A helyzet az, hogy én tulajdonképpen kedvelem Vitézy Dávidot. Leginkább azért, mert tényleg elhiszem neki azt, ami az ő politikusi, szakemberi karrierjének alapjaként szolgál, vagyis hogy ő élhető, modern, a természeti környezetre kevesebb terhet rovó várost szeretne csinálni Budapestből. Sőt, azt is elhiszem róla, hogy – legalábbis a problémák egy része esetén – valóban vannak kivitelezhető megoldási javaslatai arra, miként lehetne közelebb kerülni ehhez.
Ahogy egy kollégám egyszer mondta róla: neki tényleg rendezőpályaudvar volt már az oviban is a jele. Ha a fő témájáról van szó, Vitézy szárnyal, és miközben fejből sorolja a nemzetközi példákat, a járatszámokat, utasszámokat, menetrendeket, tényleg ott lobog a szemében a szent őrület tüze. Márpedig ilyen őrültekre szükség van. Vitézy Dávidra is szükség lenne, valahol a fővárosi vagy az országos közlekedésszervezés vezetői között.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Csakhogy. Attól félek, Vitézy is nagyon-nagyon úgy érzi, hogy rá bizony szükség lenne. Úgy érzi – talán nem is teljesen alaptalanul – ilyen tudása nincs senkinek, és neki mindenképpen pozícióba kellene kerülnie a sok alkalmatlan alak helyett. És ha ehhez esetleg olyan lépéseket kell tenni, amelyek morálisan erősen a szürke zónába csúsznak át, akkor hajlandó ezeket meglépni.
Valaki hazudott
A Klasszis Klub legutóbbi adásában Csabai Károly, lapunk főszerkesztője megkérdezte Vitézyt arról, hogyan is volt ez az egész azzal a beadvánnyal, amellyel elérte, hogy újraszámolják a júniusi főpolgármester-választás érvénytelen szavazatait. Mint emlékezhetünk, Vitézyék azt állították, hogy tömegesen fordulhatott elő, hogy Szentkirályi Alexandra utolsó pillanatos visszalépésének hatására (és a Fidesz jelöltjének szavazólapról nem elég egyértelműen történt lehúzása miatt) az emberek Szentkirályit és mást – jellemzően Vitézyt, szólt az állítás – egyszerre jelöltek meg a szavazólapon, és hogy a szavazatszámláló bizottságok ezeket a szavazólapokat tévesen érvénytelennek minősítették. Én már a kezdetektől igencsak szkeptikus voltam e forgatókönyvvel kapcsolatban, és az újraszámolás eredménye e szkepticizmust igazolta.
Viszont a Nemzeti Választási Bizottsághoz benyújtott, az újraszámolást kérő beadványhoz Vitézyék szavazatszámláló bizottsági tagok nyilatkozatait mellékelték, amelyekben – előre megfogalmazott, csak az adatokkal kézzel kiegészített – szövegekben nyilatkoztak arról a szavazatszámlálók (többségében a Fidesz delegáltjai, ahol ez megállapítható volt), hogy az ő szavazóköreikben bizony volt ilyen kettős jelölésű szavazólap, amelyet tévesen érvénytelenítettek.
Mint az Átlátszó egyértelműen igazolta, ezek közül a nyilatkozatok közül legalább 114 hamis állítást tartalmazott, azaz olyan szavazókörből származott, ahol az újraszámlálás során nem találtak egyetlen ilyen kettős jelölésű szavazólapot sem. (Később az Átlátszó azt is megírta, hogy a helyi Fidesz-irodák gyűjtötték vagy íratták alá ezeket a nyilatkozatokat, sőt egyes esetekben a kérdéses számlálóbiztosok nem is emlékeztek arra, hogy aláírtak volna ilyesmit.)
Ez nem így működik
Mit mondott most erről Vitézy Dávid? Röviden: össze-vissza maszatolt, és ahol tudta, elferdítette a valóságot. (Az alábbi videó ettől a kérdéstől indul.)
Az ő verziója az, hogy az eredmény olyan szoros volt, hogy mindenképpen újra kellett volna számolni a szavazatokat a biztonság kedvéért, és felhívta arra a figyelmet, hogy a világon számos olyan választási rendszer van, ahol ilyen kis – a szavazatok 0,5 százaléka alatti – különbség esetén ez automatikusan meg is történik. Ebben egyetértünk, le is írtam már akkor, hogy ez lenne a tiszta ügy, és ha igaz, amit Vitézy állít, miszerint megváltoztatják a magyar választási törvényt ebbe az irányba, azt csak üdvözölni lehet.
