Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt július végén Tusványoson, hogy Magyarországnak le kell nyelnie a Mátrix című filmből ismert piros bogyót, és akkor megnézheti a valóságot. Úgy tűnik azonban, hogy a kék bogyó finomabb, mert az meghagy az elégedett tudatlanságban. Legalábbis ami a klímaváltozást illeti.
Ezen a nyáron sorra dőlnek meg a melegrekordok. A földeken múmiává aszalódtak a kukoricacsövek, mert nincs öntözés, a MÁV-ot percek alatt taccsra vágta a kánikula, a debreceni repülőtér egy hétre leállt, mert a hőség tönkretette a futópályát, a kórházakban pedig műtéteket kellett elhalasztani, mert nem működtek a klímák. A szakszervezetek is próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás okozta forró nyarak Magyarországon különösen nagy veszélyt jelentenek a dolgozó emberekre, hiszen a hazai munkahelyek nagy többsége nem klimatizált, és a munkáltatók gyakran a meglévő munkavédelmi előírásokat sem tartják be.
Ennek ellenére a kormány ingerküszöbét nem ütötte meg a probléma. Egyetlen intézkedésről tudok: a MÁV vízosztással kedveskedett az utasoknak, ami a valóságban azt jelentette, hogy Mészáros Lőrinc cégének langyos ásványvizét lehetett kortyolgatni az állomásokon. Azt lehetne hinni, hogy ha valamikor, akkor most elérkezett a zöld pártok ideje.
Pont az ellenkezője történik. Ritkán értek egyet Lázár Jánossal, de most igen. Az építési és közlekedési miniszter a Tranzit Fesztiválon fogalmazott úgy, hogy
az LMP-nek lényegében kampó.
A zöld párt a szombati hőségriadóban tartott tisztújítást, ahol Ungár Péter megkapta a küldöttek bizalmát, annak ellenére is, hogy az általa vezetett EP-lista csak a szavazatoknak mindössze a 0,87 százalékát kapta az idei választásokon. Ez pedig beindította a dominót: Schmuck Erzsébet, Vágó Gábor után Keresztes László Lóránt is bejelentette, hogy kilép az LMP-ből. Utóbbi szerint a párt akkor veszítette el irányát és társadalmi támogatottságát, amikor a legnagyobb szükség lenne egy működőképes zöld pártra. Ungár a megválasztása után annyit közölt, hogy ő személyesen kicsekkolt az ellenzékből, de azért kritikus marad a kormánnyal szemben. Egyelőre még parlamenti párt az LMP, de 2026-ban aligha ugorják meg egyedül az öt százalékos küszöböt, egyéniben pedig még kevesebb az esélyük.
A személyi kérdéseknél fontosabb, hogy az LMP egyúttal kilépett az Európai Zöld Pártok szövetségéből. Ennek persze volt előzménye: az európai zöldek márciusban felfüggesztették az együttműködést az LMP-vel Vitézy Dávid támogatása miatt. A zöldek csoportja ugyanis saját megfogalmazásuk szerint Európa- és demokráciapárti mozgalomként elkötelezett az Orbán Viktor magyar miniszterelnök szélsőjobboldali, Európa-ellenes és populista rezsimje elleni harc mellett. A céljaik eléréséhez létfontosságúnak tartották Karácsony Gergely főpolgármester újrázását. Ezzel egy 13 éves időszak zárult le, hiszen az LMP 2011-ben lett teljes jogú tagja az Európai Zöldeknek.
Félreértés ne essék, egy percig sem fognak hiányozni. A korábbi választásokon is érdekes manővereket hajtottak végre, de a fideszes visszalépés Vitézy Dávid javára végképp betette a kaput. Már az is ellenszenves volt, hogy Orbán Viktor az Ungár-család horvátországi villájában pihent, de arról talán még nem tehetett Ungár Péter, ez a Fidesz-LMP összebútorozás Vitézy-ügyben viszont egyértelmű kollaboráció.
Ami viszont fáj, az a hazai zöldpolitika halála. Mivel a kormány a Trump-féle klímaszkeptikus vonalat viszi, nem meglepő, hogy számukra a környezetvédelem és a klímaváltozás csak századrangú kérdés. Az viszont kiábrándító, hogy a klímavészhelyzet közepén itt állunk egy karakteresen zöld párt és zöld szavazók nélkül. Pedig voltak szép programok megújuló energiáról, a vízgazdálkodás átalakításáról, országos épületszigetelésről, de a tömegeket nem érintette meg az ügy. Már akkor sejtettem, hogy a hazai zöldmozgalom elesett, amikor 2016-2020 között elvesztették a városligeti csatát. Vagyis inkább önként letették a kardot, mert annyira azért nem gondolták komolyan a hadakozást néhány fáért. A piros bogyó bevétele még várat magára.
