Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy szerkesztőségünkben az aktuális Magyar Közlöny átnézése, a legfontosabb, legérdekesebb rendelkezések feldolgozása a hajnalban szolgálatban álló ügyeletes szerkesztő feladata. Ahogy talán az sem lesz túlságosan meglepő, hogy ez nem tartozik a kedvelt feladatok közé, hiszen sokszor azt jelenti, hogy a többi reggeli rutinfeladat mellett sokoldalas jogi bikkfanyelven megfogalmazott szövegeket kellene értelmezni, megkeresni előzményeiket, kontextusba helyezni az új szabályozásokat, és mindezt elfogadható minőségben a kedves olvasók elé tárni. A tét pedig nagy, hiszen a magyar állam a Magyar Közlönyön keresztül kommunikál állampolgárai, az országban működő cégek és egyéb entitások felé: ami itt megjelenik, az hivatalos – ha Orbán Viktor, Gulyás Gergely vagy bármelyik kormánypolitikus bejelent valamilyen laza általánosságban megfogalmazott intézkedést, akkor minden homályos részlet, vitás kérdés esetében egyet lehet tenni: megvárni a közlönyt. Ami abban van, az a végső szó.
Mivel az új közlönyök általában előző nap este szoktak megjelenni, vannak a szerkesztőség tagjai között olyanok, akik fatalista beletörődéssel hajnalban nézik csak meg, hogy kiadtak-e újabbat és abban mi van, míg mások már előző este megpróbálják felmérni a helyzetet, és legalább az érdekesnek, fontosnak tűnő pontokat kiválogatni, hogy legyen honnan indulni reggel. Én igyekszem a második csoportba tartozni, így szerdai (28-ai) ügyeletem előtti este, lefekvés előtt bepötyögtem telefonom böngészőjébe a magyarkozlony.hu címet. Büszke voltam, hogy a karácsonyi szünnapok, a sok élmény és bejgli után eszembe jutott ezt megtenni, de azt gondoltam, miután 20-án, 21-én, 22-én, 23-án is volt új közlöny, biztosan államapparátusunk is megpihen a két ünnep között, vagy legfeljebb egy-két kimaradt rendeletecske fogad majd.
Egy kis olvasnivaló
Büszkeségem hamarosan pánikba csapott át, amikor szembesültem vele, hogy három új közlöny, összesen 306 oldalnyi szöveg vár feldolgozásra, amit még felületesen átfutni is legalább egy óra, nemhogy felfogni. Hamarosan kiderült, hogy ennek egy jelentős részét azt teszi ki, hogy törvények, rendeletek tucatjaiba írták át a megye kifejezést és különböző változatait a vármegye megfelelő formáira, de még ezeken felül is maradt több tucat új, módosított törvény és rendelet. Ezek új szabályozásokat hoztak – hogy csak néhány kiragadott példát említsek – a műemlékké nyilvánítás szabályaiban, az állami tulajdonú gazdasági társaságok irányításában, a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség és a Nemzeti Sportügynökség vezetésének kijelölésében, a fegyvertartás szabályaiban, a tanúk költségtérítésére vonatkozó szabályozásban, a szavatossági és jótállási igények szabályaiban, megjelent a szerződések határvadászok felvételét, kiképzését és feladatait szabályozó hosszú rendelet, és még sorolhatnám. Hosszan.
De ez nem volt elég. Bár ma nem én vagyok a szerencsés, akinek kötelessége ránézni a közlönyre, tegnap este gondoltam rápillantok. Igen, kitalálták: újabb két közlöny, újabb 442 oldal, újabb, az ország életét kisebb vagy nagyobb mértékben átalakító, felforgató rendeletek, határozatok és törvénymódosítások.
Tegnap este, tehát december 28-án este derült ki az ország népe számára például, hogy meghosszabbítják a babaváró hitel és a falusi CSOK igénylésének lehetőségét 2024-ig, viszont az otthonfelújítási támogatást és a nagycsaládosok autóvásárlási támogatását nem, így azok már csak néhány napig igényelhetők.
Megtudhattuk azt is, hogy is fog kinézni a néhány napja belengetett, a 30 év alatti édesanyák adómentességét biztosító szabályozás, de a kormány előírta az élelmiszerkereskedőknek, hogy nemsokára kétszer annyi készletet kell biztosítaniuk az árstopos élelmiszerekből mint eddig (mikor már az egyszeres mennyiség is problémát okozott, ezzel mindenki találkozhatott, aki az elmúlt hetekben járt boltban és találkozott az üres polcokkal). Határozat született az egészségügyben dolgozók béremelésének részleteiről is. És megint sorolhatnám tovább, hosszan.
