Meglepetést keltett az OTP pénteken publikált negyedéves eredménye, önmagában az a tény meglepő, hogy a bank 4 milliárd forint konszolidált adózás utáni veszteséget könyvelt el, szemben az előző negyedév 103 milliárd forintos, és az egy évvel korábbi 73 milliárd forintos negyedéves nyereségével szemben. Az eredmény romlása mögött elsősorban a jelentős tartalékképzés áll. Mint az a bank jelentéséből kiderült, a kockázati költségek csaknem 92 milliárd forintot tettek ki, szemben az egy évvel korábbi 6, és előző negyedévi csaknem 25 milliárd forinttal. Az ehhez fűzött magyarázat szerint a járványhelyzet közvetlen negatív hatásai csak az időszak végétől jelentkeznek, így a 90 napnál régebben nem teljesítő hitelek aránya még kedvezően alakult. Ugyanakkor a hitelkockázati költségek az előző negyedévi hatszorosára emelkedtek.
Felmerül a kérdés, hogy ha a moratórium miatt nem kell a hiteleket törleszteni, akkor miért ilyen pesszimista az OTP, miért képzett ilyen hatalmas tartalékot. Vagy ők már tudnak valamit, amit a közvélemény még nem? Nos a válasz többrétű, egyrészt az OTP hagyományosan konzervatív bank, és a kockázatos helyzetekben rendre óvatos megközelítést alkalmaz. Ugyanakkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy a társaság nem csak a magyar piacon érdekelt, és a céltartalékok jelentős részét más országokban lévő kitettségei (így a bolgár, az orosz és az ukrán) miatt képezte.
Emellett egy kisebb összeget a hazai tevékenysége miatt is kellett neki, de úgy tűnik, most egy negatív szcenáriónak megfelelő tartalékolási megoldásról döntöttek. Ez, amellett, hogy a számviteli szabályok előírják számukra a céltartalékolást, biztosítja azt is, hogy ha mégsem alakulnak a dolgok olyan rosszul, akkor a "félretett" összegeket később felszabadítsák, ami a nyereséget növeli majd. Ha megnézzük a vállalati és a háztartási oldalon zajló folyamatokat, akkor azért nem alaptalan az óvatosság.
Mi lesz a vállalatokkal?
Nagyon sok olyan vállalat van, amely egy pillanat alatt a tönk szélére sodródott. A Via Credit március végén publikált adatai szerint a kisebb vállalatok igen jelentős hányada nem rendelkezik komoly tartalékkal. Több mint 30 ezer magyarországi, 10 főnél nagyobb vállalkozás adatait vizsgáltak meg válságállóság szempontjából. A legfontosabb mutató az volt, hogy a beszámoló adatai szerinti havi átlagos bérköltségekre (járulékkal együtt) hány havi fedezetet ad a cégek pénzeszközállománya. Azaz, bevétel és egyéb költség nélkül hány havi bért tudnak kifizetni a vállalatok, ha nincs más bevételük, de kiadásuk sem. Mindez persze azért elméleti érték, mert nem feltételezhető, hogy a cégeknek ne lenne egyéb felmerülő kiadása és bevétele, hitelkerete – a kritikus iparágat leszámítva, ahol ténylegesen előfordulhat a bevételek teljes elmaradása. A 30 ezer cégből kb. 13 ezer (43%-uk) az, melyeknek 3 hónapra elegendő a tartaléka.
Figyelmeztető szempont ugyanakkor, hogy a vizsgálat szerint a cégek negyedének alig egy hónapra elegendő a likviditása. Nem tudjuk, hogy a gyengébb likviditási helyzetű cégek mennyire vannak eladósodva, de feltételezhető, hogy a mostani visszaesés és kritikus ágazatokban tapasztalt nulla bevétel komoly csődhullámot hozhat. Már csak azért is, mert áprilisban nem csak az idegenforgalomban és a vendéglátóiparban érdekelt szolgáltató cégek, de még az ipari vállalatok is komoly visszaesést kellett, hogy elkönyveljenek.
Az említett kutatásban nem szereplő 10 fő alatti mikrovállalkozásoknál talán még szélsőségesebb szituációk alakulhattak ki, hiszen sok olyan kisvállalkozás van, amely bevételeinek a jelentős vagy akár teljes részét egy nála nagyobb vállalat beszállítójaként szerzi. Ha a megrendelőnek nehézségei támadnak, gyakori forgatókönyv, hogy az a beszállítókat is magával rántja. Tehát már az áprilisi kényszerpihenő is elindíthat egy negatív spirált, ami a korlátozások fenntartásáig lefele húzhatja a gazdaságot és a vállalatokat is.
Finanszírozási oldalról a járműbeszerzés is egy érdekes terület, hiszen a 2008-as válság után ezen a területen jelentős számú hitel bedőlését láthattuk. Itt most újra lehetnek meleg pillanatok, hiszen a kedvezőbbé váló adózási szabályok miatt a magánvásárlók egy része a tavalyi évben a családi vállalkozás számára operatív lízing révén jutott kocsihoz. Ráadásul itt megugró számokról beszélhetünk, hiszen a lízingszektor az utóbbi időben még rekordot rekordra halmozott. Ha a járművek finanszírozásával problémák adódnak, az már csak azért is gond a finanszírozást biztosító bankoknak, mert fedezetként egy olyan tárgy szerepel, amelynek értéke hónapról-hónapra csökken.
