1990-ben George Franklint gyilkosságért leültették, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 28 éves lánya, Eileen vallomása alapján, aki tanúja volt annak, ahogy megerőszakolta a legjobb barátját, majd egy kővel összetörte a koponyáját. Amikor Eileen tanúskodott az apja tárgyalásán, viszonylag jól emlékezett a gyilkosságra, pedig a gyilkosság 20 évvel korábban történt, 8 éves korában.
De vajon hogyan lehet friss emlékünk valamiről, ami 20 évvel ezelőtt történt? A ügyészség szerint ugyan Eileen az emléket elfojtotta a gyilkosságról, ám jóval később mégis teljes részletességgel fel tudta idézni. Eltűnhet-e két évtizedre egy ilyen megrázó emlék, és megbízható formában újra felszínre kerülhet-e?
Ez csak egy eset, amely hatalmas vitát indított el a memóriakutatók, akik közül egyre többen azt állítják, hogy nincs hiteles és tudományos bizonyíték arra, hogy léteznek elfojtott emlékek, és a gyakorló klinikusok között, akik szerint az elfojtott emlékek igenis valódiak és megbízhatóak.
Fotó: Depositphotos
Ez a vita nem pusztán elméleti, hiszen valóban emberek életét törhetik össze az utólag felidézett gyermekkori traumatikus élmények. Gabrielle Principe pszichológia professzor, memóriaszakértő arra mutat rá, hogy egyes vádlottakat – akiket évekkel vagy akár évtizedekkel ezelőtt elkövetett bűncselekményekkel vádolnak – gyakran az egyetlen bizonyíték, ami alapján megvádolják őket, egy visszanyert emlék.
„A tudományos közösség azonban nem ért egyet az elfojtott emlékezet mindenható létezésével kapcsolatban” – állítja a szakértő.
Sigmund Freud, az elfojtás atyja
Az elfojtás elméletét a 19. század nagy pszichoanalitikusa, Sigmund Freud dolgozta ki. Úgy vélte, ez egy védekezési mechanizmus, amellyel az emberek megvédik magukat a túlságosan sokkoló traumatikus élményektől.
Elmélete szerint az elfojtással eltemetjük a traumák emlékeit a tudatalattinkban, ahol ezek – más emlékekkel szemben – hozzáférhetetlenné válnak számunkra. Elrejtőznek és érintetlenek maradnak az agyunkban.
Freud elmélete szerint az elfojtott emlékek később lelki és testi tünetekben egyaránt megnyilvánulhatnak – s a traumás memória csak biztonságos pszichológiai környezetben enyhíthető, vagy állítható helyre.
Az elfojtott memória helyreállítása
A memóriaszakértő szerint az 1980-as években azonban egyre több terapeuta kezdett el foglalkozni a gyermekek szexuális zaklatásának terjedése miatt az akkor szerzett élmények igen „mélyre ásásával”. E tábor terapeutái azt mondták a klienseknek, hogy tüneteik, mint például a szorongás, a depresszió vagy az étkezési zavarok, a gyermekkori szexuális zaklatás elfojtott emlékeinek következményei, amelyekre muszáj visszaemlékezniük a gyógyuláshoz. Ezeknek az emlékeknek a helyreállítására a terapeuták számos technikát alkalmaztak, például hipnózist, szuggesztív kérdezést, imaginációt (helyzetek vizualizálását), pszichodrámát és egyéb foglalkozásokat.
Hogy beváltak-e a helyreállító memóriaterápiák? Sokan, akik gyakori mentális egészségügyi problémákkal jelentkeztek kezelésre, új és váratlan emlékekkel jöttek elő a gyermekkori szexuális zaklatásról és egyéb traumákról, anélkül, hogy azok igazságtartalmát bárki meg tudta volna erősíteni. De vajon valódiak voltak ezek az emlékek?
Az elfojtott emlékek fogalma ellentmond a több évtizedes tudományos kutatásoknak, ami szerint a traumás eseményekre általában hosszú ideig igen jól emlékeznek az alanyok.
A dokumentált traumák áldozatai – a holokauszttól a háborúkig, a kínzásoktól a természeti katasztrófákig – úgy tűnik, nem tudták elzárni emlékeiket az agyuk hátsó kis fiókjába. Sőt, néha túlságosan is jól emlékeznek a tragédiákra, főleg a poszttraumás stressz (PTSD) szindrómások. A visszatérő és be-betolakodó sokk-élmények valójában a PTSD fő tünetei.
