Orbán Viktornak minden ciklusa alatt volt egy kedvenc közgazdásza. Az első, 1998-2002 közötti regnálása idején Járai Zsigmond, a másodikban Matolcsy György, a mostaniban Nagy Márton.
E kitüntetett szerep pozícióban is kifejeződött. Mindhárom szakemberben közös, hogy miniszterként kezdték, Járai a pénzügyi, Matolcsy a nemzetgazdasági, Nagy a gazdaságfejlesztési tárcát kapta.
Ezen a ponton némileg halványulnak a hasonlóságok. Járai és Matolcsy a gazdaságpolitika első számú irányítójának számított. Annak ellenére, hogy Járai mellett volt a kormányban egy gazdasági miniszter is, Chikán Attila személyében. Matolcsynak 2010-2013 között azonban nem is volt ilyen potenciális ellenlábasa, mivel a különcségekre mindig is fogékony Orbán úgy vélte, Magyarországnak nincs szüksége pénzügyminisztériumra – bizony, a világon egyedülálló módon nem kevesebb, mint nyolc éven át nálunk nem létezett ilyen műintézmény. Volt helyette a nemzetgazdaság minisztériuma, azt vezette Matolcsy. Volt mellette egy bizonyos nemzeti fejlesztési tárca is, de annak vezetői labdába se rúghattak (még a most már nagyobb potentátú Navracsics Tibor se, igaz, ő 2011 vége felé mindössze 9, azaz kilenc (!) napig volt miniszter).
Ám ebben nincs semmi meglepő, úgy tűnik, ez a fejlesztési miniszterek sorsa. A 2022 májusában felállt Orbán-kormányban is létesült ilyen poszt, ezt kapta meg a kormányzati struktúrában újoncnak számító (ám a miniszterelnök körül azt megelőzően tanácsadóként már két éve legyeskedő) Nagy Márton. Mellette most is van egy másik gazdasági tárca, a 2018-ban újraélesztett Pénzügyminisztérium. Ami ugyan Matolcsy nemzetgazdaságijával ellentétben nem számított az első számú gazdaságpolitikai centrumnak, de kétségtelenül Nagyé sem.
Persze, a két személy (Varga Mihály és Nagy) habitusát ismerve már a rajtnál lehetett arra számítani, hogy a holtverseny csak rövid ideig fog fennmaradni. S lőn. Nagy hamar élt a kínálkozó lehetőséggel és az évek során benne felgyülemlett összes fantazmagóriát ráöntötte miniszterelnök főnökére, aki vevő volt ezekre.
Már akkor, amikor még „csak” tanácsadója volt Nagy – lásd az árstopokat. Amelyeket aztán követett az ágazatok megsarcolása, az extraprofitadó meghonosítása, amellyel immár miniszteri székéből alapvetően a bankokba szállt bele Nagy. De rajtuk kívül kapott szinte mindenki hideget (meleget nem), abból csupán a szent tehénnek számító, elneresedett építőipar maradt ki.
De folytathatnánk a sort, ami szétfeszítené írásom keretét, hiszen annyi intézkedés pattant ki Nagy agyából.
A lényeg, hogy a gyakorlatban már jóval korábban megvalósult az, amit csak ezen a héten papírozott le Orbán: Nagy lett a gazdaságpolitika első számú irányítója, vagy, ha úgy tetszik, a kormányzati gazdaságpolitikai "centrum közepe". És ez immár azzal is kifejeződik, hogy tárcáját is átfestették, most már ő a nemzet gazdaságának minisztere – vagyis ezzel is elérte azt, amit Matolcsy. Pipa.
Már csak egy hiányzik, hogy az analógia teljes legyen. Járai és Matolcsy is minisztersége után a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke lett. Azé az intézményé, ahol Nagy éveken át pallérozódott, egészen az alelnöki posztig vitte. Ahol egy idő után épp Matolcsy parancsolt megálljt neki.
Most viszont ettől nem kell tartania. Volt jegybanki főnökének második hatéves mandátuma 2025 márciusában lejár, s ha esetleg még hosszabbítana is, már csak az utóbbi időszakban megfogalmazott kormánykritikái miatt aligha marasztalja majd Orbán az egykori kedvenc közgazdászát.
Hogy a mostani kerül-e a helyébe, az gyakorlatilag csak rajta múlik. Kérdés, nem lesz-e szűk a mozgástere az MNB élén annak a Nagynak, aki miniszterként jóval nagyobb ráhatással bír a hazai gazdasági folyamatokra.
S kívülről úgy tűnik, ezt nagyon is élvezi.
Hogy aztán meddig tart ez az állapot, az kérdéses. Hiszen, amint azt az elmúlt évtizedek is jól példázzák, Orbánnál a közgazdászkedvencek (is) csereszabatosak. A Római Birodalom politikai módszerét kifejező elvet, a divide et impera-t (magyarul: oszd meg és uralkodj) ugyanis az ötödik ciklusát töltő és megnyilatkozásai alapján akár még egy évtizedig maradni is szándékozó magyar kormányfő maximálisan a magáévá tette.
Ez tükröződik a mostani döntésében is, miután azzal csak még inkább kiélezte az eddig sem éppen babazsúros viszonyt Nagy és hű fideszes fegyverhordozója, Varga között.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