Az egyes rendeletek, módosítások végén sorakoznak a hatályba lépés időpontjai: a túlnyomó többség január 1-jétől hatályos, de vannak szép számmal, amelyek a kihirdetés másnapjától, és néhány, mint mondjuk az árstopos készletek megduplázásáról szóló, amely egy-két hét után lép életbe.
Különadóktól a babaváró hitelig
Vegyük még hozzá az eheti közlönydömpinghez a múlt hetet is, ott például a kormány egy a magyar nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú, tradicionálisan erős iparág, a gyógyszeripar teljes működését írta át egy új, elképesztő mértékű különadó gyakorlatilag visszamenőleges, hiszen már erre az évre érvényes bevezetésével – december 23-án este, tehát valójában december 24-én, Szenteste napján. Előtte egy nappal 150 milliárd forint repült szét turisztikai támogatásként, ennek legalább voltak, akik örülhettek, bár feltehetően elsősorban egy igen jól körülhatárolható kör tagjai.
Összeszámoltam: december 22-e óta összesen 1412 oldalnyi közlöny jelent meg. (Csak összehasonlításul, a Háború és béke 2022-es kiadása 1496 oldal, és hosszas tájleírások ide vagy oda, azért valamivel könnyebben olvasható.) Ennyi szöveget kellett volna az elmúlt egy hétben, amelyben a karácsony is benne volt, a magyar állampolgároknak, jogi személyeknek, az ő ügyes-bajos dolgaikat intéző ügyvédeknek, banki alkalmazottaknak, hivatalnokoknak és mindenki másnak elolvasni, értelmezni, az új rendelkezések következményeit, a belőlük fakadó kötelezettségeket és lehetőségeket felmérni.
Csak a feltételezés kedvéért mondjuk azt, hogy minden, ami ezen az 1412 oldalon megjelent, a létező szabályozások legjobbika. Ahogy Mózesnek a kőtáblákon a tízparancsolatot, maga a Mindenható, de legalábbis a közgazdaságtan, a szociológia, az egészségügy és egyéb szakterületek istenei adták át a kormánytagoknak szép bőrkötésben, két példányban iktatva, aláírásra várva.
A kihirdetés módja még ebben a nem túl valószínű esetben is a szembeköpése a magyar társadalomnak. Egyszerűen nem létezik olyan világegyetem, amiben normális lenne, hogy az év utolsó hetén kell megalkotni, átírni és módosítani ennyi szabályt.
Nem tudom, hol olvastam a közlönydiktatúra kifejezést, de találó. Igen, a kormánynak – részben a nevetséges, állandósított vészhelyzet miatt – joga van ehhez, és fogadjuk el, hogy minden új szabályozás megfelel a többi hatályos törvénynek, például az Alaptörvénynek, és a kihirdetés is megfelel minden jogi követelménynek. (Ha nem, az úgyis a hatályos törvények baja, majd a következő közlönyben átírják őket, ahogy a gránitszilárdságú Alaptörvény is már a 11. módosításánál tart.) Viszont így nem működhet egy magát jogállamnak nevező, de legalábbis magát jogállamnak láttatni akaró ország kormányzása, és nem hiszem, hogy ez a "hanyatló Nyugat" államaiban bevett gyakorlat lenne.
Az a kedves állampolgár, aki a karácsonyra készülődés helyett még az utolsó pillanatokban babaváró hitelt intézett (és az a banki alkalmazott, akit megrohantak az igénylők), mert december 29-éig nem lehetett tudni, jövőre is lesz-e ilyen hitel? Így járt. Az a nagycsaládos, aki idén már nem vett magának új hétszemélyes autót, mert azt gondolta, jövőre is lehet? Az is így járt.
Az az ügyvéd, aki a karácsonyi bejgli maradékai felett most igyekszik kisilabizálni, mi vonatkozik ebből az 1412 oldalból rá és az ügyfeleire mától vagy jövő hét hétfőtől? Az is így járt. Az újságíró, aki próbálja a lépést tartani, és az olvasók elé tárni a változásokat, majd inkább bosszankodó jegyzetet kanyarít belőle? Az is így járt.
