Egyöntetű az elemzői várakozás arról, hogy a Monetáris Tanács tartani fogja a 6,5 százalékos alapkamatot keddi kamatdöntő ülésén. A lapunk által megkérdezett szakértők mind erre számítanak, arról azonban már eltérőek a vélemények, hogy mikor várható a közeljövőben további monetáris lazítás.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntését a lapunknak nyilatkozó elemzők általában két célhoz kötötték: az infláció féken tartása és a pénzpiaci stabilitás, ami leginkább a forint árfolyamának védelmében csapódik le. Ez egyébként megfelel a Monetáris Tanács korábbi kommunikációjában lefektetett, fegyelmezett, szigorú, stabilitásorientált monetáris politikának is. A jegybank novemberi kamatdöntését követő sajtótájékoztatójáról itt tudósítottunk:
Decemberben fel, utána le, de mi lesz 2025-ben?
A pénzromlás üteméről szólva az elemzők egy része kimondottan jónak, más részük vegyesnek értékelte a novemberi adatokat.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint az inflációnak most kisebb a jelentősége, mint korábban. „Az infláció, bár a célnál magasabb, de még a célsávban van, jellemzően a várakozásoknak megfelelően vagy az alatt alakul. A következő hónapban várhatóan bekövetkező átmeneti erősödés nem támogatna egy lazítást, de igazából nem is szólna ellene. A jegybanknak ugyanakkor tekintenie kell a jövőbeni inflációt és most ennek kapcsán vannak nagyobb kockázatok, ennek kapcsán kell úgy alakítania a monetáris politikáját, hogy a cél a jövőben is elérhető legyen” – véli a szakember.
Fotó: Depositphotos
Szintén a pénzromlás ütemének átmeneti gyorsulására, majd a jövő év elejétől újabb dezinflációra számít Molnár Dániel, a Makronóm Intézet vezető makrogazdasági elemzője. Ő úgy véli,
az inflációban „decemberben további gyorsulásra lehet számítani a bázishatások miatt”, de az ezt követő csökkenési ütem alapján akár lenne is lehetőség az alapkamat csökkentésére.
Valamivel pesszimistább forgatókönyvet vázolt fel lapunknak Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője. Abban egyetért az előbbi két közgazdásszal, hogy a novemberi inflációs adat a vártnak megfelelően, míg a maginfláció a vártnál alacsonyabban alakult, ám a jövőre vonatkozóan úgy látja,
„a globális folyamatok, a leértékelődő árfolyam, az év eleji inflációt követő adóemelések és a magas bérdinamika felfele mutató kockázatot jelent”.
Nagyon hasonló véleményt fogalmazott meg Nyeste Orsolya, az Erste pénz- és tőkepiaci elemzője, aki rámutatott, a headline index gyorsult novemberben, és várhatóan tovább emelkedik decemberben, viszont biztatónak nevezte a maginfláció csökkenését, és arra is felhívta a figyelmet, hogy „a »mögöttes« inflációs folyamatok a piaci szolgáltatások esetében sokat javultak az elmúlt hónapokban”. (Az év elején a szolgáltatások úgynevezett visszatekintő árazása volt a pénzromlás ütemének fő felhajtóereje – a szerk.) Nyeste szerint „a piaci szolgáltatások folytatódó dezinflációját jövőre az ideinél várhatóan alacsonyabb bérkiáramlás is segíti”, ugyanakkor
„óvatosságra intheti a jegybankot az élelmiszerek árainak szemmel látható újbóli emelkedő pályára kerülése”.
Az infláció átmeneti emelkedésére számít Árokszállási Zoltán, az MBH Elemzési Centrumának igazgatója is, aki decemberre egyértelműen 4 százalék fölötti éves pénzromlási ütemet prognosztizál. Ám rögtön hozzá is teszi, ez a magas mutató „tartósan nem valószínű, hogy ott marad, mivel a gazdaság ciklikus pozíciója továbbra is hűtő hatású”.
Fotó: Depositphotos
Több elemző is fokozott érdeklődéssel várja a Monetáris Tanács által szintén kedden tárgyalandó Inflációs jelentést, melynek sarokszámait, így az idei és a következő két év GDP-növekedésre és inflációjára vonatkozó előrejelzéseket aznap közzé is teszik. Regős Gábor szerint a jövőbeni infláció kapcsán „vannak nagyobb kockázatok”, és elkerülhetetlen, hogy az MNB a forintgyengülés hatásairól is beszéljen a dokumentumban, míg Trippon Mariann ennél sokkal konkrétabb elvárásokat fogalmazott meg. A CIB Bank szakemberének várakozása szerint a decemberi Inflációs jelentésben az idei évre marad a 3,7 százalékos inflációs előrejelzés,
a 2025-re vonatkozó 2,7-3,7 százalékos pézromlási sávot viszont vélhetően felfelé kell majd korrigálni, mivel „a globális folyamatok, a leértékelődő árfolyam, az év eleji inflációt követő adóemelések és a magas bérdinamika felfele mutató kockázatot jelent”.
