Meglehetősen skizofrén állapotban lehet az Orbán-kormány, hiszen a valóság egyre távolabb kerül attól a kommunikációs légvártól, amit felépítettek. Természetesen ezt meg lehet próbálni újabb csúsztatásokkal, szópanelekkel elfedni, de azért az emberek egyre nagyobb része érzékeli, hogy valójában mi is történik. Nem akarunk tippeket adni Rogán Antalnak, de látva azt, hogy a Fidesznél Donald Trump szankciója békepárti és jó, míg a brüsszeli háborúpárti és rossz volt. Vagy ha egy meleg politikus szélsőjobbos (mint a német Alice Weidel, aki horribile dictu, egy migráns nővel él együtt) akkor az jó, de más esetben ugye megvetjük azt. Mivel a számok azt mutatják, hogy az infláció visszatért, így adná magát, hogy a kormányzati kommunikációban arról beszéljenek, hogy ez nem háborús-, hanem már békeinfláció, ami nem rossz, hanem jó! Persze sokkal valószínűbb, hogy a kormányzat ehelyett az egyszer már besült fegyverhez, az árstophoz nyúl és megpróbálja a kereskedőkön, illetve valahol a termelőkön elverni a hibákat.
A januári adat gazdasági értelemben sem jó, de azon túl politikailag is nehezen kommunikálható, már csak azért is, mert az Európai Unióban a magyar adat a legmagasabb. (Igaz, cikkünk írásakor az elmúlt hónapok éllovasa, Románia még nem publikálta a januári drágulás mértékét.)
De a választói magatartás szempontjából is veszélyes folyamatok zajlanak Orbán Viktor szempontjából, hiszen immár a törzsszavazói az alacsony iskolázottságú, alacsony jövedelmű vidékiek, akiket a drágulás a headline inflációnál nagyobb mértékben súlyt.
Számos olyan termék van ugyanis, amelynek az ára – még a KSH adatai szerint is – az átlagos mértéknél jobban drágult, miközben a fogyasztása vélhetőleg magasabb ebben a társadalmi csoportban. Ezek közül érdemes kiemelni a lisztet (ami 43 százalékkal drágult), az étolajat (21,5 százalék) vagy a tej, tejtermék, tojás kategóriát (közel 15 százalékos).
Ráadásul az élelmiszer-infláció a jelek szerint februárban gyorsulni fog, a trendeket rendre tökéletesen leíró Árkosár felmérés szerint. Laptársunk, a Privátbankár immár 18 éve hónapról-hónapra készülő felmérése szerint februárban az élelmiszerek drágulása éves bázison meghaladta a 11 százalékot. A nagy hazai üzletláncok árait monitorozó Árkosár szerint ráadásul olyan termékek drágultak látványosan februárban, amelyek ára a KSH januári kimutatása szerint még átlag alatti mértékben drágult. 10 százaléknál nagyobb volt az áremelkedés egy hónap alatt a sajt (+10,2 százalék), a tea (+12,7 százalék) és a párizsi (17,1 százalék) esetében. Még ennél is látványosabban, közel 24 százalékkal ment feljebb januárhoz viszonyítva az alma, valamint 31 százalékkal a burgonya ára.
Mindezeket figyelembe véve a kormány nehézsúlyú inflációs birkózója,
Nagy Márton dühe abból a szempontból érthető, hogy az egyetlen, a tevékenységétől ugyan függetlenül jól alakuló mutató is kisiklott. Miniszteri regnálása alatt 2023-ban visszaesett a GDP, míg tavaly is csak bő fél százalékos volt a gazdasági növekedés. Pedig előzetesen az utóbbi két évben rendre sokkal szebb kilátásokkal kecsegtetett Nagy Márton.
Nincs ez másképp az idei évvel sem, hiszen a költségvetési törvényben 3,4 százalékos növekedés szerepel, ám a független elemzők már most úgy vélekednek, hogy a 2-2,5 százalékos bővülésnek is örülni kell majd.
Amennyiben a kormány úgy döntene, hogy ismét beveti az társadalom egésze számára több kárt, mint hasznot hozó Árstop rendszert, akkor a fenti termékek drágulása alapján feltételezhető, hogy a liszt, a tej és a burgonya árstopos termék lehet. A drágulás alapján a csirke vagy a sertéshús árának maximálása elvileg nem lenne indokolt, ám „elővigyázatosságból” és kommunikációs szempontból is valószínű, hogy ezek is bekerülhetnek az adott körbe.
