Mennyivel könnyebb lenne, ha az inflációt be lehetne besorozni! Akár sima sorköteles katonának, akár – a honvédelmi miniszter ízlése szerint a nemzetünkhöz illően – lovas huszárnak. Hiszen, ha lenne ilyen opció, akkor egész egyszerűen csak parancsba kéne adni az inflációnak, hogy: legyél egy számjegyű!
Ahogy azt meg is tette besorozás nélkül is Orbán Viktor idestova jó egy éve, amikor még vadul felfelé ment a fogyasztóiár-index, már 20 százalék fölé került, de még nem érte el a több évtizede nem látott csúcsát. Ennek láttán utasította a kormányfő pénzügyminiszterét, Varga Mihályt – aki kétszeresen is a közvetlen beosztottja, lévén, hogy a Fidesz alelnöke –, hogy 2023 végére legyen egy számjegyű az infláció.
Ugyanerre a miniszterelnök csak kérte Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Hogy is nézett volna ki, ha neki is parancsol. Bár őt is ő tette a jegybank élére, s sokáig a kedvenc közgazdászának is nevezte (már egy ideje nem, ami kísértetiesen egybeesik Nagy Márton kormányzati szerepvállalásával), egy neki szóló ukázban a kákán is csomót kereső EU bizonyosan a jegybanki függetlenség megsértését látta volna.
Márpedig kinek kell még egy probléma, amikor Brüsszellel már így is másfél éve folyik a harc az uniós forrásokért. Matolcsynak meg úgysem kell külön felszólítás, hogy tegyen meg mindent az infláció leszorításáért, az ő munkaköri leírásának ugyanis ez az első pontja.
Addig még nem volt gond, amíg messze volt 2023 vége. Sőt, akkor még cizellálni is lehetett a céldátumot, a lelkes hevületben jó nagyokat mondani – ahogy azt a kocsmában szokták az egyre jobban belelendülő férfiak. Olyanokat, hogy nem is az év végére, hanem már októberre meglesz az az egy számjegy, az eredeti időpontra meg a 7 százalék (Matolcsy György 7 százalékos, még miniszterként tett gazdasági növekedési jóslata óta sejtjük, hogy ez mágikus száma lehet az Orbán-kabinetnek).
Azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelni, mennyire fontos volt az eljövendő egy számjegynek a napi szintű felemlegetése. Hiszen amikor valaki azt tapasztalja a boltokban (mert „hülye azért nem vagyok”), hogy a tojásért, kenyérért, tejért, vajért stb. az előző évhez képest mennyivel többet kell kiadnia – nem egy esetben a dupláját, vagy közel annyit –, akkor kell valami, ami élteti a reményt. Hogy lesz ez még sokkal olcsóbb – még ha olyan, mint korábban volt, nem is.
Ezt szolgálták a hitegetések. Ám önmagukban ez kevés volt, kellett még magyarázat is. Hiszen csak mondani kell valamit, ha még valaki megkérdezi, de tessék mondani, miért is ilyen magas az infláció? Hát a háború miatt (lásd háborús infláció), aztán az Oroszországgal szembeni európai uniós szankciók miatt (lásd szankciós infláció), végül, de nem utolsósorban az árspekuláns multik miatt – jöttek a kormányzati píárgyár által kérdés nélkül is már jó előre kifundált válaszok.
Nos, a háború kétségtelenül hozzájárult az infláció növekedéséhez. De hogy csak és kizárólag az, az már nem igaz. A szankciók meg végképp nem. Elég csak körülnézni a többi EU-tagállamban, ahol egy kivétellel már mindenhol hónapok óta egy számjegyű az infláció, de az utánunk következő Lengyelországban is közel 6 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.
Erre épeszű magyarázatot a kormány még egyszer sem adott! Legalábbis a széles nyilvánosság előtt – ami a nem lakájmédia képviselői számára a Kormányinfót jelenti. Az, hogy azon kívül, a meglévő vagy még csak reménybeli választópolgárokkal való találkozókon ezt az ellentmondást felvetette-e valaki, nem tudom. Meg azt sem, hogy azt feszegette-e bárki is, ha ennyire károsak ezek a szankciók, akkor miért szavazta meg valamennyit kivétel nélkül a magyar kormány?
Mindenesetre most, hogy már egyre közelebb az év vége, már nehéz eladni a hosszabb távú prognózisokat, magyarul – szó szerint –, éltetni a reményt.
Türelmetlen és dühös is Orbán Viktor, hogy az a fránya infláció nem akar megszűnni. Méghozzá a háború miatt, ami meg az azt pártoló EU-vezetés bűne. Nem, véletlenül sem az oroszoké, akik megtámadták az ukránokat, hanem Brüsszelé. Ebből pedig már egyenesen következik a megoldás: vagyis, hogy ha az EU rávenné Zelenszkijéket, hogy tegyék le a fegyvert, adják át önként és dalolva az oroszok által igényelt területeket, akkor végre béke lenne. Ilyen pofonegyszerű ez, kérem szépen.
Pedig az Orbán-kormánynak éppen az a szerencséje, hogy tart a háború és vannak szankciók. Így ugyanis legalább van magyarázat a magas hazai inflációra (már azoknak, akik képesek gondolkodás nélkül mindent elhinni). Hiszen ennek híján mit mondanának? Hogy ők is hibáztak valamiben?
Kizárt.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