Trippon azt várja, hogy a GDP-növekedésről szóló várakozásokban is negatív irányú korrekció lesz: 2024-re vonatkozó szeptemberi 1,4 százalékos prognózis álláspontja szerint nem reális, és a 2025-ös 2,7-3,6 százalékos sávot is „kissé optimistának” nevezi. Hasonlóan vélekedik az MBH szakértője. Árokszállási Zoltán azt emeli ki, hogy a piaci konszenzus jövőre 3 százalék feletti inflációt valószínűsít, az ő várakozásuk 2025-re 3,8 százalék. Mint fogalmaz, „a negatív kibocsátási rés és a lazuló munkaerőpiaci helyzet az infláció csökkenésének irányába hat, ugyanakkor a sokat gyengülő forint egyértelműen emeli az inflációt”. A 2025-ös gazdasági bővülésről szólva Árokszállási úgy vélekedett, bár az elmúlt hetekben megint sokat romlottak a piaci várakozások, de
„egyelőre korai temetni a 3 százalék körüli növekedést”.
Az MNB szeptemberi Inflációs jelentéséről itt számoltunk be:
Árfolyam: vége a gyengülésnek?
A pénzpiaci helyzetet is kettősség jellemzi: egyrészt jelentősen gyengült a forint árfolyama mind a dollárhoz, mind a régiós devizákhoz képest, másrészt viszont úgy tűnik, ez a gyengülés megállt.
Regős Gábor úgy látja, az elmúlt időszak forintgyengülésének hatása most egy jó darabig ellehetetleníti a jegybanki kamatcsökkentést, és ugyanezen az állásponton van Molnár Dániel is, aki szerint „a geopolitikai konfliktusok, illetve a dollár erősödése az amerikai választást követően kedvezőtlen helyzetet teremtettek a feltörekvő piacokon”. Utóbbi úgy látja, annak ellenére még mindig turbulens a pénzpiaci helyzet, hogy a Fitch döntésének és az amerikai inflációs adatoknak köszönhetően a forint kicsit visszakorrigált.
Fotó: Depositphotos
Trippon Mariann szintén az amerikai választások utáni dollárerősödést követő feltörekvő piaci tőkekivonást emeli ki előrejelzésében mint a forint leértékelődésének egyik fő okát. Úgy látja, ennek hatása egyrészt stabilitási kockázat, másrészt pedig az erős árfolyam-átgyűrűzés miatt a felfele mutató inflációs kockázatok erősödése. Bár a CIB Bank vezető elemzője is megemlíti a forint korrigálását, arra is rámutat,
nemzeti devizánk „a régiós versenytársakhoz képest alulteljesítő maradt”,
így a forint árfolyama „nagyon erős korlátozó tényező az MNB számára”.
Ugyanezen az állásponton van Árokszállási Zoltán. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója is azt hangsúlyozza, az árfolyamkorrekció ellenére a forint továbbra is gyenge, „jó néhány százalékkal” az éves átlagos árfolyam felett áll.
„Mivel 1 százaléknyi forintgyengülés nagyjából 0,2-0,3 százalékponttal emeli meg az inflációt 4-8 negyedév alatt, ezért a gyenge forint továbbra is kiemelt szempont lehet a jegybank számára”
– húzza alá a szakember.
Az Erstétől Nyeste Orsolya úgy véli, „a forint gyengülése is megállni látszik, s van remény az árfolyam újbóli stabilizálódására”, de rögtön hozzá is teszi, hogy ez a stabilizálódó árfolyamsáv gyengébb, mint az év első háromnegyedében. Azt is kiemeli, ez a gyengülés „nem jött jókor a 2025-ös inflációs kilátások szempontjából, s egyelőre bizonytalan, hogy az év eleji átárazások időszakában »mennyivel fog majd vastagabban a ceruza« a gyengébb forint miatt”.