Így akarták vagy így sikerült?
Mindez egy újabb olyan húzása az Orbán-kormánynak, amelynél nehéz eldönteni, hogy az a rosszabb, ha tudatosan így tervezték, vagy ha csak így sikerült. Mit árul el egy államgépezet működéséről az, ha december utolsó szűk két hetében döntenek ennyi, alapvető fontosságú, a költségvetéstől a hivatalok működésén át az egészségügyet, a bankrendszert vagy a gyógyszeripart érintő kérdésről? Kik voltak azok a szürke eminenciások, akik mindezt megfogalmazták, jogi formulákba öntötték, kikeresték a megfelelő, megváltoztatandó paragrafusokat, összenézték, ellenőrizték, majd begépelték, tördelték és közreadták? Mindezt a 18 fokos minisztériumi irodákban ülve, karácsony előtt, közben és után.
Miután nyáron (!) egy hasonlóan villámcsapásként érkezett alaptörvénymódosítással átnevezték a megyéket vármegyékre, lehetséges hogy csak most jutott eszébe valakinek, hogy az összes megfelelő törvényhelyen át kéne írni ezt a szót? Ha nem, akkor miért most jelentek meg a változtatások, belekeverve minden más, fontosabb ügy közé? Valakik ezen dolgoztak az elmúlt napokban, vagy csak jó ötletnek tűnt ezt a sok tucat módosítást is most megjelentetni?
Lehetséges lenne, hogy december utolsó hetében született csak döntés az emberek, sőt a kormány által szavakban annyira támogatott, óvott és féltett magyar családok tízezreit érintő családtámogatási és otthonteremtési kedvezmények, támogatások és hitelek további sorsáról? Ha igen, az azért baj, ha nem, és puszta szeszélyből elfelejtették e döntéseket megosztani a magyar társadalommal, az meg másért.
Megannyi kérdés. Majd Orbán Viktor legközelebbi, jó esetben néhány hónap múlva esedékes sajtótájékoztatóján megpróbáljuk feltenni ezeket az önök nevében is – ha ezúttal szót kapunk, a kormány által kézivezérelt sajtó képviselői után maradt kis időben.
Az Orbán-kormány ezzel a rendeletdömpinggel egész egyszerűen a magyar társadalom arcába nevet. Ahogy korábban, amikor például egy váratlan tollvonással kivégezték a katát a nyáron, vagy amikor ősszel egy másik tollvonással elintézték, hogy a máig is a pénzükre váró napelemes pályázóknak a teljes beruházás megtérülését újra kelljen számolnia sokkal rosszabb feltételek mellett, vagy amikor egy órás határidővel megszüntették a benzinárstopot, és még sorolhatnánk.
Kiszámítható kormányzást szeretnétek? A kis életeteket szeretnétek néhány hónapra vagy évre előre megtervezni, még ha egyre többször is megy mínuszba a családi kassza az infláció és az energiaárak miatt?
Hát, így jártatok – üzeni kormányunk, és nevetgél rajtunk, amikor egy vízzel leöntött hangyaboly kis dolgozóiként próbálunk néhány nap alatt mindent megérteni, újra kitalálni, elintézni. Ha kell, akkor a két ünnep között, a keresztényi szeretet és a családbarátság jegyében.
A nevetés akkor csap át hahotába, amikor valaki felemlegeti, hogy az uniós pénzekhez való hozzáférés érdekében a kormány vállalta egy júliusban benyújtott, majd megszavazott törvényjavaslat keretében, hogy ezentúl „minden kihirdetett törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet esetében az ezekhez tartozó, az e törvény hatálya alá tartozó jogszabálytervezet” 90 százalékát társadalmi egyeztetésre bocsátja. Akkortájt másokkal együtt kifejtettem azt a véleményemet, hogy az uniós pénzekért természetesen szokás szerint egyik napról a másikra meghozott törvények annyit sem érnek, mint a papír, amire kinyomtatták őket. Most újra láthatjuk, ez mennyire így van, és nagyon úgy tűnik, hogy Brüsszelben is erre a következtetésre jutottak. Sebaj, a kiesett pénzeket úgyse a kormánytagoknak, hanem nekünk kell majd összedobni. Megfelelő időben, azaz előző nap este, egy 246 oldalas közlöny 112. oldalán majd értesítenek is minket róla, hogyan és mikor.