Csakhogy Vitézy Dávid nem erre hivatkozva kérte és (ekkor még) nem az összes szavazat újraszámolását, hanem csak az érvénytelenekét, és konkrétan a Szentkirályi-valaki kettős szavazatok miatt.
Ezután a vesztes főpolgármester-jelölt arról beszél, hogy „maguktól kezdtek írni nekünk az emberek”, és hogy „mi nem szóltunk bele abba”, hogy ki mit ír, az előzetesen megfogalmazott, kinyomtatott nyilatkozatok csak „segítségül” szolgáltak azoknak a civilben jogi végzettséggel nem rendelkező szavazatszámlálóknak abban, hogy ne nekik kelljen fogalmazgatni ilyen nyilatkozatot.
Mint már fentebb leírtuk, ez – legalábbis sok esetben – nem így történt, ráadásul amikor Vitézy többes szám egyes személyben beszél, akkor úgy tűnik, beleérti a Fidesz pártszervezetét is, hiszen mint láttuk, a Fidesz-irodák közreműködtek ilyen vagy olyan módon e nyilatkozatok létrehozásában és begyűjtésében.
Tegyük hozzá, ezek egyoldalas, nem jogi szaknyelven megfogalmazott nyilatkozatok. Tényleg annyira sem tartja Vitézy a szavazatszámláló biztosokat, hogy egy ilyen szöveget ne értenének meg, ne tudnának megfogalmazni? Miért nem olyan formanyomtatvány kaptak, ahol üresen hagyták az indoklás részt is, miért kellett a konkrét indokot beleírni előre?
Aztán azt mondja Vitézy, hogy „volt, aki nem azt írta, hogy ez biztosan így történt, hanem hogy ő úgy emlékszik, talán történt ilyen, talán nem”. És annak okaként, hogy miért lehetett ez a bizonytalanság, a következőt hozza fel:
„Ezek az emberek reggeltől estig ott dolgoznak, lezárul a szavazás, elindul a számlálás. van egy vitás helyzet, találnak egy ilyen szavazólapot. Ott ezt eldöntik valahogy, de aki visszaemlékszik, már nem is emlékszik, hogy döntötte el ott az elnök ott a bizottságban, csak arra emlékszik, hogy erről vita volt. De hogy végül jó helyre ment, nem jó helyre ment, azt már nem ő döntötte el.”
Ez nagyon életszerűen hangzik, csak éppen a valósággal áll erősen hadilábon. Lehet, hogy Vitézy Dávid nem volt még szavazatszámláló, de én igen. És igen, valóban nagyon fáradt már az ember a szavazás napjának estéjén-éjszakáján, de nem ennyire. Mint korábban leírtam, minden egyes érvénytelennek nyilvánított szavazólapot – indoklással együtt – minden szavazatszámláló aláír, vitás esetben pedig szavaz róla a bizottság.
Nincs olyan, hogy valaki nem emlékszik, hogyan döntött róla „az elnök”, mert nem ő dönt, hanem a teljes bizottság, tehát olyan sincs, hogy „végül jó helyre ment, nem jó helyre ment, azt már nem ő döntötte el”. Ha valaki erre egy-két nappal később nem emlékszik, miután ő személyesen alá is írta azt az egy-két, maximum néhány darab szavazólapot, az nemhogy szavazatszámlálónak alkalmatlan, de a boltba is csak óvatosan engedném le egyedül.
Kit igazolnak a tények?
Az NVB felé Vitézy szerint nem bizonyítékokat, hanem csak a megalapozott kételyt kellett igazolni, ehhez pedig elegendőnek találták ezeket a nyilatkozatokat. A végső konklúziója pedig az Vitézynek, hogy mivel összességében nagyobb számban lettek átkönyvelve szavazatok mind az érvénytelen, mind később az összes szavazat újraszámolásakor, mint amekkora a különbség volt közte és Karácsony Gergely között, ezért helyesen járt el az NVB, és ezt az egészet firtatni csak kötözködés.
„A tények minket igazoltak. Ez az egész hiszti, ami utólag ment, teljesen alaptalan. Az újraszámlálás pont azt igazolta, hogy volt baj a számlálással”
– jelentette ki a Klasszis Klub adásában.