Természetesen, ahogy általában a gazdaság egészében, úgy a pénzügyi, finanszírozási oldalnál is kulcskérdés, hogy a járvány meddig húzódik el, mikor indul újra teljes gőzzel a gazdaság. Amíg ez nem történik meg, addig a kockázat folyamatosan lóg a levegőben, sőt minél később térnek vissza a dolgok a korábbi kerékvágásba, annál nagyobb az esély egy elhúzódó válságnak, ami a hiteltörlesztést értelemszerűen negatívan érintheti.
És a magánszemélyek hitelei?
A szokásos pénteki rádiós interjúban Orbán Viktor azt mondta, hogy az elmúlt időszakban 163 ezer ember veszítette el a munkáját. Ez azért kritikus, mert a hiteltörlesztés jövedelem nélkül elég kilátástalan. A Költségvetési Felelősségi Intézet egy korábbi tanulmányában Gáspár Katalin és Varga Zsuzsa a nem törlesztő lakáshitelesek számának előrejelzését taglalta, a modelljüket a 2008-as válság tapasztalatai alapján készítették. Ahhoz képes annyiban előrébb vagyunk, hogy a hitelek elvileg nem drágultak, hiszen a lakosság immár forintban van eladósodva, és jelentős számú a fixált hitel, amikor a futamidő végéig (de legalább is több évig) adott a kamat és törlesztőrészlet. Ráadásul a piacra öntött likviditás miatt a referenciakamatok sem növekedtek, így a bankoknak nincs okuk arra, hogy drágítsák a hiteleket.
A másik fontos szempont viszont a háztartások jövedelme, ami a munkanélküliség megugrásával értelemszerűen jelentősen romlik. A jegybank ugyan a korábban életbe léptetett JMT (jövedelemarányos hiteltörlesztési mutató) bevezetésével igyekezett megmenteni az embereket attól, hogy tovább nyújtózzanak, mint ahogy a takarójuk ér, azokat viszont úgy számították ki, hogy az érintetteknek volt jövedelmük. Ha viszont nincs bevétel, akkor törleszteni sem tudnak. Így most az idővel is nagy versenyfutás kezdődött, hiszen a moratórium az év végén (elvileg) lejár, tehát addig minden embernek, akinek van hitele újra munkát kell, hogy találjon, különben jön a végrehajtó. Sőt, itt még egy olyan csavar is van, hogy ez lehetőleg ne 57 ezer forintos közmunka legyen, mert abból aligha lehet a létfenntartás mellett még hiteltörlesztést is finanszírozni. Így hiába ígérte meg Orbán Viktor, hogy ahány munkahely elveszik, az állam annyit fog teremteni, itt könnyen lehet, hogy „az óriási bevételi szakadékban eltűnnek az érintettek”. A már említett tanulmány azt állapította meg, hogy ha jövedelemarányosan 40 százalék fölé emelkedik a törlesztőrészlet, akkor exponenciálisan nő a bedőlés veszélye, olyannyira, hogy a modell szerint minden olyan háztartás bebukik, ahol a jövedelemarányos törlesztő részlet magasabb 70 százaléknál.
Egy elhúzódó válság esetén ráadásul olyanok is veszélybe kerülhetnek, akik ugyan a munkájukat nem vesztették el, de „parkolópályára kerültek”. Az állam ugyan némi hezitálás után bevezette a jövedelempótló támogatást, majd igazítottak rajta annyit, hogy az ne csak elméleti segítség legyen. Ám ennek is van felső plafonja, igaz, a közmunkás bérnél jóval magasabb. Azok az érintettek viszont, akik átmenetileg ilyen ellátást kapnak, szintén a jövedelmük csökkenésével kell, hogy szembesüljenek. Így ők hiába maradtak alkalmazásban, a munkanélküliek egy részéhez hasonlóan kockázatosabb hiteladósok lesznek.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a különböző állami akcióknak köszönhetően a háztartások esetében erőteljes volt a hiteldinamika. Az MNB legutóbbi hitelezési folyamatokat taglaló kiadványa szerint 2019 negyedik negyedévében közel 300 milliárd forinttal nőtt a hitelintézetek háztartási hitelállománya a folyósítások és törlesztések eredőjeként. A lakáshitelek állománya az év végével kevésbé dinamikus lakáspiac ellenére is a harmadik negyedévet meghaladóan bővült. Az állomány éves összevetésben több mint 1000 milliárd forinttal nőtt. Ráadásul a legnépszerűbb termék, a babaváró hitelek kiszűrésével is 9 százalékkal bővült a háztartási hitelállomány.
Összefoglalásként tehát azt mondhatjuk, hogy sokan megint megégethetik magukat a hitelekkel, hiszen egy összeomlás előtt sikerült eladósodniuk. Nagy kérdés, hogy az állam a moratóriumon túl nyújt-e segítséget. Nem tudjuk, hogy a munkanélkülivé válók milyen arányban és milyen típusú hitelekkel rendelkeztek, de ha jelentős adósságuk van, akkor az könnyen bedőlhet, ha újra kell kezdeni a törlesztést. A helyzet pikantériája, hogy részben azok a családok lehetnek a helyzet kárvallottjai, akiken az állam eredetileg a babaváró hitellel segíteni akart, hiszen a várandós, vagy frissen szült anyák értelemszerűen nem dolgoznak. Így, ha a család egyetlen keresője lett vagy lesz a közeljövőben munkanélküli, az igen kilátástalan helyzetet hozhat. (Eltekintettünk attól a Magyarországon kifejezetten ritka helyzettől, amikor nem az anya megy el gyedre vagy gyesre.) Esetükben ugyanis a jövedelem kiesését tetézi, hogy egy vagy több kisgyermekről kellene gondoskodniuk, miközben tetemes hiteladósság nyomja a vállukat.
