Az embernek már szinte a szeme sem rebben, amikor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közzétesz egy adatot. Csak beletörődve legyint egyet, már megint nem lett jobb a gazdaság helyzete.
Persze, ha elolvassa az erről kiadott minisztériumi gyorsértékeléseket, akkor zavarba kerül. Azok szerint ugyanis minden szép és jó, a gazdaság halad. Vagy Orbán Viktor után szabadon: Magyarország működik.
Bár jól tudjuk, hogy Dancsó József fideszes képviselő 2012-es minősítése óta a negatív növekedést is el lehet adni növekedésként (egészen pontosan: "a gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív"), azért én azt javasolom, inkább a számoknak higgyünk. Odáig ugyanis még nem vetemedett a kormány, hogy hivatalával meghamisítsa a makroadatokat, mint ahogy azt gyaníthatóan az oroszok és a kínaiaik tehetik. Idehaza maximum finomhangolásokra kerülhetett sor, mint amikor az orbáni cél mihamarabbi teljesítésének hevében egy hónappal korábban 10 százalék alá szuszakolták az éves inflációt.
Így tehát feltételezhetjük, hogy az e héten megjelent adatok a valóságot tükrözik. Ami elkeserítő.
Előbb azzal szembesülhettünk, hogy a kiskereskedelmi forgalmat még a két számjegyű reálbérnövekedés sem tudja berobbantani. Vélhetően azért, mert azok a szerencsések, akik egyrészt kaptak fizetésemelést, másrészt annak mértéke meghaladta az inflációt, sem kezdhettek vad költekezésbe. Hiszen bennük van a félsz, vajon nem jön-e vissza nagyon hamar a córesz, vagyis amikor nagyon nagy szükség lesz minden forintjukra.
Például amiatt, hogy az infláció ismét elhatalmasodik. Márpedig a kisker. után két nappal napvilágot látott fogyasztóiár-indexből akár ez is kiolvasható. Annál magasabbra ugyanis az idén még nem volt példa.
Fotó: Facebook
Úgy, hogy a gazdaság közben vergődik, az export melletti másik fő motorjának számító ipar brutális bezuhant, vagyis onnan nem érkezik inflációs nyomás.
Nem úgy az élelmiszerek felől, amelyek január óta nem látott mértékben drágultak. Annak következményeként, hogy a kormány levette róluk az ársapkát és a boltokat is mentesítette az akciózás kötelezettsége alól.
Csak hogy pontosan értsük, mi is történik: az ársapka kétszer éget. Hiába vezette be e piacidegen megoldást a kormány azzal a céllal, hogy letörje az inflációt, a hazai fogyasztóiár-index ettől jottányit sem csökkent, továbbra is messze a legmagasabb volt az Európai Unióban, sőt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint 4,5 százalékponttal meg is dobta azt (e paradoxon magyarázata, hogy az érintettek az ársapka nélküli termékek drágításával pótolták azt a hasznot, amitől elestek amiatt, hogy az árstopolt termékeknél nem emelhettek). Noha az MNB nem tekinthető ellenzékinek, azt az Orbán Viktor javaslatára pozícióba helyezettek irányítják, még ha Matolcsy György már egy ideje szokatlanul kritikus hangot is üt meg.
Kérdés, mit tud profitálni mindebből Magyar Péter? Csak rámutat arra, hogy a rossz makrogazdasági adatok a gondolkodni képes szavazópolgárok számára a napnál világosabban is bizonyítják a jelenlegi kormány alkalmatlanságát, lerántva a leplet a látszatkormányzásról? Vagy megoldást is kínál, megmondja, mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar gazdaság ne a vert mezőnyben araszolgasson, egyre távolodva a hőn áhított uniós átlagtól?
S most nem a zöldség- és gyümölcsáfa Magyar által e héten bedobott csökkentésére gondolok. Ennél konzisztensebb gazdaságpolitikai programra van szükség.
Írhatnám, hogy idő még van, hiszen csak több mint másfél év múlva, 2026 tavaszán lesznek az országgyűlési választások. Csakhogy az még messze van, miközben már most is túl vagyunk a huszonnegyedik órán, s nem látszódik, mitől javulna a helyzet. Egyáltalán akar-e változtatni a kormány, vagy ami a lényeg, megvan-e a képessége, tudása ehhez? Attól tartok, nincs. S ez az, ami nagyon elkeserítő.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
