A magyarok számára ismeretlen, de a mesterséges intelligencia (MI) etikai dilemmái okán felhozott Christopher Pelkey-t 2021-ben lőtték le egy közúti incidensben. 2025. május 8-án, a férfi gyilkosának ítélethirdetésén családja az MI-t felhasználva mutatott be egy hatástanulmány videót a meggyilkolt áldozatról – valószínűleg ez volt az első ilyen eset, amikor egy perben ehhez folyamodtak. A rekonstruált videó után a bíró kijelentette: mélyen megérintette a kisfilm, és a gondatlanságból elkövetett emberölésért maximális büntetést szabott ki az elkövetőre.
Az Izrael függetlenségének 77. évfordulóját ünneplő, 2025. április 30-i ünnepségen a szervezők olyan koncertet terveztek, amelyen négy ikonikus izraeli énekes lépett volna fel. Mind a négyen évekkel ezelőtt meghaltak, de a mesterséges intelligencia által generált hang és videó segítségével idézték volna meg őket. A halott előadókkal Yardena Arazi-nak, a ma is élő híres művésznek kellett volna együtt énekelnie, aki végül a politikai légkörre hivatkozva visszalépett, így az esemény elmaradt.
Áprilisban a BBC elkészítette a híres krimiíró, Agatha Christie írói mesterkurzusának MI-változatát. Az ál-Agatha a feltörekvő krimiszerzőket oktatná, és inspirálná „írói útravalóval”.
Fotó: Facebook
Csak három példa az MI felhasználására – amely etikai dilemmákat vet fel, miközben a mesterséges intelligencia az elhunytak „újraélesztésére” egyre többször fordul elő. Ám az elmúlt néhány évben a bostoni Massachusettsi Egyetem Alkalmazott Etikai Központjában elkezdték a mesterséges intelligencia erkölcsi vonatkozásait is tanulmányozni, mert úgy vélik, hogy ezek a „feltámasztások” erkölcsileg problematikusak – írja a The Conversation.
Az erkölcsi kihívások előtt azonban fontos különbséget tenni az MI általi újraélesztések, vagyis a deepfake-ek és az úgynevezett griefbotok között.
(A griefbotok olyan chatbotok, amelyeket a halottak által hátrahagyott adathalmazokból – közösségimédia-bejegyzések, szöveges üzenetek, e-mailek, videók – hoznak létre. Ezek képesek utánozni, hogyan kommunikáltak régen az elhunytak, céljuk, hogy megkönnyítsék a túlélő rokonok életét). Az itt tárgyalt deepfake-eknek azonban más céljaik vannak: jogi, politikai és oktatási ügyeket hivatottak előmozdítani.
Az első erkölcsi dilemma: vajon az elhunyt beleegyezne-e abba, amit a képmása tesz?
Vajon a halott izraeli énekesek szerettek volna-e énekelni a jelenlegi kormány által szervezett függetlenségi ünnepségen? Vajon Pelkey – a dühös gyilkosának áldozata – mit szólt volna a családja által írt vizuális forgatókönyvvel, amelyet az avatárja adott elő? Mit gondolna Agatha Christie arról, hogy az MI által megformált személye taníthat az utókorban?
A válaszokhoz meg kell vizsgálni, hogyan éltek az elhunytak és milyen nézeteket vallottak az életükben. A kutatók azonban számos kérdést felvetnek: például, hogy egyáltalán számítanak-e a fenti kérdésekre adott válaszok? Hiszen, ha az elhunytak örökösei beleegyeznek a virtuális feltámasztásba, akkor a kérdés el is dőlt. Pedig az MI-újraélesztéseknek jelentős hatásuk lehet a halottak örökségével és hírnevével. A hírnév ugyanis függ attól is, hogy az illető az életében milyen gyakran jelent meg, illetve attól, hogy sokan épp akkor válnak híressé, mikor meghalnak, mert elérhetetlenné válik. Például John F. Kennedy és Jichák Rabin egykori izraeli miniszterelnök hírnevére is jótékony hatással volt a haláluk – ha lehet ilyet kijelenteni.
Egyébként már az i. e. V. században élt Periklész is kifejtette a híres temetési beszédében, amelyet a peloponnészoszi háború első évének végén mondott, hogy „a nemes halál emelheti az ember hírnevét, és lemoshatja az apró bűnöket. Mert a halottak elérhetetlenek, és misztikumuk a halál után csak növekszik” – írta.
A cikk szerzői rámutatnak arra is, hogy a mesterséges intelligencia újraélesztései akár le is degradálhatják az elhunytak presztízsét, ha folyamatosan „felbukkannak”. Sőt, lealacsonyítják őket és destabilizálják a hírnevüket azzal, hogy olyan eseményeken kell résztvenniük, amelyek jóval a haláluk után történtek.
A kutatók szerint ugyanis az MI-reprezentációk a nyilvánosság politikai vagy jogi befolyásolásának hatékony eszközeivé válhatnak.
Egy népszerű, egykori énekes „fellépése” egy politikai esemény legitimálása érdekében, vagy egy halott áldozat feltámasztása tanúvallomás miatt – a nyilvánosság ítélőképességének befolyásolására irányuló cselekedetek. Hiszen nem mindegy, ha Churchillt vagy Rooseveltet megidézzük egy politikai beszédben, vagy újrateremtik egy videóban, mintha ők beszélnének – vélik a filozófusok.
Jó szándékok
Persze azt is lehet mondani, hogy ezek az egyedülálló és lebilincselő újraélesztések jó dolgokra is felhasználhatók. Például az újraélesztett Martin Luther King Jr. mérsékletre és egységre buzdíthatna a jelenleg megosztott amerikai társadalomban. Vagy mi lenne, ha egy feltámasztott Mordechai Anielewicz, a varsói gettófelkelés parancsnoka egy olyan holokauszttagadó tárgyalásán beszélhetne, mint David Irving? De vajon tudjuk-e, mit gondolt volna Martin Luther King vagy Anielewicz ma, utólag?
Vagy valóban lehetne jótékony hatása az Agatha Christie-mélyhamisításoknak, mert lelkesebbé tenné a diákokat az írás iránt? Vagy egy ál-Einsten jobban segíthetne azoknak, akik szeretnék megérteni az általános relativitáselméletet?
Ám ha az MI által létrehozott avatárok politikai projektjei összhangban is állnának az elhunyt nézeteivel, a deepfake-ek manipulációja – hogy pszichológiailag hatnak az érzelmeinkkre – problémája továbbra is fennáll, állítják a tudósok.
Az ál-megjelenések előállítása nagy felelősséggel járnak, s mivel nagyon lebilincselőek tudnak lenni, talán a mai diákok ezekre az interakciókra jobban figyelnének. Ám a technológiai bravúr felhasználása arra, hogy visszahozzuk a nagy elhunytakat, tiszteletlenség velük szemben, és talán még fontosabb, hogy tiszteletlenség önmagunkkal szemben – az absztrakció, a gondolkodás és a képzelet képességével szemben, összegzik a dilemma lényegét a szakértők.
