A magyar miniszterelnök súlyos fogalomzavarban szenved! Ez pedig az ő esetében – sportkedvelő emberként – vérciki, hiszen pont a repülőrajt kifejezést nem tudja (helyesen) értelmezni.
A kormányfő először december végi rádiós beszélgetése során mondta azt, legfontosabb, hogy januárban repülőrajtot vegyünk, majd most pénteken már kimondottan múlt időben beszélt arról, hogy a magyar gazdaság már most, januárban egy repülőrajtot tudott venni.
Nos, A magyar nyelv értelmező szótára szerint
a repülőrajt „a rajtnak az a módja, hogy a versenyzők a rajtvonal előtt, meghatározott távolságból indulnak el, s a rajtvonalon való áthaladás (és az időmérés megkezdésének) pillanatában már teljes lendületben vannak”.
A teljes lendület azonban nemhogy hiányzik, de a hazai gazdaság kimondottan áll. Emlékezetes, Nagy Márton és Orbán Viktor párosa 2023-ra 4,1, 2024-re 4 százalékos gazdasági bővüléssel ámította a választókat (és félő, saját magukat is), ehhez képest tavalyelőtt 0,7 százalékos visszaesést könyvelhettünk el, és a tavalyi év is csak – hogy a kormányfő egy korábbi szófordulatát idézzük – „pozitív nullával” zárt, a növekedés fél százalék körüli volt (a tavalyi GDP alakulásáról január 30-án teszi közzé első becslését a Központi Statisztikai Hivatal – a szerk.).
Amikor a miniszterelnököt decemberben az éves nemzetközi sajtótájékoztatóján ezekkel a számokkal szembesítették, Orbán Viktor meglehetősen cinikus, pökhendi és vérlázító választ adott:
„Ha nem tudtad teljesíteni ’24-ben a növekedési célkitűzéseidet, akkor teljesítsd 25-ben. Ez fog történni most.”
Persze kormányzati oldalról lehetne azzal készülni a kommunikációra, hogy 2025-ben nulláról plusz valamennyire gyorsult a GDP növekedése (és tuti van egy ilyen propagandapanel Rogán Antal egyik fiókjában), de
ha a versenyben hazánk a térdelőrajtnál is két évre beragad a valóban repülőrajttal induló versenytársak mögött, akkor nemhogy kanyarban nem tudunk előzni (hiszen utol sem érjük őket), de örülünk, ha látótávolságon belül maradunk.
Nézzük, milyen kilátásaink vannak 2025-re! A GDP termelési oldaláról az ipar – bármennyire is mást mond a miniszterelnök – beteg, és nem látjuk, mitől gyógyulna meg. Az idei évben beinduló három nagy gigaberuházás (BYD, CATL, BMW) a jegybank becslése szerint idén 0,6 százalékkal fogja emelni a bruttó hazai terméket.
Mivel legfőbb kereskedelmi partnerünk, Németország az idei évre is mindössze 0,2 százalékos növekedéssel számol, nem ők fognak minket kihúzni a gödörből.
Termelési oldalon az agrárium az abszolút lutri. A tavalyi évet a nyári aszály ebben a szektorban is tönkrevágta, de egy „fantasztikus évet” még kormányfőként sem lehet arra alapozni, hogy majd kétharmados parlamenti többséggel elrendelik a szép időt.
A kabinet az építőipartól várja a megváltást, és mindent meg is tesz ennek érdekében. A nyugdíjpénzek idei felszabadítása, a SZÉP Kártyán levő összegek lakáscélra történő felhasználása (bizonyos keretek között) még akár a lakásépítéseket is felturbózhatja. Ám a nagyobb volumenű beruházások a várhatóan hosszabb ideig elhúzódó magas kamatkörnyezet miatt kevésbé lódulnak meg. És az is nagyon jó kérdés, az állami beruházásokra lesz-e pénz, ha igen, akkor azt a korábbi éveknél valamivel reálisabb, de egyébként nagyon feszes idei költségvetés bevételeiből vagy újabb állampapírok kibocsátásából fogják-e finanszírozni. Mindkettő veszélyezteti az idénre tervezett, 3,7 százalékos GDP-arányos hiánycélt.
Amiben talán bízhatnak a Karmelitában, azok a szolgáltatások, amelyek a tavalyi év végére visszafogták az áremelési ütemüket. Ám az idei év is átárazásakkal indul: a lakossági számlákra vonatkozó díjstop január 1-ével lejárt, az 50 százalékkal, 3-ról 4,5 ezrelékre emelt tranzakciós illetéket a pénzintézetek biztosan áthárítják. A telekommunikációs cégek pedig már közölték, az idei év során mennyivel emelik díjaikat.
Felhasználási oldalon a fogyasztás helyreállításában bízhat a kormányzat. A kiskereskedelem statisztikai mutatói novemberre egészséges értéket vettek fel, talán most már véget ér „az infláció hosszú árnyéka”, ahogy a közgazdasági szakemberek nevezték azt az óvatossági motívumot, ami miatt a fogyasztás a kormányzat által reméltnél sokkal-sokkal lassabb ütemben áll(t) helyre.
A bruttó felhalmozás a tavalyi tragikusan rossz bázis miatt idén várhatóan javítani fogja a GDP-t, míg bizakodásra adhat okot a külkereskedelem, mely hónapok óta aktívumot mutat. Ám az exportunk idei „fantasztikus éve” a német gazdaság már említett gyengélkedése miatt finoman szólva is kétséges. Emellett továbbra is jelentős geopolitikai feszültségek vannak jelen, és ha Donald Trump ígérete ellenére nemhogy 24 óra alatt, de hónapok alatt sem lesz képes véget vetni az orosz–ukrán konfliktusnak, akkor az ezen a téren várható szabad kereskedelem helyreállása sem kerül belátható közelségbe.
Összességében tehát térdelőrajtból is fel lehet gyorsulni egész tűrhető sebességre, különösen ha hátszelet kap a világgazdaság, de a repülőrajttal startolók mögött az elmúlt évek tötymörgése miatt jelentős a lemaradásunk.