Nem látok a jövőbe, de arra nagy tételben mernék fogadni, ha ez így megy tovább, akkor még 2030-ban is arról fog beszélni Orbán Viktor miniszterelnök a gazdasági évnyitón, hogy na most már aztán tényleg itt az ideje annak, hogy a magyar cégek annyi profitot hozzanak haza külföldről, mint amennyit a külföldi cégek kivisznek Magyarországról. Ez Orbán álma. Már 2019-ben is erről álmodott. Akkor beszélt először arról a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) eseményén, hogy nekünk is legalább annyi pénzt kell megkeresnünk Magyarországon kívül, mint amennyit a külföldiek megkeresnek Magyarországon. Ehhez pedig szerinte program kell, ezért a jegybank elnökét felkérte arra, hogy egy ilyen programot dolgozzon ki.
Azóta eltelt 5 év, még mindig Orbán Viktor a miniszterelnök és a 2024-es gazdasági évnyitón is arról beszélt, hogy na most már aztán tényleg itt az ideje annak, hogy a magyar cégek annyi profitot hozzanak haza külföldről, mint amennyit a külföldi cégek kivisznek Magyarországról. Mert a profitegyenleg sajnos még mindig a külföldiek felé billen. Valahogy a NER közpénzen hízlalt vállalkozásai képtelenek arra, hogy valódi versenyben, piaci körülmények között is sikeresek legyenek külföldön.
Egy követnivaló példát is megosztott a közönségével a kormányfő. Elmesélte, hogy a napokban tárgyalt a kongói elnökkel, és kiderült számára, hogy az afrikai országban egy magyar cég épít utakat és hidakat. Arra nem tért ki, hogy ez a bizonyos magyar cég a Szíjj László által tulajdonolt Duna Aszfalt Zrt. Ő az a sikeres magyar vállakozó, aki egyrészt Mészáros Lőrinc üzlettársa, másrészt az ő adriai jachtjának fedélzetén fotózták le Szijjártó Pétert. A külügyminiszter pedig tavaly januárban tárgyalt a kongói külügyminiszterrel és elárulta: magyar építőipari és tervező cégek vezetik azt a hatszázmillió dolláros (225 milliárd forintos) infrastruktúra-fejlesztési programot, amely összeköti majd a Kongói Demokratikus Köztársaságot Zambiával.
Tehát Orbán Viktor számára most derült ki az, amit a saját külügyminisztere másfél éve bejelentett. A NER egyik emblematikus vállalkozója nagyon iparkodik, hogy megvalósítsa Orbán álmát, igaz, nem egy európai piacon, hanem Afrika és a világ egyik legkorruptabb országában.
A jövőbe nem látunk, a múlt viszont jobban ismerhető. Szintén érdemes felidézni, hogy mit mondott 2019-ben a kormányfő a gazdsági évnyitón:
Vendégmunkásokat pedig csak korlátozott számban és csak a hiányszakmákba akarunk időlegesen beengedni. Úgy kell szembenéznünk a jövővel, hogy mi leszünk körülbelül tízmilliónyian, és abból ötmillióan fognak dolgozni, pont. És onnantól kezdve növekedés már, új munkába állók révén, munkaóraszám-növekedés révén nem fog bekövetkezni. Tehát akik dolgoznak, azoknak kell jobb minőségben, versenyképesebben, jobb gépeket alkalmazva, Önök által jobban megszervezett munkarendben végezni a munkájukat, egyébként nincs gazdasági növekedés.
Innen pedig öt év alatt eljutottunk oda, hogy Parragh László, az MKIK elnöke szerint a gazdasági növekedéshez külföldi munkavállalókra van szükség. Ausztriával példálózott, ahol a dolgozók egyötöde külföldi hátterű, ehhez képest nálunk ez az arány 2 százalék, tehát bőven van hova fejlődni. A külföldi munkaerő megjelenése szerinte a magyar gazdaságban munkahelyet teremt. Miközben pedig ezt mondta a kamarai elnök, a kormányfő bőszen bólogatott.
Itt most csak arra a folyamatra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Lázár János kancelláriaminiszterként 2018-ban még kiment Bécsbe és arról forgatott drámai videót, hogy az osztrák főváros gyakorlatilag élhetetlen a rengeteg migráns miatt. Most pedig eljutottunk oda, hogy szinte hivatalos kormányprogram lett abból, hogy a gazdasági növekedéshez külföldi munkásokra van szükség, Bécs pedig a követendő példa.
A legnagyobb mondás azonban kétségkívül Nagy Mártonhoz kapcsolódik. A nemzetgazdasági miniszter a munkanélküliségi ráta átmeneti emelkedését örvendetesnek nevezte, mivel szerinte az arra mutat, hogy egyre többen lépnek be az inaktívból az aktív státuszba. Ez talán világszenzáció, gazdasági miniszter vélhetően a történelem során még soha nem örült annak, hogy több a munkanélküli. A valóságban az történik, hogy a recesszió miatt egyre több cég dönt a csoportos leépítés mellett. Az állástalanok 4,6 százalékos aránya így sem magas, de ilyen magasan legutóbb 2020 májusában volt.
A Fidesz azzal a szlogennel nyerte meg a 2022-es választást, hogy Magyarország előre megy, nem hátra. A gazdásági évnyitón viszont az volt az ember érzése, hogy az ország vezetőinek igazából fogalmuk sincs, hogy merre van az előre. Különösebb elvek vagy meggyőződés nélkül bármit elmondanak és annak az ellenkezőjét is. Nincs új gondolat, nincs új cél, csak a túlélés. Ideje lenne, ha véget érne ez a rossz álom.
