Aligha van józan gondolkodású ember, aki ne döbbenne meg attól, hogy valaki megpróbálja kioltani egy másik embertársa életét. Bárki is legyen az illető, pártra, nemre, vallásra, hovatartozásra stb. függetlenül. És pozíciótól. E tekintetben ugyanis teljesen mindegy, hogy az áldozat miniszterelnök vagy „csak” egy átlagember.
Így hát a Robert Fico elleni merényletről értesülve is az volt a jóérzésű emberek – így jómagam – első reakciója, hogy micsoda szörnyűség történt és rögtön reménykedni kezdtünk abban, hogy a szlovák kormányfő túléli a támadást.
A másik gondolatom persze az volt, mennyire irtózom attól, hogy valaki ilyen aljas módon fejezze ki a nemtetszését egy politikussal, az általa követett politikával szemben. Ez még akkor is mélységesen elítélendő, ha valaki elkeseredett és semmi esélyt sem lát arra, hogy békés úton, például egy erőszakmentes tüntetésen fejezze ki az (ellen)véleményét, végső soron pedig a parlamenti választásokon, a szavazófülke magányában.
Persze nekem is óhatatlanul eszembe jutott, mint felteszem, mindenkinek – akár bevallja, akár nem –, a magyar helyzettel való párhuzam. S csak erősen reménykedni tudok benne, ahogy azt eddig tettem és tenni fogom mindig is, hogy nálunk a már több mint két évtizede kormánypártiak és ellenzékiek között meglévő puskaporos hangulat ellenére ugyanilyen nem fordul elő, senkinek sem jut eszébe fegyverrel vagy bármilyen másfajta erőszakos módon kifejezni az elégedetlenségét.
Jó, jó tudom, hogy hiába van közel Szlovákia, azért ott már korábban is volt példa politikai merényletekre, szemben velünk (legalábbis nem tudok ilyenről). Maradjon is így.
Vérfagyasztó kommentek
Még ha kicsit el is bizonytalanodtam e tekintetben, olvasva a Fico-merénylet utáni vérfagyasztó Facebook-kommenteket, azon, mennyien vannak, akik Magyarországon is el tudnak képzelni egy ilyen szélsőséges cselekedetet.
De hát ezzel nincs mit tenni, nem vagyunk egyformák, mindig lesznek, akik erővel, erőszakkal, késsel, fegyverrel oldanának meg (vagy sajnos, oldanak is meg) egy vitát, vezetik le az ellenszenvüket. Mi csak annyit tudtunk tenni, hogy a Fico-merényletről beszámoló cikkünk alá kommentelt posztok közül az Orbán Viktorra vonatkozókat amilyen gyorsan lehetett, töröltük, majd felfüggesztettük a kommentelési lehetőséget.
Tudomásom szerint más újságok is így tettek – bár az eseményektől letaglózva értelemszerűen nem erre figyeltünk, inkább azzal törődtünk, mi a helyzet a szlovák kormányfővel, életben marad-e.
Az csak később derült ki, hogy nem mindenki csak ezzel törődött. Még aznap este a kormánypárti tévében (nem a királyiban) a műsorvezető olyan kommenteket mutatott be, amelyek az ellenzékiként aposztrofált HVG és a 444 oldalain jelentek meg. A műsor egyik vendége azt követelte, hogy töröljék a gyűlölködő, kárörvendő, illetve ennek mentén a magyar miniszterelnök elleni merényletre felbujtó kommenteket.
Fotó: Depositphotos
Nem tudom, hogy a két említett lap végül mikor törölte az ominózus bejegyzéseket, mindenesetre most, utólag ezt visszafejtve úgy látni, ez megtörtént. Ám ez nem volt elég, a szintén kormánypárti Mandiner másnap, azaz csütörtökön is még erről írt.
Az MTI pedig csütörtök délután öt óra előtt, vagyis a merénylet után huszonnégy órával szemlézte az ugyancsak kormánypárti Magyar Nemzet cikkét arról, hogy „Magyar Péter lelkes támogatója, Láng Balázs és híveik a közösségi oldalukon néhány órával a szlovák miniszterelnök elleni merénylet után már Orbán Viktor esetleges meggyilkolásáról értekeztek”.
Az adófizetők pénzén
Én elhiszem, hogy Magyar felbukkanása gyomorgörcsöt okozott a Fidesz-szavazók körében, a kormányban és annak környezetében. De hogy még egy ilyen szélsőséges külföldi cselekedetet is felhasználjanak a saját politikai céljaikra, az gyomorforgató – bár sajnos, az utóbbi időben kénytelenek voltunk hozzászokni ahhoz, hogy a politikai ellenfelek nem válogatnak az eszközökben.
És sajnos ahhoz is, hogy a mi, azaz az adófizetők pénzéből működtetett MTI teret ad ennek, felhívva ezzel azok figyelmét is, akik esetleg nem vették volna észre a posztokat.
Persze mit csodálkozunk, amikor már jó ideje a kormánypárt egyenlőségjelet tesz a baloldal és a háborúpártiság közé. Ahogy azt tette Orbán Viktor is a szokásos péntek reggeli rádiós megnyilatkozásában, aki szintén kihasználta a Fico-merénylet adta apropót arra, hogy „háborúpártinak”, ezért „baloldalinak” nevezze az egyébként soviniszta szlovák milicista szervezethez is kötődő merénylőt.
Most akkor ki is a gyűlöletkeltő?
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
