Tapsot kért a Közgazdász Vándorgyűlés hallgatóságától Hegedűs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára („civilben” a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója) Varga Mihálynak. Annak kapcsán, hogy ő Európa leghosszabb ideje pozícióban lévő pénzügyminisztere. Igaz, papíron csak 2018 óta, de az első Orbán-kormányban több mint egy éven át betöltötte ezt a tisztséget, s bár 2012-2018 között „csak” tárca nélküli, majd nemzetgazdasági miniszter volt, mivel akkoriban éppen nem létezett pénzügyminiszteri poszt Magyarországon – tudomásom szerint a világon példátlan módon –, kétségtelen, mindent egybevéve ez közel 14 éves periódust jelent.
Ennél csak valamivel rövidebb ideje, egészen pontosan 11 és fél éve a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke Matolcsy György. Mégsem kért neki senki tapsot ennek okán. S nem azért, mert a román jegybankot 1990-től – egy rövid, 1999-2000 közötti kitérővel – vezető Mugur Isărescu verhetetlen.
Pedig amikor Matolcsy fellépett a szónoki emelvényre, még nem is lehetett tudni, mit fog mondani. Amikor onnan lelépett, akkor persze az ilyen eseményeken szokásos udvarias tapsot ő is megkapta. Ám a termen kívül már nem volt ilyen szívélyes a hangulat. Orbán Viktor politikai igazgatója érzékeltette az egyik kormányszócső lapon keresztül, hogy Matolcsy 2025. március 3-ával lejáró második hatéves mandátumát nem követi egy harmadik.
Orbán Balázs azon kapta fel a vizet (illetve dehogy is ő, csak vele mondatták ki), hogy az MNB elnöke vándorgyűlési beszédében megkritizálta a kormány gazdaságpolitikáját. Nem először és meglehet, nem utoljára. De kétségtelenül a legelső kritika sikeredett a legemlékezetesebbre. Jó hogy! Addig nem volt divat, hogy egy jegybankelnök beleharapjon a neki ételt adó kézbe, magyarul, nekimenjen az őt a posztra javasolt kormánynak.
Ilyenre az 1990-es rendszerváltás óta nem volt példa.
Olyanra igen, hogy a jegybankelnököt kineveztető kormány leváltása után az új kabinet kapott kritikát a Szabadság térről, de még azok sem voltak foghatók Matolcsy 2022. decemberi parlamenti gazdasági bizottsági felszólalásához.
Fotó: Facebook
Lett is belőle ribillió kormánykörökben. Nagyhirtelen még az is megfogalmazódott, nem kéne hagyni, hogy a kritizáló a mandátuma akkor több mint két évvel később esedékes lejártáig a helyén maradjon. Mivel pedig a független (!) jegybank éléről jogszerűen (!) nem lehet csak úgy ukmukfukk eltávolítani valakit – jóformán csak ha meghal –, gyorsan felidéztek egy, még a Gyurcsány-kormány alatt alkalmazott módszert: meg kell változtatni az intézményi struktúrát, csak most nem össze kell vonni az MNB-t és a felügyeletet, mint a szocik idején, hanem szétválasztani.
Ez végül lekerült a napirendről, a Karmelitában az a döntés született, hogy ki kell várni 2025 márciusát. Elviselve, hogy esetleg Matolcsy tovább kritizálja a kormányt. Mint ahogy meg is tette azt a parlament plenáris ülésén. Legutóbb pedig most, pénteken.
Amúgy a jegybankelnök mondandójával nagyon is egyet lehet érteni. A gazdaságpolitika tényleg hibát hibára halmoz, amit a Központi Statisztikai Hivatal által az utóbbi hetekben, hónapokban ránk zúdított adatok is tükröznek. Szinte alig akad mutató, ami pozitív. Mindössze a külpiaci mérlegünk volt ilyen, ám épp ezen a héten szembesülhettünk azzal, hogy ez is elromlott, a nullához konvergál. Ami azért baj, mert eddig a befolyt eurók átváltása tartotta minden logikának ellentmondva még viszonylag erősen a forintot.
Csak az a bibi, hogy a problémák nem az utóbbi néhány évben, a Covid kitörése után keletkeztek, hanem több mint egy évtizeddel korábban. Amikor még Matolcsy nem is jegybankelnök volt, hanem nemzetgazdasági miniszter, tehát abbéli minőségében közvetlen hatással volt a folyamatokra. De a 2013 márciusától datálódó első MNB-elnöki ciklusában is tehetett volna azért, hogy ma ne Bulgáriával kelljen küzdenünk az uniós sereghajtó pozíció elkerüléséért.
Hát ezért nem hitelesek éppen Matolcsytól ezek a kritikák, s ezért tudják azokat a Karmelitában bagatellizálni, úgy beállítani, mintha az csak egy személyes bosszú lenne. Méghozzá Nagy Mártonnal szemben, aki 2020 május végéig az MNB alelnöke volt, de akkor főnöke – saját megfogalmazása szerint – „kiebrudalta” őt. Csakhogy a fagyi visszanyalt, Nagy alig két és fél héttel később már Orbán Viktor gazdasági főtanácsadója lett – e pozícióból éppen Matolcsyt kiebrudalva –, majd 2022 májusától miniszter.
Hogy Nagy jövő márciusban hol lesz, azt ma még biztosan nem lehet tudni. Logikus lenne, ha – mintegy elégtételként – visszatérne a Szabadság térre, nem csoda, hogy kering is e verzió „füstös szobákban”. Ám elnézve az ex-alelnök ambícióját, jelenlegi pozícióját, úgy vélem, ha lesz is egyszer jegybankelnök, nem most, nemzetgazdasági miniszterként ugyanis jóval nagyobb a befolyása és ez nagyon is bejön neki.
Bár egyeseken az az ötlet is átfutott, hogy a Matolcsyval csaknem egy időben, jövő április végén a hatéves mandátumát kitöltő Patai Mihály alelnök lépjen egyet előre, erre sem fogadnék nagy tétben. És nem azért, mintha Patai nem felelne meg egy jegybankelnökkel szemben támasztott szakmai követelményeknek. Sőt, ha valaki, ő felel meg csak igazán. Hiszen volt már első számú vezető a pénz- és tőkepiaci szektor minden területén: dolgozott a Pénzügyminisztériumban, majd bankot, biztosítót irányított, és még a tőzsdét is elnökölte – kétszer! És nem is azért, mert 72 évesen ki akar ilyen megbízatást hat évre elvállalni (legalábbis Magyarországon)?
Sanszosabb, hogy a Közgazdász Vándorgyűlésen jövő ilyenkor már nem lehet Varga Mihályt a legrégebb óta regnáló pénzügyminiszterként megtapsolni. Elsőéves MNB-elnökként már inkább. Olyanként aki biztosan nem fogja megkritizálni a kormány elmúlt másfél évtizedét, hiszen abban még tevékenyebben vett részt, mint Matolcsy – ráadásul ez a stílusától is idegen.
Varga kinevezését az is valószínűbbé teszi, hogy ezzel összeállhat Nagy puzzle-ja. A Pénzügyminisztérium beolvasztásával (már megint!) immár papíron is csak egy gazdaságpolitikai centrum marad a kormányban, a Nemzetgazdasági Minisztérium.
Taps! (?)
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