Nonono, lassabban a testtel! A tények először is azt igazolták, hogy az általa a beadványához mellékelt nyilatkozatok több mint fele valótlan állítást tartalmazott. Mivel én hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy egy szavazatszámláló tud írni-olvasni, illetve képes visszaemlékezni egy egy-két nappal korábbi döntésére, ezért inkább azt feltételezem, hogy a nyilatkozatokat olvasatlanul, rábeszélésre-nyomásra írták alá a szavazatszámlálók (vagy éppen alá se írták, de ha hamisak, az már büntetőjogi kategória is lenne).
Ha már a tényeknél tartunk, összesen 395 darab olyan első körben érvénytelennek elbírált szavazatot találtak, amelyet aztán Vitézy Dávidra érvényes vokssá minősítettek át, és ezek között biztosan volt olyan is, amelyet nem kettős voksolás, hanem egyéb okok miatt találtak elsőre érvénytelennek. (És ha már, azért idézzük fel azt is, hogy Vitézy az újraszámolás előtt folyamatosan „ezres nagyságrendű” félrekönyvelt érvénytelen szavazatról beszélt, miközben összesen 560 darab tévesen érvénytelenített szavazat volt.)
A két jelölt között az első eredmény szerint 342 szavazatnyi különbség volt – ebből az derül ki, hogy csak a körülmények tökéletes összejátszása eredményezhette volna azt, hogy csak a Szentkirályi-Vitézy kettős szavazatok átkönyvelésével megváltozhatott volna a végeredmény. (Igen, a végső újraszámolásnál jóval nagyobb számban „mozdultak meg” szavazatok, és tény, hogy ott valóban könnyen átfordulhatott volna az eredmény. De most nem erről beszélgetünk.)
Hányszor léphetünk ugyanabba a folyóba?
De nem ez a fő kérdés. Hanem az, hogy egy alapvetően jó végeredményt (a szavazatok újraszámolása) el szabad-e érni tisztességtelen eszközökkel (hamis állítást tartalmazó vagy meghamisított nyilatkozatok)? És ha már így történt, akkor őszintén kell-e beszélni erről. Vitézy Dávid most, hónapokkal a történések után, igazi tét nélkül megtehette volna, hogy kimondja: igen, e nyilatkozatok hitelességével kapcsolatban súlyos kételyek merülnek fel. Igaz, hogy végül az egész ügy pozitív hozadékkal zárult, az összes szavazatot újraszámolták, de ebben ott, az események sűrűjében, felfokozott hangulatban hibáztunk, nem ellenőriztük ezeket megfelelően, belső körben kivizsgáltuk, kivizsgáljuk az ügyet.
De nem ezt tette, hanem azt, amit. Különösen aggasztó mindez annak fényében, hogy egyértelműen a Fidesz keze is benne van a dologban, és ha esetleg erről ő nem is tudott, azért valaki valószínűleg az ő stábjában is be volt avatva a történtekbe. (Erről talán Csárdi Antal tudna bővebben is mesélni Vitézynek?) Ugyanígy kellene elfogadnunk azt is, hogy nem volt közte és Szentkirályi Alexandra, illetve az őt támogató csapat és a Fidesz között egyeztetés a visszalépés előtt?
Ez a fajta válaszadás pontosan ugyanazt a receptet követi, amelyet Gulyás Gergely tökéletesen prezentál minden egyes Kormányinfón, a NER pedig lassan 25 éve követ. Ha kényelmetlen a kérdés, terelj, ferdíts – egy a lényeg, soha ne ismerd be, hogy hibáztál!
„Ez a teljes félreértése vagy kiforgatása a valóságnak”
– kezdte a Klasszis Klubban a válaszát a kérdés megfogalmazására reagálva Vitézy. Mindezt végigolvasva, kedves Olvasó, ön szerint ki érti félre vagy forgatja ki a valóságot?
Vitézy Dávid tehát ebben az ügyben is belépett abba a bizonyos morális szürke zónába, ahol mondjuk államtitkári szerepvállalása idején olyan otthonosan mozgott. Tényleg azt várja, hogy elhiggyük neki, városvezetőként szilárdan távol tartaná magát ettől a zónától? Elhiggyük, hogy biztosan nem fogja úgy gondolni, a cél szentesíti a tisztességtelen eszközöket is? Nekem ez nem nagyon megy.