A közgazdasági ökölszabályok alapján egyébként a gyengébb gazdasági bővülés – a visszafogott fogyasztás révén – jótékonyan hathat az árakra, hiszen, ha a kereslet alacsony, akkor az adott terméket vagy szolgáltatást csak olcsóbban lehet értékesíteni. Ennek köszönhetően pedig könnyen lehet, hogy az infláció összességében a jegybank által előrejelzett sáv felső széle, 3,7 százalék alatt maradhat.
Ha a gazdaság csak döcög és az elmúlt hónapokban már romló helyzetet mutató munkaerőpiacon a helyzet továbbra is rossz irányba megy, akkor persze könnyen lehet, hogy az olcsó csirke farhát nem lesz elég az újabb választási győzelemhez sem, nemhogy az egyeduralmat biztosító kétharmadhoz. Persze sokmilliárd forintért lehet azt kommunikálni, hogy JÓ HÍR, hogy az állam nem ment csődbe, és az aktuális kamatkötelezettségének eleget téve kifizeti a polgárok jogos követelését, vagy máslátszatintézkedéseket. A közvéleménykutatási trendek azonban a Tisza párt további erősödését mutatják, így olyan eszközökre van, illetve lenne szüksége a kormánynak, amelyek révén anyagi juttatást tud a szavazópolgároknak nyújtani. A már beharangozott családi adókedvezmény növelése elvileg ilyen lehet, bár ezt is lehet olyan módon magyarázni, hogy nem valódi emelés, csak az elmúlt évek inflációját követő valorizáció történik meg.
A költségvetés ugyan tavaly is sok sebből vérzett és a januári hiányadatok sem festettek túl pozitív képet. Ezek alapján ugyan azt gondolhatnánk, hogy nem lesz pénz osztogatásra, ez azonban nincs így. Erre pont az előző esztendő a példa, amikor az említett problémák ellenére is találtak arra forrást, hogy kormányközeli vállalkozóktól (a szakértők szerint) teljesen felesleges irodaház komplexumokat vegyen az állam, de hasonló a helyzet a Budapest Airport – piaci értéken felüli – megvásárlásával is. Ha tehát ég a ház és tovább nő a Tisza javára a különbség, akkor az Orbán kormány biztosan megpróbálkozik majd azzal, hogy osztogatással „vegyen szavazatokat”. Ami az ő szempontjukból egyébként már csak azért is lehet logikus, mert ha a választásokon veszítenek és rendbe kell tenni a költségvetést, akkor a juttatások elvételével lehet majd vádolni a politikai ellenfeleket.
Fotó: Depositphotos
Ugyanakkor az már most borítékolható, hogy egy ilyen lépés érdemben felülírná a tervezett makromutatókat. Ha komolyabb osztogatást látunk majd, ami az alacsony jövedelműeket (is) érinti, akkor a fogyasztás minden bizonnyal növekedni fog. Ez a réteg ugyanis szinte biztosan elfogyasztaná ezt az összeget, ellentétben például az állampapír tulajdonosokkal, akik az első adatok szerint a PMÁP-os megtakarításaikat inkább átcsoportosítják, mint felélik. Ugyanakkor a növekvő fogyasztás szinte biztosan emelkedő inflációval járna, ami a forint árfolyamában is tükröződne. Arról nem beszélve, hogy az évek óta ígért költségvetési konszolidáció sem történne meg és továbbra is csak messziről tekintgetnénk az uniós normának számító 3 százalékos GDP arányos hiányszintre. Továbbá könnyen lehet – bár a végleges 2024-es adat még nem ismert –, hogy a tavalyi évhez hasonlóan valószínűleg elmaradt államadósság csökkentés idén sem sikerülne.
Azt persze érdemes hangsúlyozni, hogy egyensúlyi adatokat az egyszeri választópolgár nem követi, valószínűleg összefüggéseiben nem is érti, és az ezekből adódó problémákat legfeljebb a forint komolyabb gyengülése esetén érzékeli. Így, ha jön a „helikopterről szórt pénz” (az amerikai jegybank korábbi legendás elnöke, Ben Bernanke mondta egyszer tréfásan, hogy ha kell így harcol a defláció ellen) az a közgazdasági törvények szerint inflatórikus hatású lesz, igaz, ahogy cikkünk elején szarkasztikusan megjegyeztük, az könnyen lehet, hogy akkor propaganda szerint békeinflációt hoz majd.
