Új értelmet nyerhet a globális felmelegedés környezeti hatásainak tanulmányozása az Egyesült Államokban, ahol az elmúlt hetekben egymást érték a hurrikánok. Szeptember végén a Helene tarolta le Floridát és a nyomában járó heves szélvihar, valamint az esőzést követő áradások több más államban – Georgiában, Észak-Karolinában, Dél-Karolinában, Virginiában és Tennessee-ben – is alapos pusztítást végeztek, legalább 230 ember halálát okozva.
Még javában zajlott a romeltakarítás, amikor október 9-én, helyi idő szerint este fél kilenckor a floridai Siesta Key közelében 160 kilométer/órás széllel partot ért a Milton. A 3-as kategóriájú hurrikán a szárazföld felett gyengült, és végül 1-es kategóriájú hurrikánként söpört végig az államon, melynek több mint ötven megyéjében hirdettek rendkívüli állapotot - derült ki a CNN beszámolójából. Noha a Milton gyengébbnek bizonyult az előrejelzések alapján vártnál, a nyomában járó tornádók és áradások legalább 15 ember halálát okozták, jelentős anyagi kárt előidézve egyebek mellett a 3 milliós lakosú Tampában. Itt a viharos szél darukat döntött fel, háztetőket tépett le és leszakította a Tampa Bay Rays baseballcsapat stadionjának tetejét is. Florida államban közel 3,2 millió háztartás maradt órákig áram nélkül.
Így kategorizálják a hurrikánokat
Erősségük, vagyis a szemfalukban, a legpusztítóbb, belső körükben mérhető átlagos szélsebesség alapján 5 kategóriába sorolják a hurrikánokat. A legerősebbek, az 5-ös kategóriájúak: a 252 kilométer/órás vagy annál nagyobb szélsebességűek. A 4-es kategóriába tartozók szélsebessége átlagosan 209-251 kilométer/óra, a 3-as kategóriájúaké 178-208 kilométer/óra, a 2-eseké 154-177 kilométer/óra, míg a legenyhébb, 1-es kategóriába tartozóké 120-153 kilométer/óra. Szemléltetésül: a New Orleanst 2005-ben letaroló Katrina hurrikán 5-ös kategóriájú volt.
Fotó: nasa.gov
Hurrikánon innen és túl: a globális felmelegedés hatásai testközelből
A négyes kategóriájú Helenét a Mexikói-öböl meleg vize töltötte fel. Az óceánok éghajlatváltozás hatására melegedő vize hatalmas energiaforrást jelent a hurrikánok számára: jelentősen felerősítik azok erejét - írta az Euronews egy témában készült tanulmányra hivatkozva. A vízfelület pedig, amin a Helene végigszáguldott, közel 2 Celsius fokkal volt magasabb az átlagosnál. Egy ereje teljében lévő hurrikán eleve hihetetlen hőenergiát szabadít fel: 20 percenként körülbelül annyit, mint egy 10 megatonnás atombomba. Ez több, mint amit egy adott pillanatban a Föld minden lakója felhasznál - idézte a lap Chris Landseat-et, a Nemzeti Hurrikánközpont trópusi elemzésekkel foglalkozó vezetőjét.
A hurrikánok erejét az éghajlatváltozás fokozza
A hurrikánok dinamikáját úgy lehet a legkönnyebben megérteni, ha egy hőerőgéphez hasonlíthatjuk őket: "a hőenergiát a meleg tenger adja, míg a hűtő szerepét a felhőpajzs látja el. A kettő között áramló nedves levegő, mint a meghajtó rendszer alakítja át a hőenergiát mechanikus energiává. Jó közelítéssel igaz, hogy minél forróbb a kazán, azaz minél melegebb a tengervíz, annál intenzívebb a hurrikán" - szemlélteti a jelenséget oldalán a met.hu.
A hurrikánok okozta pusztítás nem csak emberéletekben és anyagi károkban mérhető. A Helene hurrikán például számos összeesküvés-elméletet robbantott ki, dezinformációcunamit zúdítva a közösségimédia-felületekre. Ezek között az a legnépszerűbb, miszerint az amerikai kormány képes irányítani a hurrikánokat, mégpedig a republikánus szavazók ellen - említette meg az Euronews megszólaltatva Kristen Corbosierót, az Albany Egyetem légköri és környezettudományi professzorát, aki elmondta: ha a meteorológusok meg tudnák állítani a hurrikánokat, akkor megállítanák azokat, nem várnák meg, hogy a jelenlegihez hasonló mértékű pusztítást végezzen.
De a hurrikánokat nem lehet irányítani, sem kioltani. Ez viszont nem akadályozza meg a kutatókat abban, hogy azon ötleteljenek, hogyan lehetne megakadályozni a pusztításukat.
Mit nem tehet az ember, ha az időjárásról van szó?
A hurrikánok megfékezésére az elmúlt évtizedetben számos kísérlet történt, ám ezek rendre kudarcba fulladtak. 1947-ben például a General Electric vállalat összefogott az amerikai hadsereggel, és a légierő gépeiből tetemes mennyiségű szárazjeget szórtak ki, hogy így próbáljanak “meggyengíteni” egy hurrikánt. Az Egyesült Államok szövetségi kormánya pedig a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években a STORMFURY nevű kísérleti kutatási program keretében azzal próbálkozott, hogy a hurrikán szemfalalát ezüst-jodiddal módosítsa, növelve ezzel a sugarát és a vihar méretét, csökkentve az intenzitását. A tesztek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a hurrikánok természetes viselkedése miatt. Emellett a kutatók etikai problémába is ütköztek: amennyiben nagyobb vihart kavarnának, mint amekkorával egy adott hurrikán eleve járna, akkor több ember élete és tulajdona kerülne veszélybe.
A Nemzeti Hurrikánközpont és a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) évtizedek óta elméleti síkon foglalkozik a kérdéssel, hogy milyen potenciális következményekkel járna egy hurrikánban végrehajtott atomrobbantás. Ez a megoldás azonban szóba sem jöhetne, már csak a robbanás hatására képződő nagy mennyiségű radioaktív csapadék miatt sem. A NOAA kutatói vizsgálták, majd el is vetették a különféle “víznyelő” anyagok hurrikán magjába való bejuttatásának ötletét is.
Színre lépnek a geomérnökök
Az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárás elleni küzdelem komoly fejtörést okoz a geomérnököknek is, akik a probléma megoldását elsősorban a globális felmelegedés ütemének - ezzel együtt az azt nagymértékben felgyorsító üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésében látják. A szakemberek szerint a számítógépes modellek alapján ígéretes lehetőség a napenergia-geomérnökség is, mely az éghajlatváltozás káros hatásainak csökkentését, ezzel együtt a bolygó hűtését célozza meg, mégpedig mesterséges eszközökkel.
Az egyik népszerű elképzelés szerint a légkör legvastagabb részébe, a termoszférába – 85 és 600 kilométer között – juttatott aeroszolrészecskék a Földre érkező napfény egy részét visszavernék a világűrbe, csökkentve a beérkező napenergia mennyiségét és a bolygó hőmérsékletét. Az éghajlat alakulásába való mesterséges beavatkozás azonban számos etikai kérdést vet fel. Éppen ezért az éghajlati kérdésekkel foglalkozó tudósok társasága, az Amerikai Geofizikai Unió két éve egy úgynevezett etikai keret kidolgozása mellett döntött, ami szabályozott formában lehetővé tenné a további kísérletezést. A tudósok egy része azonban arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a Föld légkörének "alakítgatása" nem lenne tartós megoldás a klímaváltozás ellen: újabb és újabb problémák merülnének fel.
