Az egyik esemény délelőtt volt, a másik délután.
Az egyik eseményen a közel 14 éve kormányzó párt miniszterelnöke beszélt, a másikon az a személy, akinek a létezéséről háromszor 14 nappal ezelőtt még az ország közvéleménye nem is tudott.
Az egyik eseményen a kormánypárti Origo szerint több tízezren voltak, ami a Múzeumkert és a környező utcák befogadóképessége alapján erős túlzásnak tűnik (ha nem is olyannak, mint amikor 2002-ben azt próbálták elhitetni, hogy 2 millióan fértek el a Kossuth téren, meghallgatva Orbán Viktor beszédét). A másik hallgatóságának létszámáról e sorok írásáig még nem érkezett becslés.
Mindkét eseményen elhangzott 1848 szellemében – abszolút logikusan, mert hát mégis csak a nemzeti ünnepről volt szó – a Nemzeti Dal.
Mindkét eseményen természetesen szó esett a 12 pontról. Ám míg az elsőn a 176 évvel ezelőtti dicsőséges március 15-ére való visszaemlékezésként, addig az utóbbin egy most alapítandó párt programjaként.
Mindkét esemény főszónoka magabiztosnak tűnt. Ám annak ellenére, hogy a délután beszédet mondott Magyar Péter ismertsége fel sem ér Orbán Viktoréval, a regnáló miniszterelnök gyomra görcsbe rándulhatott az elmúlt egy hónap eseményei és Magyar felbukkanása kapcsán, ha odáig vetemedett, hogy az utóbbi négy évvel ellentétben ezúttal nem menekült el Budapestről, hanem itt maradt, és az 1848-at jelképező Múzeumkertben lépett fel.
Mindkét esemény közönsége tapsviharban tört ki a „Rabok legyünk vagy szabadok” elhangzása után. Ám míg a Múzeumkertben ez Brüsszelnek, addig a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy úton az Orbán-kormánynak szóló üzenet volt.
De vajon lehet-e esélye „felszabadítania” az országot, vagyis leváltani a kormányt az új Magyar-pártnak? Alighanem mindenkiben ez a kérdés fogalmazódott meg – nem feltétlenül most, a március 15-ei események kapcsán, hanem már az utóbbi napokban, amikor a pártalapítás lehetősége felmerült. És mikor? Két év múlva, 2026-ban, amikor lejár a négyéves parlamenti ciklus, vagy már elér-e a kormánnyal szembeni elégedetlenség egy olyan szintet, hogy előre kell hozni a választásokat?
Fotó: Facebook
Nos, e tekintetben a június 9-ére kiírt önkormányzati és európai uniós voksolások irányadóak lehetnek.
Majd kiderül, a Fidesz pechje-e, hogy nem május végén pattant ki a Novák Katalin köztársasági elnöki lemondásához vezető pedofilbotrány – ami legfeljebb csak a kormánypártok újabb győzelmének az arányát vihette volna le a már megszokottnak tekinthető kétharmad alá –, hanem február elején aminek következtében még van idő egy párt elindítására.
Ehhez legalább 10 főre lesz szüksége Magyarnak, ami a pénteki tömeget látva aligha megugorhatatlan akadály.
Abból, hogy Novák Katalin utódja, Sulyok Tamás hivatalosan is kiírta a választásokat június 9-ére, az következik, a pártok kampánya április 20-án kezdődik – az addig hátralévő több mint egy hónap alapján is jónak tűnik az időzítés Magyarék szempontjából.
A két nappal ezelőtt készült Medián-felmérés szerint 13 százalék biztosan vagy valószínűleg szavazna egy olyan pártra, amit Magyar Péter alapít. Ez bármelyik ellenzéki párt jelenlegi támogatottságánál magasabb arány.
Kérdés, most, hogy biztossá vált a pártalapítás, s még a kétkedőket is meggyőzhette, Magyar eddig hangoztatott szándékai komolyak, változik-e ez a szám, s ha igen, mennyivel nőhet és kinek a kárára.
Mert azt azért ne feledjük, a Talpra Magyarok Közössége nemcsak a kormányzó, hanem az ellenzéki pártoktól is vonhat el szavazatokat.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
