidőben dolgozókra vonatkozó szabályokat, ám a munkavállalók egy része joggal vagy jogtalanul, de attól tart, hogy a rugalmas munkaidővel visszaél a főnök. Sokan félnek attól, hogy azt várják majd tőlük, hogy a megszokott 8 órával szemben 24 órás készenlétet és rendelkezésre állást biztosítsanak a munkaadójuknak. A Munka Törvénykönyve alapján kötetlen munkarend esetében is heti negyven óra az előírt. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a szabályok szerint a rugalmas munkaidő sem lehet kiszámíthatatlan. A munkaidő két részből áll: törzsidőből, amikor a munkahelyen kell tartózkodni, és peremidőből, amikor pedig a maradék munkaidőt a dolgozó rugalmasan oszthatja be. Ha pedig a munkaadó ezeken felül mégis rendelkezésre állást vár el, akkor az rendkívüli munkavégzésnek minősül, és a jogszabályok szerint kompenzálni kell.
mfor.hu