Sok függ Amerikától
A nemzetközi monetáris környezet sem kedvez a magyar lazítás esélyeinek, erre is rámutatnak a szakértők. Nyeste Orsolya szerint nyugodtabb a helyzet, mint az amerikai választásokat követő kamatdöntés előtt. „A hosszú hozamok lefelé korrigáltak, valamelyest csökkent a hozamfelár” – írja elemzésében az Erste szakértője. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint bár az Egyesült Államokban várható, hogy a Fed a héten kamatot vág, de a mérleg másik serpenyőjében ott van – írja lapunknak –, hogy Donald Trump győzelme nyomán a piac jövő decemberre a szeptemberi 2,8 százalékos kamatszint helyett már 3,7 százalékosat áraz. Vagyis – magyarázza Regős Gábor – sokkal kisebb mértékű lazításra számítanak, ami korlátozza a magyar monetáris politika mozgásterét is. A szakértő arra is rámutat, szintén gátja a magyar lazításnak a régiós kamatszint: a lengyel jegybank tartósan 5,75 százalékon tartja irányadó rátáját, ehhez képest pedig a magyar kamatokban meg kell jelennie egy kamatfelárnak.
Szintén a lazítás akadályaként említi a tengerentúli várható monetáris lépéseket Trippon Mariann. A CIB Bank közgazdásza szerint bár az Európai Központi Bank tempós lazítást áraz (csütörtökön újabb 25 bázisponttal vágtak – a szerk.), de hangsúlyozza, a feltörekvő piacok számára meghatározóbb Fed esetében mérséklődtek a kamatcsökkentési várakozások. A héten „a Fed várhatóan 25 bázisponttal mérsékli irányadó kamatát, 2025-ben a piac azonban már csak 2 lazító lépést áraz a korábbi 3-4 vágással szemben” – tájékoztat a CIB Bank szakértője.
Szintén a Fedre veti vigyázó szemét a Makronóm Intézet. Molnár Dániel aláhúzza, „a Fed szerda esti döntését, a kommunikációt és a kiadott dot-plotot lesz érdemes figyelni”.
Az alapkamat tartásával a kamatfelár megtartásának lehetőségére mutat rá lapunknak az MBH Elemzési Centrum vezetője. Árokszállási Zoltán azt emeli ki ezzel kapcsolatosan, hogy
„az árfolyam stabilizálására az MNB egyik eszköze lehet a relatív kamatfelár megtartása, amelyre van is lehetősége, tekintve, hogy a Fed és az EKB egyelőre nem úgy tűnik, hogy szüneteltetné kamatcsökkentési ciklusát”.
Matolcsy György off, Varga Mihály on, de mi lesz a kamattal?
Mint ismert, Orbán Viktor miniszterelnök november végén megnevezte Varga Mihály pénzügyminisztert mint a jegybankelnöki szék várományosát.
Regős Gábor arra hívja fel a figyelmet, a piac egyre kevésbé figyel arra, hogy a mostani MNB-vezetés mit mond, hanem hogy mit várhat az új vezetéstől. A Gránit Alapkezelő szakembere kiemelte,
az új vezetésnek „be kell bizonyítania, hogy valóban óvatos megközelítést alkalmaz, így az első hónapokban emiatt sem jöhet majd szóba a lazítás”.
Regős arra számít, „várhatóan hosszabb ideig, több mint fél évig velünk marad” a 6,5 százalékos kamatszint.
Ugyanezt az álláspontot képviseli Trippon Mariann. A CIB Bank szakértője emlékeztet a Monetáris Tanács korábbi kommunikációjára, mely szerint, a következő időszakban is fegyelmezett, szigorú, stabilitásorientált monetáris politikára van szükség. Emellett Trippon is számol a jegybankelnök-váltással, mint fogalmaz, „jó eséllyel 2025 elején, a jegybankelnök-váltás előtti periódusban sem módosul a ráta”. Fentiek alapján a CIB Banknál is úgy látják, „az alapkamat akár huzamosabb ideig is a jelenlegi, 6,5 százalékos szinten maradhat”.
Trippon emlékeztet, a határidős jegyzésekből a következő három hónapra teljes mértékben kiárazódott a lazítás, hat hónapon belül pedig maximum 50 bázispont, míg 9 hónapon belül maximum 75 bázispontnyi kamatcsökkentés van beárazva. Emlékeztet, alapelőrejelzésük szerint 2025 végére 5,25 százalék lehet az irányadó kamat, de „a kockázatok az ennél magasabb szint irányába az erősebbek”.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
Kicsit konkrétabb prognózist kaptunk az MBH Elemzési Centrumától. Árokszállási Zoltán szerint „valamikor a tavasz folyamán” újrakezdhető a jegybanki kamatcsökkentés, és előrejelzésük szerint „a 2025-ös év második felében 6 százalék alá kerülhet az alapkamat Magyarországon”.
Molnár Dániel a Makronóm Intézettől viszont úgy látja, a kamatvágások jövőre folytatódhatnak, és ha a Fed folytatja a kamatcsökkentési ciklusát, akkor az MNB-nek is lehetősége lesz negyedévente 25 bázisponttal mérsékelnie az alapkamatot.