Nincs memória ≠ elnyomott memória
A szakember szerint vannak esetek, amikor a trauma áldozatai valóban nem emlékeznek a történtekre. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennek emlékét el is nyomták. Számos alternatív magyarázat létezik arra, hogy miért nem emlékezünk a traumatikus élményekre. A trauma, mint bármi, amit átélünk, elhalványulhat a memóriaromlás eredményeként. A részletek idővel megkophatnak, és a látottak megfelelő maradványainak előhívása egyre nehezebbé, végül lehetetlenné válik.
Az is lehet, hogy valaki szándékosan úgy dönt, hogy nem gondol a felkavaró eseményekre. A pszichológusok ezt motivált felejtésnek vagy elfojtásnak nevezik. És a felejtésnek vannak biológiai okai is, mint például egy agysérülés, vagy szerhasználat.
Maga a trauma szintén megzavarhatja az emlékezést. Amikor a stressz túl nagy vagy túl hosszú ideig tart, a figyelem magáról az élményről az érzelmek szabályozására, a történtek elviselésére vagy akár a túlélésre terelődik. Ez a szűk fókusz azt eredményezheti, hogy alig vagy egyáltalán nem emlékszünk a történtekre.
Hamis emlékek
Ha azonban a tudomány elutasítja az elfojtott emlékek fogalmát, még mindig marad egy kérdés: honnan származnak az újonnan felidézett traumaemlékek, például azok, amelyek a helyreállított emlékek terápiájában jöttek elő?
Minden emlék torzulhat, ha tévedésből olyan elvárásokat, feltételezéseket vagy információkat épít be valaki másokról egy valaha megesett történetbe, amelyek nem voltak részei az eredeti eseménynek.
Az emlékezetkutatók azt állítják, hogy a memória-helyreállítási technikák valójában hamis emlékeket is létrehozhatnak olyan dolgokról, amelyek meg sem történtek, ahelyett, hogy valódi élmények meglévő emlékeit támasztanák fel. Ennek tanulmányozására a kutatók arra kérték egy kutatás résztvevőit, hogy dolgozzanak fel olyan eseményeket, amelyek soha nem történtek meg, ugyanazokkal a szuggesztív kérdezési technikákkal, amelyeket a helyreállító emlékek terápiájában használnak.
Megdöbbentő volt, amit találtak. A résztvevők csaknem egyharmadánál gazdagon részletezett hamis emlékeket tudtak előidézni a gyermekkori traumatikus élmények széles skálájáról, például fulladásról, kórházi kezelésről vagy súlyos állati támadások áldozataként. A kutatók szándékosan hamis emlékeket ültettek el.
Vége az emlékezetharcoknak?
Az elfojtott emlékekbe vetett hit továbbra is erősen tartja magát a lakosság és a mentálhigiénés szakemberek körében. Több mint a felük úgy gondolja, hogy a traumatikus élmények elfojtódnak a tudattalanban, de ott lapulnak, és arra várnak, hogy feltárják őket. Ez a hit még akkor is így maradt, amikor Freud később felülvizsgálta az elfojtás eredeti koncepcióját, és azzal érvelt, hogy az nem a tapasztalatok tényleges emlékein működik, hanem bizonyos impulzusokat, vágyakat és fantáziákat foglal magában. Freud revíziója azonban már ritkán kerül be az elnyomott emlékekkel kapcsolatos felfogásba.
Az elfojtott emlékekkel kapcsolatos polémiák miatt az elmúlt években több amerikai állam és európai ország meghosszabbította vagy eltörölte a szexuális bűncselekmények vádemelésének elévülési idejét, amely lehetővé teszi, hogy a régmúlt bűneinek állítólagos emlékei alapján tanúvallomásokat tehessenek. Így tekintettel arra, hogy a kutatók milyen könnyedén hozhatnak létre hamis gyermekkori emlékeket, ezeknek a változásoknak az egyik következménye lehet az, hogy a bántalmazás hamisan visszanyert emlékei a bíróságra kerülhetnek, ami megalapozatlan vádakhoz és jogtalan elítélésekhez vezethet.
